Tovatűnő narancsos álmok?

Bush, miért maradsz csöndben? – skandálták a hét végén Bakuban tüntetők. A kérdés jogos, hiszen immár több mint egy éve annak, hogy az Egyesült Államok meghirdette a posztszovjet térséggel kapcsolatban is a demokrácia exportját. Tbilisziben és Kijevben siker kísérte e törekvéseket, Chisinauban azonban már megbicsaklott a „színes” forradalmak lendülete. Elég volt hozzá lényegében az, hogy Vladimir Voronin elnök köpönyeget váltson, és erőteljesen Washington felé forduljon. Nem beszélve arról, hogy a moldovai ellenzék is túlságosan gyenge és megosztott volt.
Ezután már mind többen vetették fel, hogy a teljesen más közép-ázsiai társadalmi-hatalmi viszonyok között működőképes lehet-e a demokrácia exportjának jelszava mögött az amerikai befolyás erősítését célzó politikai technológia. Biskekben ugyan még megtörtént a hatalomváltás, a kirgiz rózsák azonban már ugyancsak szúrósnak bizonyulnak mind a mai napig a világ számára. A főváros boltjait kifosztó ellenőrizetlen lázadás már mindent előre vetített, csak demokratizálást nem. Akkor azonban még Washingtonban is kevesen gondolták, hogy mindezt majd börtönlázadás követi, a régi-új hatalom pedig egy centit sem távolodik Moszkvától.
Üzbegisztánban még rosszabbul alakult a helyzet. Amerika bátorítását leginkább az iszlám radikálisok értették meg, ráadásul Iszlam Karimov elnök, tanulva a korábban történtekből, brutálisan fojtotta el az ellene irányuló lázadást. Ezt követően sem sokat teketóriázott, és előretekintőn felbontotta az amerikai bázisról szóló, 2001 után kötött szerződést, majd stratégiai szövetséget ajánlott Moszkvának. Következett az azerbajdzsáni parlamenti választás, ahol Ilham Aliyev még előrelátóbb volt. Egyrészt jó partnernek bizonyult Amerika számára, majd a korrupt miniszterek leváltásával kifogta a szelet az ellenzék vitorlájából, amellyel szemben egyúttal erőt is mutatott. Érezhető volt a konstruktivitás a választási törvénysértések kapcsán is, hajlandó volt kivizsgálásukra, s négy körzetben az eredmények megsemmisítésére. Ezután már talán a tüntetők is tisztában vannak vele, hogy kérdésük költői.