Idén a világ első és legrégebbi tudományos akadémiája, az 1660-ban alapított nagy-britanniai Royal Society of London adott helyet az évente megrendezésre kerülő Descartes-díjkiosztónak. A francia matematikusról és filozófusról, René Descartes-ról elnevezett kitüntetésben azok az európai kutatócsoportok vagy egyéni kutatók részesülnek, akik a tudomány vagy a technológia terén rendkívüli eredményeket értek el. A díjat az Európai Unió 2000-ben alapította, hogy összefogásra ösztönözze a különböző európai államok kutatóit, egyetemeit, hiszen a kitüntetésre csak nemzetközileg együttműködő csoportok pályázhatnak.
Az eredeti Research Prize aztán 2004-ben kiegészült a Science Communication Prize-zal, amelyet a tudományok és a kutatás népszerűsítéséért tett erőfeszítésekért ítélnek oda. A népszerűsítés magában foglalja a Public Engagement tevékenységét (tudósok és civilek, érintett-érdeklődő laikusok érdemi párbeszédének a fóruma), az írott sajtóban és könyvben való kommunikációt, tájékoztatást, valamint az audiovizuális médián keresztül – például tudományos tévéműsorban vagy internetes website-on – történő ismeretterjesztést. Ennek megfelelően a Descartes-díjat nemcsak tudósoknak vagy kutatóknak ítélhetik oda, hanem íróknak, újságíróknak, akár televíziós producereknek is.
Maga a kitüntetés azonban nem csak egy, a kutatói munkát méltányoló oklevél. A kutatói díj idei nyertesei fejenként kétszázezer eurós díjazásban is részesültek. Köztük egy norvég–német–orosz kutatócsapat is, a CECA (Climate and Environmental Change in the Arctic), amely az Északi-sarkvidéket borító jégsapka elolvadásának következményeit vizsgálja. Az eredetileg norvég és német szakemberek alkotta kollaboráció orosz kutatók munkájával egészült ki, így a sarkvidék Oroszország felőli pontjait is könnyen vizsgálat alá tudták venni. Szatellitek felhasználásával, számítógépes modellezés révén arra jöttek rá: míg az 1930-as évek léghőmérsékleti változásainak természetes okai voltak, addig a mai felmelegedést emberi tevékenységek okozzák. Pontosabban fogalmazva: a környezetszennyezés. Az utóbbi öt évben a jégolvadás ráadásul felfokozódott. Az Északi-sarkvidéket borító jégfelület 1979-től az idén szeptemberig a kétharmadára csökkent.
Az ötvenezer eurós díjazásban részesülő Science Communication Prize nyerteseinek egyike az angliai Norfolk megyében élő amerikai író, Bill Bryson, akit leginkább humoros útikönyvei révén ismerhetett meg a világ. A Short History of Nearly Everything (Egy rövid történet majdnem mindenről) című művében azonban nem egy újabb földrész jellegzetességeit tárja az olvasó elé, hanem a tudomány világának vizeire evez. Alkotásában arra tesz kísérletet, hogy érthetően fogalmazva megmagyarázza azokat a kérdéseket, amelyek ugyan foglalkoztatják az emberek többségét, de amelyre a természettudományokban jártas szakembereken kívül csak kevesen képesek válaszolni. A könyv szakértők közreműködésével készült, annak tartalmát azonban maga az író sem tudja pontosan felidézni, mert nagy részét már el is felejtette – mondta Bryson a díjkiosztót követő sajtótájékoztatón. Annyit azért megtudhattunk, hogy műve foglalkozik a Föld kialakulásának történetével, a relativitáselmélet és a kvantumelmélet rejtelmeivel, a bolygónkra leső jelenlegi és jövőbeni veszélyekkel, az ember evolúciójának kérdésével.
Hasonló témákat boncolgat a németországi Tübingen egyetemén rendszeresen megrendezett Kinder-Uni, amely magyarra fordítva annyit jelent: Gyermekegyetem. Ennek kitalálója, Michael Seifert szintén Descartes-díjas lett. A Kinder-Uni előadás-sorozata nyolc-tizenkét éves, a tudományok iránt érdeklődő gyerekeknek szól, s minden alkalommal más kérdést vesz vizsgálat alá. Az előadó tanárok és szakértők szórakoztatva adnak magyarázatot például arra, hogy miért törnek ki a vulkánok, vagy mi tartja fenn a csillagokat az égen. A nagy sikerre való tekintettel ma már Németország több egyeteme is alkalmazza az oktatósorozatot.
A gyermekek érdeklődésének felkeltésére nagy szükségünk is van – hangzott el a londoni díjkiosztót követő sajtótájékoztatón. A hozzászóló olyan felmérést ismertetett, amely szerint a fejlett európai országok többségében a tinédzserek többsége nem kíván tudományos vagy kutatói pályára lépni. A fejlődő államokban élő fiatalok ezzel szemben nagyobb érdeklődést mutatnak a tudomány és a kutatás iránt, vélhetőleg azért, mert kevésbé függenek a modern technológia vívmányaitól.
A tudósokat éppen emiatt a kommunikáció területén is alkalmaznunk kell – állapították meg a díjkiosztót megelőző kerekasztal-beszélgetés résztvevői. A szakembereknek törekedniük kellene arra, hogy a laikusok is betekintést nyerjenek a számukra ismeretlen tudományok világába. A megbízható tájékoztatás rendkívül fontossá vált, hiszen a média és a bulvársajtó rendszeresen félretájékoztatja közönségét. Gyakran hamis tényeket közölnek például a globális felmelegedéssel vagy a genetikailag módosított élelmiszerekkel kapcsolatban.
Az idén kitüntetett és kitüntetésre jelölt tudósok és kutatócsoportok között magyar szakemberek sajnos nem voltak, ám Kelet-Európát is kevesen képviselték. A sajtótájékoztatón azonban a Descartes-díjas Alain Fischer megnyugtatta az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott államok képviseletében érkezett újságírókat, hogy néhány éven belül ez a helyzet meg fog változni, mert az EU-n belül szorosabb együttműködésre van lehetőség. Ennek ellenére tavaly már volt magyar nyertese a Descartes-díjnak. Csermely Péter, a Semmelweis Egyetem professzora a Kutató Diákok Mozgalmának megszervezéséért kapott kitüntetést.

Veszélyes pók jelent meg Magyarországon