Megoldatlan kisebbségi kérdések

Egymást követően két konferenciát is rendeztek a kisebbségekről és az autonómiáról. Az egyiket november 7–8-án Bukarestben, a másikat két nappal később, november 10-én Brüsszelben. A témán kívül a két fővárosban megtartott összejövetelt az kötötte össze, hogy mindkettőnek a néppárti Gál Kinga európai parlamenti képviselő volt a motorja. A szubszidiaritás és önkormányzat az Európai Unióban – Kisebbségek lakta régiók a kibővített Európában címmel megrendezett konferencia különlegessége az – nyilatkozott lapunknak a képviselő aszszony –, hogy ez az első decentralizációval és autonómiával foglalkozó nemzetközi konferencia, amelyet a román fővárosban tartottak.
A kétnapos konferenciát az európai néppárti alapítványként működő Robert Schuman Intézet és a nizzai székhelyű Európai Képzési Központ szervezte. A fórumon számos kormány képviselői vettek részt – a román kormány román képviselői kivételével. Igaz, a meghívott államtitkárok egytől egyig – éppen a tanácskozás idején – külföldön tartózkodtak. De Európa szinte valamennyi, autonómiát élvező területének adminisztratív vezetője, valamint parlamenti képviselők, diplomaták és a kisebbségekkel, illetve az autonómiával foglalkozó terület számos szakértője is képviseltette magát. A konferencia legfontosabb megállapítása az volt, amely szerint a feladatok helyi szinten történő megoldása, vagyis a devolúció; az autonómiatörekvések és a decentralizálási folyamat nem gyengíti, hanem megerősíti az országokat, és népszerűbbé teszi azok kormányait. Például nem utolsósorban gazdaságilag – összegezte a konferencián elhangzott fontos tanulságot Gál Kinga. A megbeszéléseken a román kormányt olyan magyar delegátusok képviselték, akik a román parlament által egyébként elutasított kisebbségi, illetőleg autonómiatörvényt nyújtották be.
A konferencián az autonómiát élvező katalánoktól kezdve a dél-tiroli képviselőkig a résztvevők elmagyarázták, hogy minden érdekelt fél számára hasznosnak bizonyult az autonómia, és az egyetlen esetben sem ártott az autonómiát lehetővé tevő központi kormánynak. Nem utolsósorban azért, mert azon térségek, ahol a devolúcióra sor került, az EU által biztosított lehetőségekkel is élve előbbre léptek, ami a központi állam egészére nézve szintén pozitív kimenetelű.
A bukaresti tanácskozást szinte azonnal követő másik, ugyancsak a kisebbségek sorsával foglalkozó konferenciát Gál Kinga a Baudouin Királyi Alapítvány támogatásával rendezte az Európai Parlamentben.
Az alapítvány évek óta foglalkozik a délkelet-európai kisebbségek kérdésével, és a mostani, november 10-én Brüsszelben tartott tanácskozás témája a kisebbségi jogok gyakorlata volt. A fórumra meghívták a szakterület legismertebb, nem kormányzati civil szervezeteit is. A tanácskozást szervező és annak elnöki szerepét betöltő Gál Kinga bevezető előadásában elmondta, milyen kisebbségvédelmi tevékenységeket végez az Európai Parlament, és külön beszélt a reményei szerint már 2007-ben létrehozandó, egy általa korábban készített jelentésben felvázolt emberi jogok ügynökségéről is. Mind a képviselőnő, mind a Délkelet-Európából érkező civil szervezetek hangsúlyozták: a jogi keretek megléte, mint például Szerbia-Montenegróban és azon belül a Vajdaságban, önmagában nem oldja meg a nehézségeket, és hatalmas szakadék tátong a jogi megoldások és a valóságos helyzet között. Márpedig, szögezték le a felszólalók, a negatívumokat is szerepeltetni kell a jelentésekben. Gál elmondta, hogy hatalmas a veszélye annak, ha összekeverik a történelmi gyökerű, egy területen élő népek és a néhány évtizede a migrációs hullámokkal érkezettek problémáit. Ugyanis míg az őshonos népek bajaira a devolúció, a decentralizáció és az autonómia az orvosság, a közelmúltban bevándoroltaknál a legfontosabb a többségi társadalomba való integráció.
A néppárti képviselőnő példaként említette: ha Nyugat-Európában például egy katalánt valaki megkérdez a státusa felől, akkor az határozottan elutasítja, hogy kisebbségnek nevezzék. Azt mondja magáról, hogy őshonos kisebbség és nép. A kisebbségi kérdést nem szabad a nyugat-európai bevándorlási kérdéssel azonosítani. A definíciók összemosása pedig lehetetlenné teszi a megoldást. „Nekünk is erről kell beszélni, nem pedig az őshonos népeket az újabb migrációs hullámokkal érkezettekkel összekeverve integrációról és a diszkrimináció hiányáról” – mondta.
A konferencián hangoztatták, hogy a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyarokat nemzeti kisebbségeknek nevezik, és ők maguk is ezt a kifejezést használják, de már csírájában bontakozik az az igény, hogy őshonos kisebbségnek nevezzék magukat, mert rájöttek, hogy a fogalmi összemosás nem azt a megoldást kínálja majd, amire nekik szükségük lehetne. Ezt erősítette meg Claude Moraes európai parlamenti képviselő is, aki a Kisebbségek az Európai Unióban címmel elkészült jelentés parlamenti előadója volt.
A Baudouin alapítvány konferenciáján elnöklő Gál Kinga ígéretet tett arra, hogy a kisebbségek problémái továbbra is napirenden maradnak mind az Európai Parlamentben, mind pedig az egész unióban.