Egyedül szép?

Érdekes újság a Nők Lapja. Minden héten új varázslat, mint a reklámban. Egyik meglepetésből a másikba. A napokban megjelent benne az MSZP szélkakaskampányának politikai hirdetése. Eszerint a Nők Lapja a szocialista párt értékeit vallja? Van valami közös a Nők Lapjában és az MSZP-ben, mondjuk az Orbán elleni gyűlölet? Érdekes helyzet egy női magazinnál, ahol a saláták, a lábgyantázás a trendi, magasabb szinten a családi élet, a női lét, illetve a női szerepekből adódó kérdések dominálnak. Hogy miképpen jön ebbe egy Orbán-gyalázkodás, azt majd megvitatják az előfizetők, ha nem mondják le a lapot. Már az egy löket volt, amikor a Cosmopolitan nevezetű ultraliberális női magazinban megjelent az MSZP hirdetése, a paprikás CD. Abban is azt vallották, közösek az értékeink. Még szerencse, hogy nyugdíjas aktivisták nem olvasnak Cosmopolitant, mert sikítva rohannának pártjuknak szegezve a kérdést, hogy most az orális szex vagy a „leszbikus vagyok, próbáld ki te is, milyen frankó” című témákban szervesülnek-e a közös értékek?
Amíg a választ keressük, a Nők Lapja egyik munkatársa beszél a képernyőn, és magyarázza, hogy miért fontos megengedni a társadalomnak, hogy az egyedülálló, úgynevezett szingli nők is szülhessenek gyereket, a mesterséges megtermékenyítés államilag finanszírozott lehetőségét igénybe véve.
Szingli. Eljutottunk a Nők Lapja és a Cosmopolitan „legfontosabb” témájához, a szingli mint égetően aktuális létforma megvitatásához. Ez a nőkre kitalált életmód rendkívül irigylésreméltónak mutatja magát, lásd Szex és New York, Bridget Jones naplója és a többi utánzat. A szingli egyedülálló, de nem vénlány és nem magányos nő. A szingli többdiplomás, jól szituált, lakása, kocsija, hitelkártyája és bankbetétje van. Pasija annyi, mint csillag az égen, de a szingli válogat, és félti a designmagazinokból összeollózott otthonát. Mosni, főzni nem tud, takarítónője, pedikűröse és személyi edzője van. A férfiakat használja, csak egy éjszakára, néha többre, de semmi tartós kapcsolat, mert a szingli nem akar felelősséget vállalni másokért. Télen síel, nyáron egzotikus helyeken nyaral. Életének döntő része a karrierje. Ezért hajlandó mindent beáldozni. Önzők? Igen. A gatya- és pelenkamosás, alkalmazkodás, a megalázó kispolgári lét: család, gyerekek, férj, irritálja őket. Lásd: „pöffeszkedő családosok” (Bridget Jones).
A szingliség kívülről vonzó, ám rém ellenszenves életforma. Éppen ezért a szerzők, illetve rendezők mégis csak férjhez adják főszereplőiket, még a Szex és New York is konszolidálja vad szinglijeit. Ott azonban nincs szó állami pénzen előállított gyerekekről. Mi most túlteszünk rajtuk is. A mi szinglijeinknek gyerek kell. Apa nélkül. Az apa nem szerepel a csonka család tervei között. És folyik a megdolgozás. A jogok meg a szőrösszívű törvényalkotók. Hát nem felháborító, képmutató pimaszság, hogy Magyarországon mesterséges megtermékenyítéssel csak házaspárok jogosultak gyerekre? Ennél felháborítóbb, amikor egyes közszereplők, fütyülve a hosszú távú következményekre, felcsapnak a csonka családok propagátoraivá. A törvényhozók még védik a családok roskadozó bástyáit az ügyeletes demagógoktól, akik a személyi szabadságjogoktól kezdve minden marhaságot előhoznak, hogy kizsarolják: egyedülálló nők mesterséges megtermékenyítéssel hozhassanak gyerekeket a világra. A vitát nem mi fogjuk eldönteni, annyi azért megfontolandó: aki képtelen családban élni, az ne büntessen egy gyermeket azzal, hogy merő önzésből szándékosan megfosztja az apától, a családtól.