A magyar találmányok külföldi bejelentése célelőirányzat terhére benyújtott pályázatát a bírálóbizottság megtárgyalta, de elfogadását a rendelkezésre álló forrás szűkössége miatt nem tartotta lehetségesnek – a fenti tartalmú levelet jó néhány más feltaláló mellett Schült Antal is megkapta a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) által felügyelt Magyar Szabadalmi Hivataltól. Pedig a találmány nem kis jelentőségű: a Schült-féle módszerrel készült tengelykapcsoló – autós köznyelven kuplung – a tárcsa meghibásodása esetén autószerelői képesség és különleges szerszámok nélkül is öt perc alatt kicserélhető. A jelenleg világszerte használt műszaki megoldás következtében a kuplungtárcsa – amely kopó alkatrész – cseréje az egyik legnagyobb autószerelési munka. Típusa válogatja, hogy az egész motor vagy csak a váltó teljes kiszerelése után végezhető el. A szükséges munkaidő ettől függően négy-öt óra. A Schült-féle megoldás eredményeként ez a komoly műszaki felkészültséget és két szakembert kívánó művelet a fényszóróizzó cseréjének szintjére száll le. A kuplungcsere így akár extrém körülmények között is elvégezhető: sivatagban vagy a jég hátán. Nem csoda, hogy a találmány után érdeklődést mutat a Pentagon és a NATO mellett a Ford Motor Company, a General Motors és a Volkswagen AG. Az új technológiát teszteli a Mazda és a Renault is.
A találmány gazdasági haszna felbecsülhetetlen, milliárdokban mérhető. Ennek ellenére kétmillió forint támogatáson elcsúszhat a hasznosítás, az említett világcégek pedig ingyen és bérmentve hozzájuthatnak az immár közzétett tartalmú találmányhoz. Ekkor nem csak a feltaláló esik el az őt megillető jövedelemtől, de a magyar államkincstár is sok adótól, befektetéstől, munkahelyektől.
A találmányok nemzetközi védelme, a jogok elismertetése bonyolult folyamat. A PTC (Patent Cooperation Treaty) negyven hónapos procedúrája során a találmánynak ki kell állnia a hazai minősítés, majd a nemzetközi megmérettetés próbáját. Ennek során a feltalálónak a nemzetközi védettség elnyerése érdekében többmilliós, alkalmanként sok millió forintos összeget kell befizetnie a nemzetközi szervezet kasszájába. A befizetés elmaradása a jogvédelem megszűnését eredményezi.
A Magyar Szabadalmi Hivatal a GKM-től kapott célelőirányzatból támogatja a magyar találmányok külföldi bejelentését. A pályázati iroda vezetője, Kardos Judit elmondta, hogy a pályázat költségvetése évek óta csökken. Miközben volt év, amikor 120, sőt 200 millió forinttal gazdálkodtak, az idei költségvetésük mindössze 84 millió forint. Ebből kell – kellene – 80-100 találmány védettségét biztosítaniuk. A források szűkössége miatt sok olyan találmány sem kap nemzetközi szabadalmi oltalmat, amelyek – miként Schült Antal szabadalma – jelentős gazdasági előnyökkel járnának az ország számára.
Emellett az is tény, hogy a nagy nemzetközi cégbirodalmakkal rendkívül nehéz üzletet kötnie egy magányos magyar feltalálónak – mondta el Kardos Judit. Különösen az autóiparban működő óriások – de ugyanez a gyógyszeriparban is általános – fontolják meg alaposan, hogy alkalmazzanak valamilyen újdonságot, amelynek gazdasági következményeit nem látják pontosan. A kuplungcsere egyszerűsítése jó a felhasználónak, de hátrányos lehet a márkaszervizeknek – villantott fel egy összefüggést az irodavezető. Utalt arra is, hogy a kereskedelmi haszon érdekében a gyógyszergyárak kész patikaszereket hajlandók évekig fiókban tartani. A magányos feltaláló kiszolgáltatott a hatalmas jogi apparátussal és szinte korlátlan tőkével rendelkező cégbirodalmakkal szemben – érvelt Kardos Judit. Éppen ezért hozta létre a GKM a kis- és középvállalkozások számára az SZVP–2005–T pályázatot, amely a nagyobb apparátussal bíró cégek számára biztosít támogatást a találmányok hasznosítására. A baj egyedül az, hogy ebben a pályázatban is egyre kevesebb a pénz.
A feltalálók szempontjából persze édes mindegy, hogy azért utasítják el kérelmüket a pályázati irodán, mert kevés a pénz, vagy mert sok a jó magyar innováció – kesergett Schült Antal. Az autószerelőből lett innovátort az sem vigasztalja, hogy az idei év egyik nyertese az a Rátai Dániel, akinek találmánya a közönséges személyi számítógépet háromdimenziós készülékké, s egyben érintőképernyős PC-vé képes változtatni. Egyfelől vannak a jó ötletek, kidolgozott, bevizsgált, működő találmányok, amelyek nemzetgazdasági haszna dollármilliókban mérhető, másfelől a gazdasági vállalkozások, amelyek a piaci versenyben csak az újabb és újabb termékekkel, technológiákkal képesek fennmaradni – fejtegette a feltaláló. A kettő között azonban űr tátong: nincs olyan befektető, aki megfinanszírozná azt az akár többéves időszakot, amíg a találmányból piacon értékesíthető árucikk lesz. Mindenki emlékszik a Rubik-kocka kálváriájára, amely végül hatalmas piaci siker lett, de sem a feltaláló, sem a magyar állam nem részesült megfelelő módon a haszonból. A helyzet nem sokat változott a találmányok hasznosítása terén azóta sem – állította Schült Antal. A magányos feltaláló legfeljebb szélhámosoknak, hiénáknak adhatja el találmányát, amiből legfeljebb áfa-kötelezettség keletkezik, bevétel nem. Azok az ügyvédi irodák, amelyek rendelkeznek megfelelő szaktudással és apparátussal, és képesek nemzetközi viszonylatban is képviselni a feltalálók érdekeit a multinacionális partnerekkel folytatott tárgyalásokon, olyan magas óradíjjal dolgoznak, hogy ez az egyszerű kisember számára megfizethetetlen. Schült Antal szerint ma Magyarországon hiányzik az a típusú vállalkozás, amely összeállna egy-egy projekt erejéig a feltalálóval, és anyagilag segítené a hasznosítás előkészítése során, majd részesülne a piacra dobás gyümölcseiből.
Ebben a folyamatban jelentős feladata van az államnak is, hiszen birtokában van annak az infrastruktúrának, amellyel megállapítható egy-egy ötletről, hogy az mennyire hasznos és piacképes – állítja Schült Antal. Ezeket a találmányokat felkarolhatná és megvalósuláshoz segíthetné a maga eszközeivel: nem feltétlenül csak pénzügyi támogatásról, hanem adókedvezményről, vállalkozások érdekeltté tételéről is szó lehet ebben az esetben. Ehelyett csak a szöveg megy – fakadt ki a feltaláló, aki nehezményezi, hogy miközben Kóka János gazdasági miniszter tudásalapú gazdaságról, nagy hozzáadott értékű termékekről, innovációbarát gazdasági környezetről szónokol, a szabadalmi jogok nemzetközi védelmére szánt állami támogatás összege évről évre csökken. Arra van pénz, hogy óriásplakátokon hirdessük magunkról, mennyire támogatjuk az innovációt és várjuk a jó ötleteket, arra azonban nincs, hogy egy piacképes ötlet jogvédelmét biztosítsuk addig, amíg nem fizet érte a felhasználó – füstölgött Schült Antal. Félő, hogy a kirobbanóan sikeres magyar gazdaságban felkopik az álluk a szürkeállomány valódi birtokosainak, a fejlesztőknek, feltalálóknak.
origo.hu
Magyar Péter ismét agresszív módon támadt egy nőre
