A pesti bokszzsáktól a párizsi lángviharig

Jófejű István, az ifjú szobrászművész bokszzsákot állított fel agressziólevezető műalkotásként a budapesti Blaha Lujza téren. A szocioművészeti kísérlet túl jól sikerült. A zsákot nemcsak szétszabdalták, hanem verekedtek is – érte.
Jó lenne, ha Magyarországon ma valójában egy bokszzsák lenne a „casus belli”. Csakhogy a világ másról suttog nekünk, és egyre süketebbnek kell lennünk ahhoz, hogy ne halljuk meg. Párizs külvárosaiban az unatkozó, jövőjüket reménytelennek látó fiatalok éppen autókat gyújtogatnak éjszakánként, más nagyvárosokban most ismerkednek e művelet „gyönyörével”, és jó lenne értelmes ifjúi lázadást látni mindemögött, de félő, hogy szó sincs ilyesmiről. Energiákkal teli ifjúságunk unatkozik, tízévesen az autók kerekét rugdossa csak az utcán, tizenegy évesen már festékszórót ragad, egy évvel később zsebkést, azután talán benzines palackot, pisztolyt, injekciós tűt.
A Petőfi rádió Délelőtt című műsora, mely az elmúlt években átszíneződött életmódmagazinná, szerencsére nem feledkezik meg arról, hogy az életmód nem kizárólag szelektív hulladékgyűjtésből, egészségmegőrzésből áll. Életmód, hogy ki merünk-e menni éjszaka a sarki boltba. Sőt az életmód kérdései közé tartozik az is, hogy megbeszéljük, miért veri szét a bokszzsákot az ifjúság, vagy hogy mi baja is van Európával az Afrikából bevándoroltak leszármazottainak. Farkas Mónika és Kőszegi Gábor, a Délelőtt két műsorvezetője látszólag két témáról kérdezte a vendégeket, de nyilvánvaló, hogy a bokszzsákügy vagy a köztéri rongálás, és a bevándorlási-integrációs problémaként kezelt nyugat-európai sajátos ifjúsági lázadás nem választható el egymástól. És lehet rendkívüli liberális toleranciát árasztani, mint teszi azt Kőszegi Gábor a hallgatók véleményét kezelve, vagy lehet kicsit viccelődni, mint Farkas Mónika, aki arról beszél, hogy a győri kisfiúszobor fütyije feltűnően fényes, de lassan el kell jutni oda, hogy nem a hallgatókat kérdezzük minderről. Hanem azokat, akik a jövő tervezőinek gondolják magukat, miközben nem érnek rá olyan apró kis problémákkal foglalkozni, mint az ifjúság jövőjét veszélyeztető jelenségek: a televíziótól a megszüntetett iskolai szakkörökig. És ezeket egészen addig negligáljuk, amíg a mi csellengő, unatkozó ifjaink fel nem gyújtják az első autót, és be nem verik az első kirakatot. Akkor azonban már késő lesz nekik lakótelepi pingpongszakkört szervezni.
(Délelőtt, Petőfi rádió)