Hiteltelenek

Tagadni, elhallgatni, amíg lehet. Lassan négy éve ez a taktika kíséri végig a magyar diplomácia kommunikációs stratégiáját. Nem csoda, hogy minden külügyi cáfolatban kételkedünk. A CIA-botrány ismét felkavarta a magyar külpolitika langyos állóvizét. Egy nemzetközi szinten elismert jogászprofesszor kijelentette: Magyarországnak felelnie kell, amiért az ország területén, az aláírt nemzetközi egyezményekkel ellentétben, rabokat kínoztak. Az ENSZ-diplomata tényként beszél a magyarországi CIA-börtönökről. Hogy mennyire pontosak Cheriff Bassiouni információi, egyelőre nem tudhatjuk, de az bizonyos, hogy Gyurcsány Ferenc, Medgyessy Péter és a külügyi szóvivő cáfolatai semmit sem érnek. Már csak azért sem, mert CIA-ügyben nem először módosulna a hivatalos magyar álláspont. Ismert az amerikai hírszerzés Budapesten is megfordult repülőgépének esete. November 3-án Tóth András nemzetbiztonsági államtitkár információ híján nem nyilatkozott, hozzá közel álló források pedig tagadták, hogy Magyarországon járt volna a CIA – a feltételezések szerint al-kaidás foglyokat szállító – repülője, november 4-én viszont kiderült, mégis igaz volt a hír. A hobbiként repülőgépek megfigyelésével foglalkozók honlapja szerint az N168D lajstromjelű gép 2005. október 3-án szállt le a Ferihegyi repülőtéren, egy nap múlva repült tovább. A gépről fénykép is készült ferihegyi felszállása közben. A fotó közzététele után Tóth Andrásnak már kész volt a válasza: „A gép nem szállított utast. Átszállt Magyarország felett.” Annyit azért tudunk, hogy a repülő hatezer kilogramm hasznos terhet szállíthat, teherszállításra nem használhatják, azaz személyszállító. Ami a lényeg: ha nem kerül elő a felvétel a gépről, a magyar illetékesek vélhetően a mai napig tagadnák a leszállás tényét. Egyebek mellett ezért is hiteltelen a mostani, oly magabiztos cáfolat a magyarországi CIA-börtön ügyében.
Jelen helyzetben azonban az a kisebbik gond, hogy a magyar közvélemény előtt erősen megkérdőjelezhető a kormányzat szavahihetősége. Diplomáciáról lévén szó, az ügy alapvetően súlyosabb. A „több Európa nem jelent kevesebb Amerikát”, illetve a „több Amerika nem jelent kevesebb Európát” szlogenek washingtoni és brüsszeli hangoztatása a tökéletes politikai nihil felé sodorja Budapestet. Az Egyesült Államok szemében igyekvő tanulónak tetszünk, aki a NATO-ban ugyan rendre lemarad a többiektől, de szavakban már-már a hamburger hazájába költöztetné egész Magyarországot. Köztudott, az észak-atlanti tömbben nemcsak azért nem bíznak komolyabb feladatot hazánkra, mert a hadsereg felszereltségének állapota olyan, amilyen, hanem azért sem, mert a tiszti állomány egy részének ma is Moszkva a szíve csücske, s így az információ könnyen lábra kelhet. Ha valamiért, tán épp e bizalmatlanságért valószínűtlen, hogy a CIA Magyarországon rendezett volna be börtönöket.
A történet kellemetlenebbik része Brüsszel irányába mutat. Míg Varsóról és az unióba igyekvő Bukarestről eddig is köztudott volt az Egyesült Államok iránti leplezetlen elkötelezettség, addig most Magyarországot is sikerült hírbe hozni. A CIA-botrány kapcsán hazánk is felkerül az újabb brüsszeli feketelistára. A maastrichti követelmények teljesítésének elmaradása miatt az amúgy is a béka ülepe alá csúszott unióbeli hírnevünknek adnak újabb jókora pofont a titkos magyarországi fogolytáborokról szóló tudósítások. A magyarázkodásokkal, a sikerpropagandával idehaza lehet ugyan némi népszerűségre szert tenni, a külföld szemében viszont egy mindenkivel barátkozó, minden nagyhatalomnak hízelgő, de a tettek szintjén szánalmas, hiteltelen országgá váltunk.