Nem kisebb személyiség, mint Hu Csin-tao államfő gratulált a hatalmas mérnöki teljesítményhez, ez is jelzi a kínai tervek komolyságát. A Csinghaj–tibeti-fennsík több ezer méter magas csúcsai között felépített vasútvonal ugyanis korábban valószínűleg az álmok kategóriájába tartozott. Az építőmunkások a legmagasabb hegyeken oxigénpalackkal a hátukon dolgoztak, s az éltető elem hiánya miatt a Golmud–Lhásza viszonylaton közlekedő vonat is hermetikusan lezárt lesz. Összesen 24 milliárd jüant (2,96 milliárd dollár) költöttek a grandiózus tervre, amely új elemként illeszkedik a világ felé mutatott kínai imázsba. Ennek ellenére Liu Jian-csao, a pekingi külügyminisztérium egyik szóvivője szerint szó sincsen szimbolikus lépésekről, a vasútvonal célja egyszerűen a térség fejlesztése s nem a nemzet erejének bemutatása. A két embert az űrbe juttató program sikerét sem a nemzeti dicsőség miatt tartja fontosnak, hanem a világűr adta lehetőségek kiaknázása miatt. A sorozatos kínai sikerek azonban gyanúsan egymás után következnek (az említettek mellett ide lehet sorolni a 2008-as pekingi olimpiát és a 2010-es sanghaji világkiállítást is), így a gyakorlati haszon mellett valószínűleg presztízsszempontok is szóba jöttek, amikor Kína döntött a sorsuk felől.
A China Daily kínai napilap szerint „Tibet álma” a vasútvonalról, amely összeköti a tartományt az ország többi részével, csak 2001-ben kezdett valóra válni, amikor belefogtak az építkezésbe. Az 1142 kilométer hosszúságú vonalból 960 kilométer 4000 méteres tengerszint feletti magasságban húzódik, a legmagasabb pontja pedig az 5072 méteres Tanggula-hágó. Összesen 550 kilométeren kellett fagyott földön lefektetni a síneket. A tervek szerint nagyon sokat fog segíteni a lakosságon a gyors utazás. A vonatnak köszönhetően a jövőben a Pekingből Hsziningbe, Csinghaj tartomány központjába tartó út 24 óra lesz, ahonnan további egy napig kell utazni Lhászába. A Hsziningtől nyugatra eső tájak egyébként gyönyörűek, ám egyben kietlenek is. A tengerszint feletti magasság folyamatosan emelkedik Hszining és Golmud, az új vonal kezdőpontja, valamint Golmud és Lhásza, a végállomás között. Bár a tartományi központ „mindössze” 2600 méteren fekszik, sokaknak már itt is nehézséget okoz a lélegzés, a 3000 méter feletti vidékek már komolyan próbára teszik az embert. Ilyen hely például a szó szerint lélegzetelállító Csinghaj-tó környéke, ahová egyébként kerékpáros-körversenyt álmodtak a kínai sport felelősei. Reményeik szerint ez is azt segíthetné elő, hogy meginduljanak a turisták a tartományba, amely ugyan hajszálnyival gazdagabb Tibetnél, ám messze nincs olyan híre a nagyvilágban, mint déli szomszédjának. A vasút Peking és a tartományi elöljárók szerint mindenkinek segít: tibetieknek és kínaiaknak egyaránt. Ezt a segítő szándékot jelképezte az a szerelvény, amely elsőként jutott el a lámák városába. Az ugyanis nem az ilyenkor szokásos, kővel és homokkal megrakott vagonokból állt, hanem műtrágyát, lisztet és acélöntvényeket raktak fel rá.
Ezzel a vélekedéssel élesen szemben áll a Tibet függetlenségéért harcoló nyugati jogvédők véleménye. A londoni központtal működő Szabad Tibet Alapítvány szerint az acélparipa feladata a tartomány segítése helyett inkább a központi irányítás egyre szorosabbra húzása. Úgy vélik, a jövőre napi nyolc járattal működő vonat egyúttal kínaiakat fog nagy számban az ősi buddhista tartományba szállítani. A bevándorlás szerintük a nemzetiségi arányok megváltoztatását és az erkölcsök romlását is magával hozza. A bevándorlás mellett azonban más, sokkal súlyosabb következményekkel is számol a független Tibetért küzdő szervezet. Szerinte ugyanis a kínai kormány a vasút megépítésével új katonai bázisokat építhet, ahol akár nukleáris fegyvereket is raktározhat, amely a szomszédos India szemében bizonyára nem lesz megnyugtató. A londoni csoport szerint ez a lépés az egész térség destabilizálódásához is vezethet.
origo.hu
A következő három évre szóló bérmegállapodás is azt jelzi, hogy középtávon is javul a tervezhetőség a gazdaságban
