Lezárult a családon belüli erőszak jelenségét kutató eddigi legnagyobb magyarországi vizsgálat: a kétéves munka eredményét összegző kötetet tegnap mutatták be a sajtó képviselőinek az Országos Kriminológiai Intézetben. A kutatást a Legfőbb Ügyészség kezdeményezte. Az intézet munkatársai az ismert tények általános bemutatása és értékelése mellett az ügyészségek egyévi forgalmában szereplő ezerötszáz jogerősen lezárt eset aktáját is feldolgozták. A Családi iszonyat című könyv tanulmányai a bűnügyek sértettjei szerinti csoportosításában ismertetik az empirikus vizsgálat tapasztalatait.
Családon belüli erőszakról a huszadik század második feléig szó sem esett – mondta Virág György, a kriminológiai intézet igazgatóhelyettese, a kiadvány szerkesztője a sajtótájékoztatón. A család élete rejtve, a magánszférán belül, háborítatlanul, rögzült szabályok szerint zajlott. A század utolsó harmadában azonban a társadalomkutatás és a politika figyelmét megragadták az otthonok falai közötti szexuális és fizikai bántalmazások. Ezeknek általában a gyerekek és a nők a szenvedő alanyai, de nem ritkán a férfiak is. Tipikus elkövetési magatartás a súlyos testi sértés. A családon belüli erőszakra is jellemző az általános szituáció: a fizikailag, anyagilag erősebb bántalmazza a gyengébbet, a kiszolgáltatottat.
A kutatók a családi bűncselekmények elemzésekor megállapították: általában hosszú ideig tartó konfliktus előzte meg a végkifejletet. Gyakran játszott szerepet egy-egy végzetes tettben az alkohol. Tízből hét ittas vol, a testi sértést vagy az emberölést elkövetők közül.

Fiatal fiú kirablását tervezte egy rendőr és a társa