(bejön-e a blöff…)

Én nem tudom, hogy Gyurcsány Ferenc elégedett-e a saját teljesítményével. Természetesen ennek a kérdésnek csak akkor van értelme, ha tisztázzuk, mi az a cél, amelynek elérésére törekszik.
Becsapnánk magunkat, ha egy másfajta értékrend szellemében ítélkeznénk felette. Jobbról nézvést ugyanis egész habitusa kissé komikusnak látszik, s ezzel együtt képmutatónak. Tettei helyett szószátyársága tűnik szemünkbe, miniszterelnöki regnálása szellemi és verbális ámokfutás képzetét kelti bennünk. Mégsem hihetjük róla azt, hogy nem sikeres. Sőt, személyiségének jellegzetességét sem vonhatjuk kétségbe, önmutogatási hajlamával lépést tart dinamizmusa, kétségkívül van benne valami furcsa életerő, ami szükséges az üzleti és politikai karrierhez.
Azt javaslom tehát, hogy ne becsüljük le, inkább eddigi életútját szem előtt tartva próbáljuk kifürkészni vagy megsejteni céljait! Ne feledjük, hogy üzletemberként – bármilyen módon, de – sikereket ért el, be kell látnunk, nem most jött le a falvédőről, és talán a hat húszasra fel sem ült. Az üzleti és politikai talentumnak, legalábbis honunkban és korunkban, van némi közük egymáshoz, ha másban nem, legalább a döntési képességben, az önérdek érvényesítésében és a reklámtevékenységben.
A játékelmélet nagy tudósai épp nemrégiben kaptak Nobel-díjat. Mi ugyan nem tudjuk, miről van szó pontosan, de azt látnunk kell, hogy Gyurcsány nagy játékos. A játékelmélet megszületésének alapötletét állítólag a póker adta, az a játék, ahol a blöff és a valódi erő variálásával rosszabb lapokkal is nyerni lehet. Gyurcsány annak idején, az úgynevezett spontán privatizáció hajnalán remek leosztást kapott, s lapjait ki is használta. Nem tudni, hogy jóval később, amikor Medgyessy Pétert kiakolbólította a miniszterelnöki bársonyszékből, négy ász volt-e a kezében, vagy csak fapofával blöffölt. Akár így, akár úgy, a frusztrált MSZP hitt neki, a lapjait sem kellett kiterítenie. Kovácsék bedobták a törülközőt. A jobboldal pedig a száját tátotta.
Persze az alapkérdésre, hogy mi a valódi célja Gyurcsány Ferencnek, ebből még nem következtethetünk.
Ahogy miniszterelnök lett, rögvest kijelentette, hogy nem érdeklik a 2006-os választások, nem kampányolni akart, hanem kormányozni, mindvégig az ország érdekében. Ezt úgy mondta, mintha minimum négy király volna a kezében. De még maguk a szocialisták sem ültek fel a blöffnek, hiszen nem ezért választották meg Gyurcsányt, épp ellenkezőleg: egyetlen reményük ő maradt a 2006-os választásokra.
Tehát bátran kimondhatjuk, hogy a jelenlegi miniszterelnöknek nem az volt a célja, hogy egy csőd közeli ország mártír kormányfője legyen, miként egykoron sem azért gazdagodott meg, hogy fitnesz(Fittelina)centrumában a saját kezével masszírozza a betévedt vendégeket. Blöffje ellenére természetesen azonnal kampányolni kezdett, minden szava, minden lépése ezt szolgálta. Így kénytelenek vagyunk azt hinni, hogy célja nem más, mint a 2006-os választások megnyerése, és minimum további négy esztendő a miniszterelnöki székben. Jelen pillanatban más nem érdekli. Mindent ennek a célnak rendel alá. S mivel roppant céltudatos, életveszélyes is.
Tehát baloldalról nézve kitűnő politikus. Jobbról nézve lelkiismeretlen ember, játékos kedvű ragadozó. De mindenképpen érti a módját ez az önmaga által bátornak, büszkének és igazságosnak hirdetett baloldali. A pártja büszke lehet rá: visszatekintve akármily távoli múltba, ilyen figurát nehéz találni a magyar munkásmozgalom történetében.
Hogy egyáltalán mint milliárdos miként illik bele ebbe a sok blöfföt tartalmazó történetbe, én nem tudom…