Ön tudta azt, hogy fasiszta puccskísérlet történt az Egyesült Államokban, a híreket manipulálják, kiknek jött kapóra a szeptember 11-i terrortámadás, kik és miért akarják megállítani a privatizációt? – ezekkel a lényegre törő kérdésekkel hirdetik a híres Oscar-díjas amerikai filmrendező, Michael Moore The Corporation című művét Magyarországon. A politikai dokumentumfilm tengerentúli nagyágyúja hazánkban is követőre akadt, Obersovszky Péter magát független újságírónak vallóként a brókerbotrányon keresztül a magyar felső tízezerről próbál meg képet alkotni, közéleti szereplők segítségével.
Milyen körülmények között élnek Kulcsár Attila szülei? Mennyibe kerül Horvátországban egy kilométer autópálya megépítése? Kik voltak az olasz P2 páholy tagjai? Működik-e Magyarországon informális és ellenőrizhetetlen hatalom? Hol a határa Havas Henrik szerint az ízléses vagyonosodásnak? Mik a hazai pártfinanszírozás ellentmondásai? – mindezekről tájékozódhat a választópolgár a filmből, ha hét végi kikapcsolódásként a Kulcsár & haverok megtekintése mellett dönt. A jelek szerint az alkotó maga is az általa szakszerűtlensége miatt kritizált sajtóból próbálta meg öszszerakni a K&H-nál történt sikkasztás- és pénzmosássorozat apró mozaikkockáit, mivel autentikus források nem álltak rendelkezésére. A stáb dicséretére legyen mondva, az ügy majd minden fontosabb szereplőjéhez kivonultak interjúra, a rendszert elvben belülről ismerő Kerék Csabán (aki önmagát már a balek szerepében láttatja) kívül azonban nem szólalt meg senki, eltekintve Rejtő E. Tibor K&H-exvezérigazgató kaputelefonos interjújától, amelyben közölte, hogy nem nyilatkozik. Ebből következően konkrétumokról nem sok, általánosságokról és továbbgondolandó elméletekről annál több szó esik a műben. Ilyen például Herényi Károlynak, az MDF frakcióvezetőjének a közlése, amely szerint „hiszi”, hogy a formális hatalom mögött létezik egy kontrollálhatatlan informális hatalom, amelynek működéséhez a „jó szándékúan ostoba politikusok” asszisztálnak. Figyelemre méltó a diákjai anyagi kihasználása kapcsán gyanúba keveredett Havas Henrik újságíró eszmefuttatása a „jogszerű” és „ízléses” vagyonszerzéssel összefüggésben is.
– Egy vígjáték szomorújátéka – Obersovszky így határozta meg alkotása műfaját, amelynek készítése során „megdöbbentő” félelmekkel találkoztak. Abban valamennyi megszólaló egyetértett, hogy jelenlegi közállapotaink hagynak kívánnivalót maguk után, a film és narrátora leginkább az MSZP köré font finom gyanúhálót. Medgyessy Péter volt miniszterelnök több-hetes gondolkodás után végül azért nem nyilatkozott az egyébként több fölösleges kört (a Köztársaság téri pártszékházba rendszeresen hiába vonult ki a csapat) futó stábnak, mert az kellemetlen helyzetbe hozta volna a kampányra készülő szocialistákat. A politikusnak a szintén erős pártkapcsolatokkal rendelkező Erős János MFB-elnökhöz fűződő kapcsolata, valamint a K&H pénzügyminisztersége alatt történt, Erős által levezényelt privatizációja (ahogy az elhangzott: megőrizve a pénzintézet baloldali jellegét) így is megmozgatta a készítők fantáziáját. Mindezekhez a körülményekhez még hozzájött, hogy a K&H-t egy Luxemburgban szintén VIP-botrányba keveredett befektetői csoport szerezte meg, akik az ING Banknál Tasnádi Péter vállalkozóval gyanúba kevert Rejtő E. Tibort ültettették a vezérigazgatói székbe. – Mindez nem lehet véletlen – üzeni a film, hogy innentől kezdve mindenki hozzáadhassa saját észrevételeit és párhuzamait a sztorihoz.
Egy egyetemi docens az alkotó kérdésére Olaszországról és az ott leleplezett P2 páholyról nyilatkozik, amelyben katonai és rendőri tábornokok, titkosszolgálati, politikai és államigazgatási vezetők hangolták össze gyanús ügyleteiket, hogy az ott épülő autópályák pénzét „lenyúlják”. Talán valami hasonló történhetett a brókerügyben is, hiszen itt is autópályapénzeket használtak törvénytelen tranzakciók finanszírozására. Meg is kérdezték az Ecostat gazdaságelemző intézet igazgatóját a sztrádaépítések költségeiről, aki a horvátországi autópálya-építések bekerülési költségei alapján kifejtette: Magyarországnak, bár nincs szüksége déli szomszédunkhoz hasonló völgyhidakra és alagutakra, egy kilométer mégis 25-30 százalékkal többe kerül, mint ott.
A forgatócsoport levonult Nagykanizsára is, hogy Kulcsár Attila szüleitől (ők sem nyilatkoztak) és egykori tanárjaitól szerezze be a bróker személyiségének felépítéséhez szükséges információkat. A Zala megyei kitérő megerősítette Obersovszkyék azon alapállását, miszerint – ahogy Krecz Tibor médiamunkás kifejtette – egy, „az analfabetizmus intellektuális szintjén” lévő emberből „csináltak” bankigazgatót valakik, aki azonban a saját törvényei szerint kezdte el keverni kártyáit.
Bár a plazákba járó nagyközönség érdeklődésére nem biztos, hogy számíthat a Kulcsár & haverok, ehhez hasonló politikai tényfeltáró filmekből minél többre lenne szükség, még ha az a nagyobbik kormányzó pártra nézve kellemetlen is. A filmet a Vörösmarty moziban és az Eurocenterben lehet megnézni mától.
„Már nagyapáik is állami pénzekhez nyúltak.” Obersovszky Péter szerint a brókerbotrányban „gátlástalan, rendkívül brutális” eseménysort lehet nyomon követni, amelynek bár kezdetei láthatatlanok, a szereplők gyakorlatilag ugyanazok. A történet bonyolultsága és a rengeteg információ megnehezíti a bűntény és annak társadalmi következményeinek megfogalmazását, ezért tartották fontosnak a készítők összegzésük közreadását. Az újságíró hangsúlyozta: a pénzügyi szabálytalanságok résztvevői ma sem tartják magukat bűnösnek, hiszen szüleik, nagyszüleik is állami pénzekhez nyúltak, mindenféle következmények nélkül. – Európában azonban már nem divat egy-egy gyanús ügylet napvilágra kerülése után a felelősséget elfedni, valamint állami intézményeket, az ügyészséget vagy a PSZÁF-et lejáratni – mondta Obersovszky Péter, aki az ország megválasztott képviselőitől elvárta volna, hogy nyilatkozzanak nekik.
