Az Országos Foglalkoztatási Alapítványnak készített kutatásban a Gazdaságkutató Intézet (GKI) Rt. arra hívja fel a figyelmet, hogy bár a folyamatok agyelszívást jeleznek, sem a gazdaság-, sem a tudománypolitikában nem lelhető fel megakadályozásának vagy ellensúlyozásának a fontossága, e probléma kezelésére pedig nincs kialakult eszközrendszer. Mindazonáltal – jegyzi meg a tanulmány szerzője – különösen az alacsony bérszínvonal miatt nem várható, hogy legalább annyi szakképzett munkaerő érkezik hazánkba, mint amennyi távozik. Bár az országból kiáramló munkaerőről kevés a rendelkezésre álló információ, összességében elmondható, hogy annak mértéke egyes szektorok vagy régiók esetében számottevő – állapítja meg Viszt Erzsébet, a GKI kutatója.
A Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi, az uniós belépésünk előtt készített felmérése szerint mintegy 300 ezren gondolkodtak azon, hogy külföldön vállaljanak munkát. Azonban a nyelvtudás hiánya miatt az így nyilatkozók jelentős része bizonyára nem jut el a döntésig. A felmérés is azt mutatja, hogy a külföldi elhelyezkedésben gondolkodók alig tíz százaléka tett valamilyen lépést e cél érdekében. Egyébként Csizmár Gábor foglalkoztatási miniszter egy közelmúltbeli budapesti konferencián elmondta, hogy uniós csatlakozásunk óta 35-40 ezer magyar dolgozik az unió tagállamaiban, és ez várhatóan a jövőben sem nő lényegesen. Mindenesetre a GKI tanulmányszerzője arra világít rá, hogy a munkaerő-kiáramlásról igen kevés információval rendelkezünk, mivel egyetlen kormányszerv sem foglalkozik a hazánkból kifelé tartó munkaerővel, valamint ennek a gazdaságra gyakorolt hatásával. Utóbbival kapcsolatban szinte biztos, hogy elsőként az orvoshiányt fogjuk megérezni. Ez nem azt jelenti, hogy a kutatók és a mérnökök külföldre távozási aránya ne lenne hatással a gazdaságra, de ezen esetekben sokkal hosszabb távon következhet be a társadalom és a gazdaság számára is érzékelhető változás. Mindemellett komoly gondokat vet fel az is, hogy a távozásban gondolkodók legnagyobb része a szakmunkások köréből kerül ki, ami a jelenleg is szakemberhiányos ágazatokat hozhatja nehéz helyzetbe. Az orvosok elvándorlási hajlandósága ugyanakkor azért okozhat már a közeljövőben komoly problémákat, mert – mint arra Gyenes Géza, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) főtitkára rávilágított – hazánk jelenleg is orvoshiánnyal küzd. Ez leginkább vidéken érhető tetten, ahol vannak olyan kórházak, amelyekben a minimum személyzeti létszámfeltételnek sem tudnak eleget tenni.
A szakemberek főként a magasabb bérek miatt vállalnak valamely nyugat-európai országban munkát. Az unióban a hazainál 12–15-ször nagyobb bérrel találkozhatnak, s az ügyeleti díj is legalább tizenötszörösen meghaladja a hazait. Ebből az következik – mondta Gyenes Géza –, hogy 2004. május elseje óta több mint ezren kérték az orvosi kamarától a jó hírnévről szóló igazolást, ami az unión belüli munkavállalás egyik alapfeltétele. A főtitkár szerint ez főként azért okoz gondot, mert 60 százalékuk szakorvos, ráadásul 40 százalékuk fiatal, akik elképesztően hiányoznak az utánpótlásból. Az elvándorlást immár tendenciózusnak nevezhetjük, mert havonta átlagban 65–70 fő között mozog a távozni kívánkozók száma – világított rá a szakember. A rendelkezésre álló számokból könnyen megjósolható, hogy az uniós tagságunkat követő első két évben legalább kétezer szakorvostól vagyunk kénytelenek búcsút venni. Gyenes véleménye szerint a pénztelenség, a meg nem becsültség és a túlterheltség mind arra készteti a szakembereket, hogy kivándoroljanak.
Elsődleges célpontok: Svédország, Anglia, Írország és Németország. Kevesebben mennek Franciaországba és Ausztriába. Szakmai szempontból megközelítve főként az – egyébként itthon anyagilag is jobb helyzetben lévő – aneszteziológusok vállalnak Nyugaton munkát, őket a háziorvosok követik, majd a sebészek, traumatológusok, belgyógyászok, nőgyógyászok folytatják e listát. Földrajzi régió szerint a legtöbben Budapestről távoznak, a megyéket tekintve pedig főként olyan régiókban nagyobb az elvándorlási hajlam, amelyek egyetemi központot működtetnek. Az elvándorlás azonban csak az egyik probléma, a szakorvoshiányt erősíti a szakma elöregedése – világított rá a MOK főtitkára. Elmondása szerint a következő két évben közel kilencezer szakorvos mehet nyugdíjba. A Magyar Orvosi Kamara már többször is jelezte, hogy e problémát csak egy életpályaívet felvázoló, az orvosok egzisztenciáját javító, hoszszú távú kormányzati terv tudná megoldani, de Gyenes tájékoztatása szerint a politika a felvetésekre eddig nem reagált.
Egységes fellépés a korlátozásokkal szemben. Szeptember végén a munkaerő-áramlás vizsgálatára felállított uniós munkacsoport megkezdte a 2004-es csatlakozás óta eltelt időszak elemzését, amelynek célja, hogy a statisztikák és a tapasztalatok alapján jelentést készítsenek a korlátozások hatásairól. Az Európai Bizottság a jelentéssel januárban készül el. Mint ismert: a régi tagállamok közül csak három tette lehetővé a munkaerő szabad áramlását. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium szóvivőjének tájékoztatása szerint Csizmár Gábor tárcavezető a következő hetekben-hónapokban tárgyalásokba kezd a környező országokkal annak érdekében, hogy egységesen léphessenek fel a korlátozó intézkedésekkel szemben.
