A naptár is kirekesztő?

Idén gyökeres fenyőt vettünk, a kisfiaim díszítették, két jóképű angyal. Aztán harmadnap, hogy leszakadt a hó, kitettük a fát a kertbe. Hát kérem, senki nem díszíthet fel szebben egy fenyőt, mint a hó. Egyébként állítólag két kilót hízik karácsonykor az átlagember; még nem mertem mérlegre állni. Ami azonban fontosabb: a lelkünk is táplálkozhatott, annak pedig nincsen súlya.
A hírek szerint Amerikában kulturális háború tört ki karácsony környékén, mert az ottani liberálisok évek óta igyekeznek száműzni az ünnep szakrális jellegét. A karácsony (Christmas) szót lassan már nem illik kimondani a tengerentúlon, tekintve, hogy benne van Krisztus neve, s az kirekesztő. A lakosság egyébként hetvenöt százalékban vallja magát kereszténynek a szabadság országában, a magát közéjük számláló George Bush mégis lehagyta az elnöki üdvözlőlapokról a karácsony szót; a president csupán a „remény és boldogság ünnepeire” fejezte ki jókívánságait, s a lapon szereplő bibliai idézetet az Ószövetségből választotta. Joseph Farah, a konzervatív WorldNetDaily weboldal főszerkesztője szemétkosárba vágta az üdvözlőlapot. Ám a Washington Times megnyugtatta olvasóit: a Fehér Házban hétméteres karácsonyfa, valamint egy XVIII. századi betlehem látható. S mi a helyzet minálunk?
„Hányás után ajánlott néhány perces szüneteket közbeiktatva teát, szénsavmentes ásványvizet, frissen csavart, turmixolt zöldség- és gyümölcslevet kortyolgatni” – szól a Népszabadság egyik karácsonyi cikke. A Magyar Távirati Iroda – nemes egyszerűséggel – vallási fundamentalista keresztényeknek bélyegzi azokat az amerikaiakat, akik szót emelnek a karácsony lelkiségének megőrzéséért. A Magyar Hírlap üdvözlőlapján az ünnepet díszes tányér jelképezi gusztustalan ételmaradékokkal; mögötte ágyéktól fölfelé domborodó férfihasat láthatunk. A kormánypártok is megküldték karácsonyi üzeneteiket: Kóka János az ünnepet kitűnő apropónak tartotta, hogy hazánk állítólagos (neki köszönhető) gazdasági sikereire hívja fel a figyelmet. A nagyobbik kormánypárt karácsonyi üdvözlőlapja vörös színű, Hiller István névjegykártyájával. (A vörös többek közt az ördög, a prostitúció, a bűn, a kommunista terror és az MSZP szimbolikus színe.)
Az idén a karácsony és a zsidó hanuka ünnepének időpontja egybeesett. „A hanuka annak a reménynek és évről évre megtapasztalt bizonyosságnak az ünnepe, hogy a fény végül győz a sötétség felett, miként a jó is győzelmet arat a gonosz felett” – fogalmazott Sólyom László államfő a zsidó ünnepre írt szép köszöntőjében, nyilván sok izraelita szívét megdobogtatva. Ugyanakkor a keresztények szívét elfeledte megdobogtatni. A legkisebb falu polgármestere is tesz valami gesztust a népnek karácsonykor, de Magyarország első embere nem tett. A vallási közösségekkel kapcsolatban még az egyenlő távolság elvét sem érvényesítette, amit a pártokkal kapcsolatban olyan fontosnak tekint.
A legundorítóbb Horn Gábor üdvözlőlapja volt. A Magyar Nemzet korábbi számában Sebeők János arról ír, hogy a szabad demokrata honatya „minden jó szándéka ellenére” sokakat megsértett, ugyanis a párt által kibocsátott képeslap lefelé fordított fenyőfát ábrázol, a talpából kinőtt zsidó ereklyével. Szerintem Sebeőkben sok a jóindulat, Hornban meg csipetnyi sem volt. Ő egyszerűen provokálni akart. Azt üzente a szimbólumok nyelvén, hogy a zsidó ünnep fénye győz a karácsony sötétsége felett.
A kereszténységgel szembeni zsidó intoleranciát ékesen megmutatja a Magyar Hírlap egyik cikke, Fát állítani merészség a Szentföldön címmel. A szerző – diadalmas hangnemben – így ír az izraeli keresztények karácsonyünnepléséről: „néhány vakmerő (kiemelés tőlem) még karácsonyfát is állít a szobájába, de ezt csak akkor meri megtenni, ha nem izraeli a szobatársa. Ha pedig a karácsonyfát az ablak mellé állítja, számoljon vele, hogy kisebb tömeg verődik össze az ablaka alatt, és az izraeliek hangosan méltatlankodva mutogatnak majd a karácsonyfára”. Itt persze egyelőre nem tartunk. Nálunk tömegesen irtják a fenyőket karácsony előtt, mindenféle felekezetű és világnézetű ember hazaviszi és teleaggatja őket díszekkel, mert jó az illatuk, jól mutatnak. De az ünnep lelki tartalmának megtagadása, profanizálása, politikai kihasználása, nevetségessé tétele és meggyalázása egyre inkább normává lesz.
A magam részéről őszintén, tiszta szívből szeretem zsidó honfitársaimat, azonban semmi okom nincs többre tartani őket a keresztényeknél vagy bármely etnikai, vallási közösségnél. A Szombat című lap szerint megközelítőleg nyolcvan- és százötvenezer közt van a zsidók száma Magyarországon. Egyes rendőrségi források a kínaiakat hetvenezerre becsülik. A mozlimok csaknem húszezren vannak. Ezzel szemben a lakosság kétharmada, több mint hatmillió polgár valamely keresztény felekezethez tartozik. A magyar állam történetileg is elválaszthatatlan a keresztény hagyománytól. Mégis, míg a köztéri kereszteket összeszedik és eltávolítják, a vitatott előéletű Salamon Berkowitz menórát állíthatott a magyar Parlament elé.
Voltaképpen mi a baj a karácsonnyal?
A szóban Krisztus neve ugyan nincs benne, de a latin inkarnációból származik, ami azt jelenti: testet öltés. A karácsony tehát nem egyszerűen születés-, fenyő- vagy szeretetünnep; vallási ünnep, egész egyszerűen azért, mert eredetileg az Istenről szól. Elsődleges jelentései viszonylag problémamentesek: van Isten, és egy Isten van. Ez az ószövetségi gondolkodásba is belefér. Ám az ószövetségi gondolkodás szerint egyszer eljön a Messiás, aki a választott népet uralkodóvá teszi a többi nép felett. A karácsony pedig ennek a gondolatnak a cáfolata.
A keresztény hagyomány a Biblia alapján úgy tartja, karácsonykor Jézus Krisztus személyében Isten emberi testet öltött. Egy kicsi zsidó gyermek volt a Teremtő karácsonyi ajándéka a világnak. S Jézus azért jött a földre, hogy meghaljon Izraelért és a világ minden bűnöséért egyaránt. Több messiás nem jön. Ego sum via, verita et vita – ez van kiírva a budapesti bazilika homlokára: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Ezt Jézus önmagáról mondta, és hozzátette: senki nem mehet az Atyához, csakis énáltalam.
A világ liberálisai azért egyesülnek a karácsony iránti gyűlöletben, mert szerintük mindez merő kirekesztés. Szerintük ez a sötétség, ami fölött győzni kell. Persze ezzel a világosságot mondják sötétségnek és a sötétséget világosságnak. Megfordítják a dolgokat, fejjel lefelé. Pedig a karácsonyi üzenet így hangzik: „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek”. Mielőtt Krisztus a mennybe ment, öszszegyűjtötte tanítványait – tizenkét zsidóból lett keresztényt –, és ezt mondta nekik: „menjetek, tegyetek tanítvánnyá minden népeket”. Hol itt a kirekesztés? Jézus egyik népnek sem ígért másokat leigázó hatalmat. Olyan nagy baj ez?
Karácsony ismét elmúlt. A gyertyák leégtek csonkig, rövidesen a fák is elszáradnak, és kukába kerülnek; már a szilveszteri nagy berúgásra készül Magyarország. Honfitársaim, ne felejtsétek a teát és az ásványvizet! Holnap a Krisztus születése utáni 2006. évbe lépünk; lám, a naptár is – kirekesztő módon? – erre figyelmeztet. Összeszorul a szívem, mert egyre részegebb ez a nép. Múlik az idő, és nagyon sokan vannak, akiknek nem kell a karácsony legnagyobb ajándéka. Maradnak a sötétben, gyertyával vagy anélkül, és hagyják, hogy itassák és etessék őket – fulladásig.