A kereszténydemokraták és szociáldemokraták nagykoalíciójának legkevésbé vitatott pontja Berlin jövőbeni külpolitikája volt, nagyobb várakozással inkább annak a külügyminiszternek a személyét kísérték, aki a köztársaság legnépszerűbb politikusától, Joschka Fischertől veszi át tisztségét. Frank-Walter Steinmeier (SPD) úgymond a kulisszák mögül lépett a nagypolitika színpadára.
„Frank-Walter kicsoda?” – hangzott a meglepett polgárok kérdése, amikor kitudódott, hogy a Külügyi Hivatal irányítását Steinmeier kapja. A negyvenkilenc éves jogász 1991-ben vállalta el előbb az alsó-szászországi miniszterelnök tisztségét, majd a tartományi kancelláriának a vezetését. A Kohl-kormány bukása után az új kancellár első számú tanácsadójaként vitte magával Berlinbe, ahol jelentős részt vállalt az Agenda 2010 nevű reformprogram kidolgozásában. Befolyását teljes diszkrécióval kamatoztatta, „Schröder jobb keze” szerényen meghúzódott a háttérben.
A nagykoalíciós szerződés kidolgozói meggyőzően hangoztatják, hogy Frank-Walter Steinmeier a tőle megszokott titoktartással és céltudatossággal fogja keresztülvinni a Merkel-kabinet külpolitikai elképzeléseit. Ezek fő pontjai: előrelendíteni az EU-alkotmány ratifikálását útban a német elnökséghez 2007 elején, elmélyíteni a transzatlanti kapcsolatokat, kiállni az ENSZ BT reformja mellett, stratégiai szövetséget kiépíteni Oroszországgal anélkül, hogy az sértené a szomszéd államok érdekeit, Törökország csatlakozását az EU felvételi kapacitásától és Ankara vállalt kötelezettségeitől függővé tenni.
A szociáldemokraták mindössze azt kifogásolják, hogy Steinmeiert nem kötik szoros kapcsolatok sem a pártapparátushoz, sem a frakcióhoz. Ezen túlmenően attól is tartanak, az SPD első helyen kiemelt kormányképviselője nem rendelkezik megfelelő médiarutinnal, és ezen a téren nem lesz képes Joschka Fischer nyomdokaiba lépni. Ez ugyanakkor azt a veszélyt rejti magában, hogy pozíciójából nem sikerül majd a 2009-es parlamenti választásra megfelelő népszerűséggel rendelkező kancellárjelöltet kialakítani.
Magyar kormánykörökben Steinmeiert nem minősíthetik ismeretlennek, a közelmúltban ugyanis Budapesten járt, hogy személyesen igyekezzen elmozdítani a holtpontról a hajdani NDK egységpártjának vagyona utáni kutatás menetét. Feltételezhető, hogy ezt a feladatot külügyminiszterként sem fogja elintézettnek tekinteni.
origo.hu
Menczer Tamás: Sosem fenyegetném a feleségemet!
