Mezei munka

Hogy miért megalázó az oktatás helyzete Romániában? Például azért, mert egy nyugdíj előtt álló, teljes katedrával és valamennyi fokozati vizsgával rendelkező pedagógus fizetése alig éri el egy kezdő rendőr havi bérét. Vagyis a 270 eurót – háborog Csatlós Mihály Levente székelyföldi szakszervezeti vezető, amikor a több mint három hete húzódó romániai tanügyi sztrájk okairól faggatom. A felső-háromszéki pedagógusok demokratikus szakszervezetének elnöke gyorsan hozzáteszi: persze nem az alacsony bérezést tartja az egyetlen problémának, gond ugyanis annyi van, hogy azt már tanítani lehetne.
Csakhogy a romániai pedagógustársadalom többsége belefáradt abba, hogy évről évre ki kell oktatnia a mindenkori kormányok képviselőit a tanügy jobbításának szükségességéről. Egy tiltakozó pedagógus meg is jegyezte a román fővárosban nemrég rendezett utcai tüntetésen: ha tanítványai nem vágják be a tananyagot, kíméletlenül megkapják a szekundát, éppen ezért a kormány „értetlen” képviselőivel szemben is csak az a megoldás maradt, hogy a legdrasztikusabb módszerrel, a sztrájkkal próbálják jobb belátásra kényszeríteni őket. Mivel Romániában jóformán évente fenyegetnek munkabeszüntetéssel a tanügyi szakszervezetek, november elején Bukarestben nem is vették komolyan az aktuális figyelmeztetéseket. Pedig a köz-, valamint a felsőoktatás érdekvédelmét ellátó négy nagy szakszervezeti tömb három héttel ezelőtt világosan kinyilvánította: precedens nélküli tiltakozó akciót robbant ki, ha az ágazat nem részesül a bruttó hazai termék (GDP) hat százalékából, ha a tanárok nem kapnak százszázalékos fizetésemelést és ebédjegyet, továbbá ha nem fizetik ki nekik elmaradt anyagi juttatásaikat. Követelésüknek akkor kiváló hátszelet adott Mircea Miclea oktatásügyi miniszter váratlan lemondása, aki azzal az indokkal távozott a tárca éléről, hogy a Calin Popescu–Tariceanu vezette román kormány megszegte tavalyi kampányígéretét.

Egy évvel ezelőtt a választási hajrában ugyanis a mai jobbközép kormánykoalíció gerincét alkotó liberális–demokrata DA Szövetség fennhangon hirdette: hatalomra jutása esetén hat százalékot irányoz elő a tanügy megreformálásának folytatására. Traian Basescu államfő – akkor még demokrata párti elnökként – ugyancsak leszögezte, ha megnyerik a választásokat, az oktatás nem lesz többé „az ország folyamatosan mellőzött Hamupipőkéje”. Megszületett a siker, Basescuék többek között a pedagógusok szavazataival ellenzékbe küldték a román posztkommunistákat, a liberális Tariceanu kormánya mégis csak a GDP 3,8 százalékát szánta az oktatásra a 2006-os büdzsé tervezetében.
A szakszervezeti vezetőknél ekkor szakadt el a cérna. „Ha körülnézünk a környező országokban, azt tapasztaljuk, hogy az EU-hoz frissen csatlakozott államok mindegyikében hat-hét százalékot különítenek el a tanügynek. Még Bulgáriában is, amelyet Bukarestben előszeretettel lenéznek az integrációért folytatott hajsza közepette, a GDP hat százalékát áldozzák erre a célra, és meg is van a látszata, mert ott fejlődik az oktatás” – magyarázza a kézdivásárhelyi Csatlós Mihály Levente, aki szerint hatékony finanszírozás híján a romániai oktatás sohasem éri el a nyugat-európai színvonalat. A november 7-én kirobbant általános sztrájktól megrettenve a román kormány végül öt százalékra emelte az ágazatnak jövőre nyújtandó finanszírozás GDP-arányát. Csakhogy az érdekvédelmi szervezetek szerint a bukaresti hatalomnak erre nincs költségvetési fedezete, javaslata szemfényvesztés csupán, éppen ezért – a hét közepén – másodszorra is elutasították a kormány ajánlatát, kitartva a munkabeszüntetés folytatása mellett.
– Teljes mértékben egyetértek a sztrájkkal és a szakszervezetek követelésével, noha nem vagyok tagja egyetlen érdekvédelmi szervezetnek sem – mondja a Kolozsvárhoz közel fekvő Bánffyhunyad gimnáziumának matematika szakos tanárnője. – Ha gondolja, beviszem olyan tanterembe, ahol futkároznak az egerek, a gyerekek lába pedig besüpped a parkettába, mivel felújításra soha nem futja. Az iskolának színes krétára sincs pénze, nemhogy a diákok tanszereire. Odajutottam, hogy szégyellek folyton a szülőktől kunyerálni, mivel tudom, többségük alacsony jövedelemből él.
Egy pályakezdő tanár nettó fizetése alig haladja meg a havi száz eurónak (mintegy 25 ezer forintnak) megfelelő 3,6 millió lejt, ami pár százezer lejjel több, mint a minimálbér. Sok pedagógus ingázik vidékre, de sem a tanintézetek, sem az önkormányzatok nem finanszírozzák a félmillió lejes (egy forint 145 lejnek felel meg) bérletet. A közoktatásban dolgozók havi jövedelme ideális esetben akkor közelíti meg a tízmillió lejt (mintegy 70 ezer forintot), amikor elérik a nyugdíjkorhatárt, osztályfőnöki tisztséget töltenek be, és túl vannak valamennyi fokozati vizsgán. Így érthető, hogy miközben a többség kiáll a szakszervezetek követelései mellett, sokan nem engedhetik meg maguknak az anyagi veszteséggel járó sztrájkot (a munkakonfliktus idejére nem kapnak fizetést), ezért katedrára állnak, vállalva a „sztrájktörés” ódiumát. Akadnak viszont, akik drasztikus megoldást választottak: az ország keleti felén fekvő Slobozia városában egy franciatanár napokkal ezelőtt éhségsztrájkba kezdett, amelyet csak akkor hajlandó abbahagyni, ha az oktatási tárca teljesíti a pedagógusok óhaját. Nemrég csatlakozott hozzá egy bukaresti tanár is. A szaktárca illetékesei azonban egyelőre ettől sem hatódnak meg, sőt bíróságon kérdőjelezték meg a pedagógusok munkabeszüntetésének jogosságát. A hagyományos romániai titkolózásra jellemző, hogy az oktatási minisztérium nem hajlandó elárulni, mennyit fizet annak a bukaresti ügyvédi irodának, amelyet megbízott a tanársztrájk „jogi leverésével”.

Ám a tanügyi szakszervezetek túljártak a minisztérium jogászainak eszén, és az alkotmánybíróságon támadták meg a munkabeszüntetéseket szabályozó törvényt, így a taláros testület két hét múlva esedékes döntéséig szabad az út a sztrájk előtt. Amely el is tarthat még néhány hétig, mivel a román kormány kerek perec kijelentette: az eddig felajánlott engedményeken kívül többet nem tud nyújtani, mivel nem engedik meg a nemzetgazdaság keretszámai. A kormány malmára hajtotta a vizet a minap Mugur Isarescu, a jegybank kormányzója is, aki szerint a tanárok fizetésemelési követeléseinek teljesítése esetén az ország jövőre nem lenne képes tartani az idei 7,5–8,3 százalékos inflációs rátát. Pedig a tiltakozók szerint a Tariceanu-kabinet jelenlegi kínálata is sovány, hiszen mindössze nyolc százalék, jövőre két szakaszban folyósítandó béremelést tartalmaz, amely az inflációs előrejelzést figyelembe véve havi tíz euróval sem gazdagítaná a tanárokat. A másik baj: miközben a kormány azt ígéri, hogy a költségvetési tervezetben előirányzott oktatási ráfordítást megtoldja a tanügy megreformálását szolgáló 1,1 milliárd eurós alappal, mindenki megrökönyödésére ez a tétel nem szerepel a 2006-os büdzsének a bukaresti parlamentben ezekben a napokban tárgyalt tervezetében. Hab a tortán, hogy a romániai pedagógusoknak három éve tartozik is az állam. Kiderült ugyanis, hogy 2002 óta tévesen számítják a tanárok fizetését, mivel a tízszázalékos hűségpénzt, a 15 százalékos stresszdíjat és a szintén tízszázalékos osztályfőnöki pótlékot nem lépcsős rendszerben, hanem egyenként adták hozzá az alapfizetéshez. Azon senki sem csodálkozik, hogy az állam 35 hónap alatt kívánja visszafizetni ezeket az elmaradt juttatásokat, ami az infláció mértékét tekintve anyagi és szellemi megalázással ér fel.
A sztrájk hátterében egyre élesebben vetődik fel a tananyag pótlásának kérdése is, amely miatt a szülők aggódnak leginkább. A pedagógusok szerint nem okoz pótolhatatlan veszteséget a néhány hetes kiesés, mivel a tanár és a diák jóakaratával rövid időn belül behozható a lemaradás. Egy kolozsvári magyartanár úgy véli, a legkézenfekvőbb megoldás sűríteni a tananyagot, ami főleg a nyolcadikos és tizenkettedikes diákok esetében fontos, mivel rájuk vizsgák várnak jövőre.

Az eredeti tanterv amúgy is biztosít lehetőséget ismétlésre és leckekiegészítésre, így ezek az órák is alkalmasak a hátrány ledolgozására, mások pedig úgy vélekednek, hogy szombatonként kellene pótolni a lemaradást. „A gyerekek délután három–négyig az iskolában vannak, napi hét–nyolc óránál többet nem tölthetnek az iskolában. A vizsgatantárgyakat oktató tanárok szombaton a konzultációk és egyéb felkészítők miatt amúgy is az iskolában tartózkodnak, ezért lenne jó megoldás a szombati tanítás” – magyarázza Szász Julianna Edit kolozsvári számtantanár, hozzátéve, hogy a kimaradt tananyag elsajátításának módjáról közösen döntenek a szülőkkel.
Mellesleg a csemetéik előmenetele miatt aggódó szülőket a tanügyi szakszervezetek vezetői is azzal nyugtatják, hogy a sztrájk miatt elmaradt órák bepótolhatók. Emlékeztetnek a „szocialista időkre” is, amikor tanévenként hat hetet kizárólag mezei munkával foglalkozott pedagógus és diák. Akkor bezzeg senki sem reklamált a kiesés miatt.