Napi sajtószemle

Guardian Unlimited
Richard Drayton, a Cambridge-i Egyetem történelemprofeszszora hosszabb, filozófiai hangoltságú cikkében azt írja, hogy a megrettentés, rémületkeltés és Hobbes (elsősorban az emberi természetről vallott, erősen pesszimista felfogásáról ismert, XVII. századi brit filozófus – L. I.) visszaütött az amerikai neokonzervatívokra, akik azt hitték, az ultramodern haditechnológiával uralmuk alá hajthatják a világot. Csakhogy Irak bebizonyította a birodalmi geostratégia hívságát. Kiderült: egy kis nemzet le tudja kötni egy szuperhatalom erőit. „Az embereket nem lehet terrorizálni, hogy azonosuljanak Amerikával. Az Egyesült Államok bebizonyította, hogy hatalmas pusztítást tud végrehajtani, de nem tud teremteni, sőt még leigázni sem. Afganisztán és Irak romokban hever, míg a megszállók betonhegyek mögött reszketnek.” A propaganda ugyanakkor Irakot teljes gőzerővel sikernek kívánja beállítani, míg Amerika stratégái – akár a neokonzervatív Peters nyugállományú tábornagy – olyan javaslatokkal állnak elő, hogy „Fallúdzsában a legjobb megoldás mindenkit megölni”. Washington dühét pedig azok ellen fordítja, akik nem voltak hajlandók segíteni iraki inváziójában, mint Franciaország és Németország. Drayton azt tanácsolja az amerikai politikusoknak, hogy gyógyuljanak ki paranoiájuk és megalomániájuk keverékéből, mert politikájuk nyomán nemcsak az egész világ szenved, de Amerika népe is.


Latimes.com
Robert Fisk, a brit Independent című napilap világhírű közel-keleti tudósítója vendégpublicisztikáját közli a vezető liberális kaliforniai lap, amelyben Fisk ismerteti, milyen hatalmas nyomás nehezedik az amerikai újságírókra, hogy fogalmakat megszépítve hamisítsák meg a valóságot. Aki nem engedelmeskedik, az veheti a kalapját, mint nemrégiben Fisk barátja, aki a Boston Globe című lapnál dolgozott. Ott az újságíróknak megtiltották, hogy az izraeli Likud pártot „jobboldaliként” jellemezzék, mert „számos olvasó kifogásolta”. A törvénytelen zsidó telepek nevét is „colonies”-ről először „settlements”-re, majd „outposts”-ra kellett változtatni. A megszállt palesztin területek helyett pedig bevezették a „vitatott” területek kifejezést. A falat – amely például Kelet-Jeruzsálemben még a lerombolt berlini falnál is magasabb – „kerítésnek” vagy „védelmi sorompónak” kell nevezni, követve az izraeli szóhasználatot. Az amerikai és a brit televízió a világért sem mutatná az Irakban a merényletek nyomán széttépett katonákat, nehogy a „nézők érzékenységét” sértsék. „Így a televíziós újságírás a háború halálos cinkosává vált” – írja Fisk, aki a cikke végén felszólítja az újságírókat, hogy nevezzék nevén a gyarmati településeket, az elválasztófalat és a megszállást. Így az emberek legalább érzékelhetik az emberi szellem totális csődjét.