Latin-Amerika nem kér a gyámkodásból

Kubán kívül Venezuela külpolitikája okozza a legtöbb fejtörést az Egyesült Államok politikusainak, és egyelőre nem találják rá a hoszszú távú stratégiát. Hugo Chávez hatalomra kerülése óta egyre észrevehetőbben változnak az amerikai földrész politikai-társadalmi-gazdasági viszonyai a baloldal javára. Chávez szerint Latin-Amerika csak a szocializmus bevezetésével szabadulhat meg évszázados elmaradottságaitól és az Egyesült Államok gyámkodásától.

Chávez és Castro az Egyesült Államok gazdasági túlsúlya ellen az USA érdekeit szolgáló Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (ALCA) helyett egy másikat szorgalmaz. A Bolívári Alternatíva Latin-Amerikának (ALBA) gazdaságilag egyesítené a Karib-, illetve a közép-amerikai térség államait, a közelmúltban pedig megalapították a Petrocaribe olajtársaságot is. Az Egyesült Államok ellenlépésként egyrészt megpróbálja megbontani az ALCA-val vetélkedő Mercosur négy dél-amerikai állam (Brazília, Argentína, Uruguay és Paraguay) alkotta gazdasági közösségét, mert Uruguayjal folytatott tárgyalásokat, amelynek hírére idegesen reagált mind Brazília, mind Argentína. Másrészt az USA Kolumbia, Peru és Ecuador bevonásával bővíteni akarja az ALCA-t. Hugo Chávez közben a minap bejelentette, hogy a közeljövőben egymilliárd dollárt szán egy állami vaskohászati vállalat létrehozására. Chávez a venezuelai gazdaság több ágazatát államosította már. Venezuela – mint a világ ötödik legnagyobb nyersolajtermelője – konzervatív olajpolitikát követ, az árak magasan tartásában érdekelt, és a növekvő olajbevételek birtokában nagyvonalúan bánhat azokkal az államokkal, amelyeket meg akar nyerni magának. (Így kapott Argentína 500 millió dollárt, hogy törlesszen államadósságából.) Belpolitikájában megengedheti magának, hogy a most már rendezett állami költségvetésből szociális juttatásokkal növelje a bolívári forradalom népszerűségét.
Egész Latin-Amerikában pattanásig feszült a szociális helyzet, főleg az Andok államaiban – tavasszal Ecuador és Bolívia államfője megbukott az ellenük fellázadt indián lakosság tüntetései nyomán –, de az energiaárak folyamatos emelkedése próbára teszi a közép-amerikai államokat is, ahol az év folyamán már több alkalommal zavargásokra került sor. A bolíviai és ecuadori államfőbuktatás egyik oka volt az államadósság eltörlésének követelése is, azonban a G8 most zajló értekezletén egyelőre úgy tűnik, hogy a két latin-amerikai ország mégsem részesül ebben a megoldásban. Ha végleg így döntenek a pénzügyminiszterek, nem járulnak hozzá a térség békéjének megőrzéséhez. Nemcsak az egyre romló életkörülmények szítják a latin-amerikai lakosság elégedetlenségét, a korrupció miatt is egyre nagyobb a csalódás, főleg Brazíliában, a földrész legnagyobb országában. A kormányzó Dolgozók Pártja hónapok óta nem tud szabadulni az egyre nagyobb viharokat kavaró korrupciós botránytól, és már veszélyeztetik Lula da Silva elnök 2006-os újraválasztásának esélyeit is. A Japánba menekült és korrupciós vádak miatt lemondott Alberto Fujimori volt perui elnök (1990–2000), arra készül, hogy a 2006 áprilisában induljon az elnökválasztáson, kihasználva utódjának tehetetlenségét, holott jelenleg huszonkét korrupciós eljárás folyik ellene.
Az Egyesült Államok mindöszsze néhány baráti államra számíthat Latin-Amerikában, amióta a 2001. szeptember 11-i merényletek óta hátat fordított a földrésznek: Mexikóra, a közép-amerikai államok többségére, Kolumbiára, Pe-rura és Ecuadorra. Nagyon valószínű, hogy csak Kolumbia USA-barát elnöke, Álvaro Uribe reménykedhet újraválasztásában, és a 2006-os választásokkal teli esztendő végére az Egyesült Államok magára maradhat a latin-amerikai térségben. Az Egyesült Államok középkeleti lekötöttsége miatt egyre növekvő aggodalommal figyeli Venezuela térségben nyíltan ellene folytatott politikáját, de egyes elemzők szerint nem valószínű, hogy Venezuela megtámadására készülne, ahogy Chávez sugallja.
Az USA a térség hatalmi viszályainak kihasználására építve időt nyerhet, hiszen például Argentína és Brazília évtizedek óta vetélkedik egymással. Bush az év közepén Lula mellé állt, és elismerte Brazília térségbeli vezető szerepét, hogy közösen tevékenykedjenek a térség nyugalma érdekében.
Washington egyre többször kénytelen igénybe venni Spanyolország közvetítő szerepét. A nemzetközi helyzet sokat javított a két ország megromlott kapcsolatain azóta, hogy tavaly José Luís Zapatero miniszterelnök kivonta Irakból a spanyol csapatokat. A szuperhatalom először az ecuadori válság idején folyamodott Spanyolország segítségéhez, hogy közvetítsen a konfliktus megoldásában, majd a bolíviai események megoldásához kért spanyol segítséget. A Bush újraválasztása után kinevezett új madridi nagykövetének kubai származása mindenesetre arra utal, hogy többek között számít Spanyolországra Latin-Amerikában.
Kuba ügye egyelőre lekerült a napirendről, mert némileg enyhült a szigetre nehezedő nyomás a venezuelai és a kínai segítség, valamint az USA defenzívába szorulása révén, de titokban már minden érdekeltet az agg diktátor halála utáni helyzet foglalkoztat. Raúl Rivero, a börtönéből nemrég szabadon bocsátott kubai ellenzéki író a napokban keserűen megjegyezte: hazájában csak Fidel Castro halála esetén mehetnek végbe a demokratikus változások.