Megosztott Európa

Guy Verhofstadt belga miniszterelnök azzal lepte meg a világot és különösen Európát, hogy egy „Európai Egyesült Államok” létrehozásának ötletével állt elő. Verhofstadt szembe akar szállni az EU-alkotmány francia és holland elutasítását követő euroszkeptikus hullámmal, és arra hivatkozik, hogy az Eurobarométer felmérése szerint az európai közvélemény a globalizációtól és a nemzetközi terrorizmustól való félelmében, össze akar tartani, és nem „kevesebb”, hanem „más” Európát akar. Ugyanakkor Tony Blair éppen azon mesterkedik, hogy a 2007–2013-ra vonatkozó költségvetés kapcsán az unió egyes tagországait egymással szembeállítsa. A büdzsé vitatott összege, az európai GDP néhány század százaléka, messze a GDP statisztikailag mérhető hibahatára alatt van, és nem is igazán számít sem a nettó befizető, sem a kedvezményezett országok szempontjából, arra azonban igen alkalmas, hogy keserű szájízt hagyjon mindenkiben. Csak a nagyságrendek érzékeltetésére: a vitatott összeg évi négymilliárd euró, az unió egész költségvetése pedig százmilliárd. A növekedési veszteség abból származik, hogy a neoliberális gazdaságpolitika, illetve a növekedési és stabilitási paktum szigorú előírásai miatt a tényleges gazdasági bővülés messze alatta van a benne rejlő lehetőségektől.
Az unió vezetésének tehetetlenségét már a nemzetközi üzleti körök véleményét kifejező Economist Intelligence Unit is megelégelte, és alelnöke, Daniel Thorniley egy nemrég kiadott dokumentumban (Europe: What’s wrong with it? – Európa: mi a baj vele?) a következőképpen foglalja össze a legfontosabb teendőket: (1) kirúgni az Európai Központi Bank vezetőségét; (2) Kidobni a növekedési és stabilitási paktumot; (3) A központi bank irányelvei közé be kell venni a felelősséget a növekedéséért és a munkanélküliségért is.
Valaha, amikor az európai integráció nemcsak a retorika, hanem a gyakorlat szintjén is folyt, az unió jelenlegi integráltsági fokán a GDP öt százalékának (tehát a jelenlegi ötszörösének) központosítását tartották szükségesnek. Európa mai vezetői úgy akarnak egy európai szövetségi államot létrehozni, hogy azt még a szükséges minimum szintjén sem finanszírozzák. Ez azonban aligha járható út. Hiába álmodik tehát a belga kormányfő egyesült Európáról, ha az, amit a tagállamok vezetői a gyakorlatban tesznek, éppen a kontinens megosztását szolgálja.