Külön ünnepelnek a kijevi hősök

Kiábrándult hangulatban kezdődtek az emlékezések a „narancsos” forradalom egy évvel ezelőtti kezdetére. Miközben Viktor Juscsenko ünnepnappá nyilvánította a mai napot, az ukránok többségének már egyáltalán nincs kedve ünnepelni. A változások a vártnál lassúbbak, a szegénység és a korrupció nem csökkent, a kijevi hősök pedig egymás ellen fordultak.

Hol van már az egy évvel ezelőtti mámoros hangulat, amikor a kijeviek a szebb jövő reményében gyülekeztek a központban, a Függetlenség terén, az azóta legendává átminősült „Majdanon”? E hevületben a legtöbben azt sem akarták észrevenni, hogy nem csupán a választások kimenetele a tét, közben ugyanis a demokratikus jelszavak mögé bújtatva a fejük fölött is zajlik egy nagy játszma, mégpedig a térség feletti ellenőrzésért. Azt sem látták, nem akarták látni, hogy új hőseik az éppen düledező rendszernek is aktív részesei voltak, s korábban sem nagyon sikerült megváltoztatniuk a történelem menetét.
A „narancsos” forradalomba tehát már a kezdetektől be volt kódolva a nem éppen szívderítő mai jelen. Ami történt, kétségkívül előrelépés Leonyid Kucsma országlásához képest, forradalom helyett azonban utólag ildomosabb fordulatról beszélni. A „Majdan” idoljai ugyanis nem voltak képesek átlépni árnyékukat, a szép eszmék belefulladtak az immár egymás közötti hatalmi harcok mocsarába, s az események fő szponzorának, az Egyesült Államoknak is láthatóan megfelel a mai ellentmondásos helyzet. Ez érthető is, hiszen számára az igazán fontos a geopolitikai játszma volt, ebben pedig elérte, amit akart. Közben sokan kezdik elfelejteni Gongadzét, s egyre több a kétely az ominózus mérgezés körül. Kiderült, hogy az elnök jobbkeze, Petro Porosenko épp olyan oligarcha, mint a Kucsma körül a javakat osztó elődök, maga Juscsenko pedig azóta már kezet is fogott az egy éve kiátkozott Viktor Janukoviccsal. A „Majdan” igazi hősei, az utca népe pedig csak néz és most már azt várja, hogy a gazdaság növekedése újra elérje az egy évvel ezelőttit.
Ebben a hangulatban lép ma az egy évvel ezelőtti díszletek közé Viktor Juscsenko, akinek népszerűsége azóta a mélypontra süllyedt. Aggódhat a márciusi választások miatt a Mi Ukrajnánk is, a „forradalom” pártja ugyanis fél éve még mintegy 30 százalékos népszerűségen állt, míg ma csupán az ukránok 10-15 százaléka szavazna rá. A választási kampánykezdetnek is beillő megemlékezések főszereplői ennek ellenére ők lesznek. Hivatalos meghívottként már nem lesz ott a dísztribünön az egy évvel ezelőtti események két motorja, Julija Timosenko és Olekszandr Zincsenko. Lesz viszont gulyáságyú, narancsszínű drapéria, koncert bőven, az álmokban ismét csalódottak pedig örülhetnek annak, hogy Viktor Janukovicsot vagy a szponzori érdemeivel kérkedő Borisz Berezovszkijt legalább nem hívták meg a „Majdanra”.