Napi sajtószemle

Herald Tribune
A The New York Times által kiadott nemzetközi lap komoly összeállításban ismerteti az uniós költségvetési vita fajsúlyos szereplőinek célkitűzéseit. Goran Persson svéd miniszterelnök a költségvetés egészének jelentős csökkentését szorgalmazza, ahogy hazája hozzájárulásának arányát is csökkentené. Míg az Európai Bizottság azt akarja, hogy a tagországok nemzeti jövedelmének 1,24 százaléka tegye ki a közös büdzsét, addig Stockholm azért küzd, hogy ez az érték ne haladja meg az egy százalékot. Nagy-Britannia miniszterelnöke hasonlóan gondolkodik, de meg akarja tartani az országa által kapott nagy összegű visszatérítést, és az egész költségvetési és agrártámogatási rendszer revízióját szorgalmazza. Franciaország a legutóbbi uniós csúcs óta egyre határozottabban vállalja a konfrontációt Nagy-Britanniával: ha a britek nem lazítanak álláspontjukon a visszafizetéssel kapcsolatban, ők sem hajlandók engedni az agrártámogatások terén. Hollandia a költségvetés szűkítését akarja, hiszen egy főre vetítve a legtöbbet fizeti a közös uniós kasszába – ami értelemszerűen szembeállítja az új tagországokkal. Lengyelország az aktuális brit ajánlattal hatmilliárd eurót veszthet, és Kazimierz Marcinkiewicz kormányfő az odahaza fokozódó euroszkeptikus hangulat miatt sem engedhet. Németország annak ellenére nem szövetkezik Londonnal, hogy a legnagyobb befizető: teszi ezt azért, mert támogatná az új tagállamokat. Angela Merkel kormányának tisztségviselői szerint ötven-ötven százalék esély van a megegyezésre és a kudarcra egyaránt.


Financial Times
A globális gazdasági lap olvasói levelei közé helyezte el a lengyel és a francia külügyminiszter közös írását, amelyben leszögezik, hogy nem megegyezési alap az EU-költségvetésre tett új brit javaslat. Az MTI által ismertetett cikkben Stefan Meller és Philippe Douste-Blazy azt írta: mindkét ország elfogadta a júniusban előterjesztett luxemburgi javaslatot, de nem azért, mert az ideális volt, hanem azért, mert – tekintve a tagországok tárgyalási korlátait – ez volt a lehetséges legjobb megoldás. A két külügyminiszter úgy véli, hogy a brit javaslat további, jelentős áldozatvállalást követel a szegényebb tagoktól, miközben egy ország – maga az Egyesült Királyság – komoly mértékben javítaná pozícióját. Történik mindez annak ellenére, hogy London az EU-bővítés szószólója volt, és „bízunk benne, hogy állni fogja ennek költségeit is” – fejezték ki reményüket a kérdésben egy platformról politizáló országok külügyi vezetői. Nagy-Britanniának el kell fogadnia, hogy a neki járó viszszatérítést nem lehet ráterhelni az új tagországoknak járó kifizetésekre, ugyanakkor a második alapelvnek annak kell lennie, hogy az EU legszegényebb térségei kivételezett bánásmódban részesüljenek, és „ne váljanak a tárgyalások áldozatává”.