A Gyurcsány-kabinetnek felül kell vizsgálnia a Horn-kormány alatt 20-25 évre megkötött áramszerződéseket. Emellett valódi versenykörülményeket kell teremteni a magyar piacon, aminek hatására csökkennek az árak – jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Varga Mihály. A polgári kormány pénzügyminisztere elmondta, hogy a Fidesz több elemből álló javaslatcsomagot dolgozott ki a villamos energia árának csökkentésére. Addig is, amíg ez nem történik meg, a kormánynak élnie kell jogosítványával, és szabályoznia kell a tarifákat. Ha az Országgyűlés elfogadja a javaslatot, 2006-ra tíz százalékkal csökkenhet az áram ára.
Mint arról már beszámoltunk, az áramár csökkentésének szükségességét Orbán Viktor vetette fel hétfőn a parlamentben. Azóta valóságos számháború indult el a sajtóban, vajon igaza volt-e abban, hogy a magyar háztartásiáram-tarifa az ötödik legmagasabb az Európai Unióban.
*
A cikkek zöme azt állítja, hogy nem, s tegnapi tájékoztatóján a kormányszóvivő is egy olyan uniós statisztikát ismertetett, amely szerint a Fidesz elnöke tévedett. A diagram a tavaly januári árakat mutatja – a magyar nyelven mellékelt zárójeles megjegyzés szerint adókkal, valójában azonban azok nélkül –, s ezek szerint csupán a frissen csatlakozott országok árlistáján állunk az élbolyban. Csakhogy az Európai Bizottság hivatalos internetes oldalán található egy olyan számvetés is, amely szerint valóban csak négy drágább ország található a közösségben Magyarországnál. A szóban forgó felmérés nem a januári, hanem az első negyedéves adatok alapján készült, vagyis már a február elsejei áremelés után. Ez a statisztika azt mutatja, hogy amíg hazánkban 112 euróba kerül egy megawattórányi áram, addig például Ausztriában 95, az Egyesült Királyságban 82, Spanyolországban pedig 89 eurót kell fizetni ugyanennyi villamos energiáért adók nélkül. A hazai tarifánál csupán Belgiumban, Olaszországban, Luxemburgban és Németországban számolnak fel magasabbat, így Írországgal holtversenyben valóban az előkelő ötödik helyet foglaljuk el az ársorrendben. Vásárlóerő-alapon számítva pedig még előrébb kerülünk.
Akármelyik statisztikának is van igaza, az nehezen tagadható, hogy hazánkban nagyon magas az áram ára. Az Orbán Viktor által felvetett javaslatot – hogy ezen a helyzeten a villamos ipari társaságok luxusprofitjának mérséklésével kellene változtatni, mégis példátlannak, az európai piacgazdaság normáival gyökeresen ellentétesnek állították be a kormánypártok. Holott, ha körbenézünk, mi történik ma Brüsszelben s a tagállamokban, jóformán csak hasonló megoldási kísérletekre találunk példát. Franciaországban, ahol egyébként éles társadalmi ellenállásba ütközött az állami kézben lévő energetikai társaságok privatizációja, az merült fel például, hogy a villamosenergia-árak emelésének maximális mértékét törvényben határozzák meg, hogy az áram ne drágulhasson az infláció felett. Németország július elsején állított fel egy hivatalt, melynek a hálózati tarifák csökkentése és a verseny bővítése a feladata. Végső soron ugyanolyan „ársapkát” szeretnének kialakítani, mint a franciák, s a limitet a tervek szerint a jövő év végére meg is határozzák. A portugál kormány egy állami társaság megalakításával venné fel a harcot a monopóliumokkal. A terv szerint a villamosenergia- és a földgázhálózatot kezelő vállalatban az energiaipari cégek legfeljebb 3 százalékos részesedést szerezhetnének. Csehország is küzd az árakkal, igaz, ott inkább a földgáztarifák megfékezése okozza a fő problémát. Nem kis piaci felhördülést keltve Prága leállította a szabadáras rendszert, s ahelyett, hogy a korábbi tervek szerint teljesen szabadjára engedte volna a piacot, a jövő évben újra visszaállítja a hatósági tarifát.
A villamosenergia-árak megfékezésével Magyarország is megpróbálkozott, méghozzá éppen Orbán Viktor miniszterelnöksége idején. A négy esztendővel ezelőtti próbálkozás idején a hazánkban jelen lévő multinacionális termelő- és szolgáltatócégek még túl erősek voltak a kormányhoz képest, úgy- hogy – egy akár zsarolásnak is felfogható, féléves huzavona után – végül ráerőltették akaratukat a kabinetre. A hazai termelők és szolgáltatók, az E.ON, az RWE és az EDF befolyása most sem csökkent, alapvetően megváltoztatta azonban az erőviszonyokat, hogy az Európai Bizottság is átfogó vizsgálatot indított a magyar villamosenergia-szektor állapotának felmérésére. Brüsszel azokat a zömében 1995– 1996-ban kötött átvételi szerződéseket vizsgálja, melyek 2015-ig, olykor 2020-ig garantálják a szolgáltatók és a termelők eszközarányos nyereségét, vagyis a tarifa kialakításakor gyakorlatilag figyelmen kívül hagyják az árcsökkenés reményét hordozó piaci folyamatokat. Ez az állapot alapvetően a fogyasztóknak és a szektor még állami kézben lévő szereplőinek hátrányos. A helyzetet jól jellemzi, hogy a szerződések megkötésekor garantált nyolcszázalékos eszközarányos nyereség az eszközök felértékelése mellett is 9,3 százalékosra emelkedett. Volt olyan év, amikor a termelők 20, a szolgáltatók pedig 15 százalékos nyereséget könyvelhettek el, míg a szektor állami szereplői négy-öt százalékos veszteséggel zártak.
origo.hu
Magyar Péter véleménye 180 fokos fordulatot vett ebben a fontos kérdésben
