Viktor Juscsenko a szabadság napjává nyilvánította a tegnapit Ukrajnában, ahol tízezreket vártak a narancsszínű forradalom egyéves évfordulóján rendezett központi ünnepségre. „Ukrajna 13 éve független, de szabaddá csak azokban a narancsszínű napokban vált. A szabadság a Függetlenség terének vívmánya” – indokolta rendeletét az elnök. Az intézkedés célja a rendelet szerint a szabadság és a demokrácia eszméjének megszilárdítása Ukrajnában, a mindennapok valósága azonban ugyancsak ellentmondásos. Jól jellemzi például a helyzetet, hogy a megemlékezések előtti napon nem engedték be a munkahelyére a hivatalába bíróság által visszahelyezett főügyészt, Szvjatoszlav Piszkunt.
A hangulatot érzékeltette az is, hogy a Függetlenség terén a délutáni órákban még csupán néhány ezren gyülekeztek feltűnően nagy rendőri biztosítás közepette, már nem csupán Juscsenko, hanem jól elkülönülő kisebb csoportokban más pártok hívei is. Közben a Régiók Pártja is felállította kék-fehér sátrait, s Viktor Janukovics hívei ellendemonstrációt tartottak Doneckben is. A kijevi nagygyűlés fő szónoka Viktor Juscsenko volt, a tét pedig az, kibékül-e egymással a „Majdan” két hőse, Viktor Juscsenko és Julija Timosenko. Az államfő még a megemlékezések kezdete előtt ilyen irányú lépéseket tett a leváltott miniszterelnök felé. Megfigyelők mindezt azzal magyarázzák, hogy a jelenleg 15 és 20 százalék közötti népszerűségen álló két egykori szövetséges erő csak együtt győzheti le Janukovics 30 százalék felé közelítő pártját. A tét elemzők szerint közelítheti Juscsenkót és Timosenkót, e szövetség megújítása azonban csak átmeneti lehet.
Lengyel rendezvények. A lengyelek is megemlékeztek a narancsos forradalomról. Varsóban például fellépett az a két rockegyüttes, amely egy éve a kijevi Függetlenség terén a forradalom támogatására énekelt. Az egykori szemtanúk arról beszéltek, hogy az események, a lengyel támogatás sokat javított a két nép történelmileg terhelt kapcsolatán. A lapok úgy fogalmaznak, hogy a narancsos forradalom alapvetően változtatta meg a világot, nem rejtik azonban véka alá az azóta történtek miatti elkeseredésüket sem. Mint a Gazeta Wyborcza aláhúzza, a jövő ezek után az ukránok kezében van, tőlük függ, hogy tudnak-e élni az eséllyel. (MN)
