Szaddám Huszein rezsimje jobb volt?

Az ország külföldi erők általi megszállásával, a sorozatos terrortámadások és öngyilkos merényletek elkövetésével, a sok ezer ártatlan ember halálával Irak problémái még nem értek véget. Hazájuk elhagyására kényszerülnek a rettegésben tartott orvosok, jogászok, akadémikusok és üzletemberek, akik joggal érezhetik azt, hogy Szaddám Huszein alatt nagyobb volt a biztonság.

Bagdad értelmisége szép csendben kioson az országból, tagjai attól tartanak, hogy sok ezer honfitársukhoz hasonlóan ők is csupán halálos statisztikai adattá válnak – írja a Daily Telegraph. Két évi háborúzás és vérengzés után Irakban ismét kezdetét vette a „brain drain”, az ország értelmiségi rétegét alkotó középosztályának a közéletből való eltűnése, amely jelenség Szaddám Huszein rezsimje alatt sem volt ismeretlen. Abban a korszakban négymillióan menekültek el a közel-keleti államból, hogy a szomszédos országokban keressenek menedéket. A tehetséges tudósok, orvosok és akadémikusok ellehetetlenítésének folyamata azonban a diktátor távozásával sem szűnt meg, sőt, az amerikai haderő érkezésével ismét erőre kapott.
Az új iraki kormány áprilisi megalakulása óta több mint háromezer polgár vesztette életét, a legtöbben bűncselekmények áldozataivá váltak. Irak utcáit fanatikusok vették irányításuk alá, az egyszerű embereket tolvajok tartják rettegésben. A lakosoknak a közbiztonság hiánya, a bűnözés, az emberrablások számának növekedése és az állandó feszültség megléte mellett áram- és vízhiánnyal is szembe kell nézniük. A telefonvonalak nem működnek, a vizet kutakból hordják fel, az áram naponta csupán két óráig vehető igénybe (szemben a Szaddám Huszein-éra huszonegy órájával). Az olajtenger felett fekvő országban négyórás sorok állnak a benzinkutak előtt.
A Times és a Daily Telegraph brit napilapoknak nyilatkozó orvosok számára az Irakból való távozást azonban jobban motiválják azok a halálos fenyegetések, amelyeket a kezeik között meghalt betegek rokonai zúdítanak rájuk nap mint nap. Fenyegetőznek a rendőrtisztek is, akik sérülést szenvedett kollégáik azonnali ellátását követelik. A kialakult helyzet elkerülhetetlenné tette egy olyan intézkedés meghozatalát, amely a bagdadi orvosok számára lőfegyver hordozását engedélyezi.
Az iraki erőszakhullám az ország felsőoktatási intézményeit is elérte. Rakéta- és bombatámadások formájában. Egy ENSZ-felmérés szerint negyvennyolc tanár lelte halálát merénylet következtében. A támadások hatására több egyetem bejáratánál motozást hajtanak végre. Az egyik legnagyobb fenyegetést a tanárok rémálmává vált diákszervezetek jelentik, amelyeket radikális vallási csoportok vontak befolyásuk alá. A hallgatói testületek diáktársaikat és professzoraikat egyaránt rettegésben tartják. A felsőoktatásban kialakult helyzet úgyszintén „brain draint” eredményezett, a kiűzött, elmenekült tanárokat nem tudják pótolni, a még megmaradt egyetemi professzorok csupán 28 százalékának van PhD-fokozata. Júniusban a kormány – a válság megoldására – a tanárok fizetésének megkétszerezése mellett döntött.
Az iraki értelmiség lassú kihalásának folyamata nemcsak Irakra van hatással, hanem a szomszédos országokra is, legfőképp Jordániára, ahol két éve – az iraki háború kezdete óta – rohamosan fejlődik az építkezési ipar. A Times jelentése szerint az Irakot elhagyó orvosok, tanárok, mérnökök és üzletemberek nagy része Jordánia fővárosában, Ammánban igyekszik új életet kezdeni. Iraki birtokaikat eladják, új otthonukban új házakat építtetnek. Bankárok elemzése szerint az új jövevények több mint kétmilliárd dollárral gazdagították Jordániát, az ország hoteljainak több mint nyolcvan százalékát megtöltötték, a lakások ára ötven százalékkal emelkedett. Az iraki szakemberek többsége abban az esetben próbálkozik a külföldön való megélhetéssel, ha úgy látja, ott van esélye érvényesülni. Ám a középosztály képviselői mellett a szegényebb iraki polgárok egy része is a távozás mellett döntött, a legtöbb esetben a folyamatos fenyegetések miatt.