Az Amerikából hazánkba települt Salamon Berkowitz nem csupán azzal vált ismertté vagy inkább hírhedtté, hogy a Traubi üdítőital védjegyét a mai napig bitorolja, hanem sok tíz millió forintos köz- és magántartozása miatt is. Az alábbiakban Berkowitz egy hetedik éve húzódó ingatlanbérlési ügyletéről lesz szó, amelyben nem pusztán az a tény érdekes, hogy az üzletember egyik érdekeltsége a legóvatosabb becslések szerint is kétszázmillió forintos tartozást halmozott fel a Magyar Fejlesztési Bank közvetlen befolyása alá tartozó Nemzeti Ingatlanfejlesztő és Lakásberuházó (NIL) Rt. felé (tehát közvetve az államot és az adófizetőket károsította meg), hanem az a módszer is, ahogyan mindezt véghezvitte.
1998 áprilisában a NIL Rt. egyik jogelődje, a Trezorg Vagyonkezelő Kft. a tulajdonában lévő 1,25 hektáros szombathelyi telephelyre egy pénzügyi lízingszerződéshez hasonló megállapodást kötött a Salamon Berkowitz érdekeltségébe tartozó Traubi Hungária Rt.-vel. A bérleti és szindikátusi szerződésből álló szerződéscsomag értelmében a Traubinak öt éven keresztül havi bruttó 2,082 millió forint bérleti díjat kellett volna fizetnie a tulajdonosnak, de cserébe a bérleti idő lejártával a Mérleg utcai ingatlan tulajdonjoga átkerült volna Berkowitz cégéhez.
Eltekintve attól, hogy ez a szerződés eleve semmis volt, hiszen a Trezorg Kft.-nek pénzügyi lízing tevékenységre nem volt engedélye, a szerződés mindenképpen hatályát vesztette az azt megkötő Traubi Rt. megszűnése miatt. Ugyanis a Legfelsőbb Bíróság 1998-ban elutasította a társaság cégbejegyzési kérelmét, mivel a „megjelölt határidőn belül a hiánypótlási felhívásnak nem tett eleget”. Hiába nyújtottak be Berkowitzék 1998 szeptemberében (tehát öt hónappal a szerződés megkötése után) ismét kérelmet, amelynek eredményeként a Fővárosi Bíróság 1998. november 3-án nyilvántartásba vette az új társaságot Traubi Hungária Rt. néven: ez a cég a jogszabályok szerint nem volt a szerződést aláíró Traubi jogutódja. Ugyanis a társasági jog egyértelműen kimondja, hogy az a cég, amelynek cégbejegyzését megtagadják, jogutód nélkül megszűnik.
Ennek ellenére az „új” Traubi 1998 szeptemberében bejelentkezett a Trezorg Kft.-nél azért, hogy tovább folytassa a bérleti jogviszonyt. A Trezorg új vezetése viszont csak egy olyan új bérleti szerződésről lett volna hajlandó tárgyalni, amelynek eredményeként nem kerül át a telephely tulajdonjoga Berkowitzhoz. Ráadásul azt az összeget is alacsonynak tartották, amelyért az eredeti, de – a „régi” Traubi jogutód nélküli megszűnésével – hatálytalanná vált szerződés szerint az ingatlanra Berkowitz rátehette volna a kezét: öt év alatt mindössze 125 millió forintot kellett volna kifizetnie, holott egy 2002-es ingatlanbecslés szerint a telephely épületekkel és gyártósorokkal együtt 211,5 millió forintot ért.
Végül új szerződés nem született, tehát az „új” Traubi Rt.-nek jogosultság híján az ingatlant el kellett volna hagynia, amire a tulajdonos föl is szólította. Berkowitzék maradtak, ezért a Trezorg pert indított az üzletember cége ellen, annak érdekében, hogy az kiürítse az ingatlant, és megfizesse az elmaradt használati díjat. (A Traubi mindösszesen háromhavi bérleti díjat fizetett.) Ezelőtt már Berkowitzék is pert indítottak az ingatlan tulajdonosa ellen, és kérték annak megállapítását, hogy a korábbi bérleti szerződés hatályos, továbbá azt is, hogy „a bíróság kötelezze az alperest annak tűrésére, hogy a felperes birtokon belül maradjon, és háborítatlanul gyakorolja a bérlői jogait”.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság 1999. december elsejei végzésében hatáskör híján a szerződés hatályosságának vizsgálatát továbbutalta a Fővárosi Bíróságra, viszont az ideiglenes jogvédelmet megadta a Traubi Rt.-nek. Az enyhén szólva aggályos határozatot az „idő rövidségére” hivatkozva a felek meghallgatása nélkül, pontosabban: kizárólag a Traubi keresetlevelében foglaltakra támaszkodva hozta meg a bíróság.
A Trezorg által az ingatlan kiürítése és a használati díj kifizetése iránt indított per viszont addig meg sem kezdődhet, míg a Traubi által kezdeményezett, a bérleti szerződés hatályosságát tisztázó eljárás le nem zárul. Márpedig ez utóbbi perben az eltelt hat esztendő alatt még elsőfokú ítélet sem született a Traubi időhúzásának, illetve a Trezorg többszöri átalakulásának köszönhetően. A napokban volt az első érdemi tárgyalás, amelyen a bíró felszólította Berkowitzot: harminc napon belül küldje meg a bíróságnak az „új” Traubi Hungária Rt. és a NIL Rt. jogelődje közötti szerződést, illetve azokat a számlákat, amelyek bizonyítják, hogy az üzletember állításának megfelelően valóban százmilliós beruházást hajtott végre a telephelyen.
Czugler Péter, a NIL Rt. jogi képviselője lapunknak elmondta, átvételi elismervények bizonyítják, hogy a Traubi cég az ingatlanon még albérlőket is tartott, amelyre egyébként abban az esetben sem lett volna jogosultsága, ha az 1999-es bérleti szerződés még hatályos lenne, ugyanis abban kikötötték, hogy kizárólag a bérbeadó engedélyével adható tovább bérbe az ingatlan. Az ügyvéd tájékoztatása szerint a közelmúltban a NIL Rt. munkatársai közjegyző jelenlétében az éves leltározás céljából megjelentek a tulajdonukban lévő telephelyen, miután erről a szándékukról előzőleg három levélben is értesítették a Traubi Rt.-t. A telephelyen nem találtak senkit, de ezt is várták, hiszen mindhárom levél kézbesítetlenül visszaérkezett. Az ügyvéd rámutatott: mivel Berkowitz érdekeltsége felhagyott a birtoklással, a bíróság által 1999-ben kibocsátott ideiglenes jogvédelem okafogyottá vált, ezért egy hónappal ezelőtt, november 8-án birtokba vették az ingatlant. A NIL Rt. képviselői elmondták, az üzemben tizenöt raklapnyi ismeretlen eredetű, „Traubi” márkajelzésű üdítőitalt találtak, ezért védjegybitorlás gyanújával feljelentést tettek ismeretlen tettes ellen a rendőrségen.
A birtokba vétel utáni nap éjszakáján megjelentek a telephelyen Berkowitz emberei. A NIL Rt. munkatársai kihívták a rendőrséget, akik az ideiglenes jogvédelmet adó bírósági végzést lobogtató traubis alkalmazottakat beengedték a területre. Hiába mutatták meg a közjegyzői okiratot, amely szerint az ingatlant Berkowitzék korábban elhagyták, tehát lemondtak birtoklási jogosultságukról, a rendőr hajthatatlan volt.
Ezután mindkét fél a szombathelyi jegyzőhöz fordult birtokvédelemért, de Kaczmarski János nem döntött egyik fél javára sem. A jegyző lapunknak ezt azzal indokolta, hogy a jogszabályok szerint az önkormányzat nem járhat el olyankor, ha a kérelmezők között per van folyamatban az adott üggyel kapcsolatban.
A NIL Rt. arra kérte a jegyzőt, változtassa meg döntését, mivel a per egészen másról szól, és a közjegyzői okirat is azt támasztja alá, hogy az ingatlan üres volt, amikor ők azt birtokba vették.
Jelen pillanatban tehát mindkét társaság birtokon belül van: a NIL Rt. nagy nehezen bejutott a saját ingatlanjára, míg a Traubi – amely a nyáron Tra-üdi (Tradicionális Üdítőital-gyártó) Rt.-re keresztelte át magát – a vitatható módon kiadott ideiglenes jogvédelem mögé bújva bérleti szerződés és használati díj fizetése nélkül bitorolja a telephelyet.
Lapunk több kérdést is eljuttatott Salamon Berkowitz részére, de a Tra-üdi Rt.-nél azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az üzletember jelenleg nem tartózkodik Magyarországon, és egyébként sem nyilatkozik ilyen ügyekben.
origo.hu
Gázolt a vonat Székesfehérvár és Dinnyés között
