Farkasok tánca Párizsban

Nicolas Sarkozy belügyminiszter politikai karrierjéről szóló írásokkal van tele manapság a francia sajtó. A közvélemény ugyanis a bevándorlók tombolásával egy időben azt is figyeli, ki lehet a válság megoldója, s milyen eszközökkel hatástalanítja a bombát.

Szinte az első pillanatban megtalálták – minden politikai oldalon – az első számú felelőst, mégpedig a vasminiszter, Nicolas Sarkozy személyében. Ő az, aki „söpredéknek” nevezte a csuklyás feketéket, akik harctérré változtatják az éjszakai külvárosi utcákat, s ezzel állítólag hozzájárult az erőszak elszabadulásához. A tombolás nem szűnik, talán épp azért nem, mert a kormány illetékesei nem tudják eldönteni, ki vállalja a személyi politikai felelősséget az esetleg hatékony kezelési módszer, azaz a hadsereg bevetése után. Dominique de Villepin kormányfő számára jelenleg az egyetlen esély az előremenekülés, azaz hogy olyan kemény lépésre szánja el magát, amelyre csak Sarkozytől számíthatott a francia lakosság. Teszi ezt azért, mert a belügyminiszter két év múlva várhatóan az elnöki posztért fog küzdeni, s éppen vele szemben próbálja majd megszerezni Chirac bársonyszékét. A nagy öreg, aki ebből a kényelmes helyzetből figyeli a kabineten belüli és az utcán dúló viszályt, későn állt a nép elé. Vélhetően De Villepin pártját igyekszik egyengetni az elnökválasztásig, bár az addig hátralevő két év során még sok minden történhet. Egyvalami azonban bizonyosan nem: hogy Chirac a 2002-ben legyőzött Jean-Marie Le Pen oldalára áll. A radikális kijelentéseiről híres-hírhedt politikus azonban minden elemző szerint a helyzet legnagyobb haszonélvezője lesz, hiszen rámutathat: mindaz, amit mondott a bevándorlásról, valóra vált. A Nemzeti Front vezetője már polgárháborút vizionál, s erre bizony van némi alapja.
Mivel Le Pen győzelme az elnökválasztáson gyakorlatilag elképzelhetetlen, a legfontosabb harc most a kormányon belül folyik, mégpedig De Villepin és Sarkozy között. A Marianne című belpolitikai hetilap is erre, valamint a szánalmas belső csatározásokra mutat rá. „A farkasok tánca folyik, akik egymás lenyeléséről álmodoznak, de ezt nem akarják túlságosan kimutatni. Tragikomikus koreográfia a jobboldal, Franciaország, Európa és a világ érdekében.”