A nemzeti rock egyik legismertebb zenekara a Romantikus Erőszak. Az együttes tizenegy éve, 1994-ben alakult a budai Móricz Zsigmond Gimnázium diákjaiból, és kezdetben tipikus középiskolai zenekar volt.
– A rendszerváltás idején, 14-15 évesen hittünk az igazi változásban, példaképeink az 1956-os Corvin közi és a nyolcvanas évek ír szabadságharcosai voltak. Amikor 1994-ben szembesültünk azzal, hogy visszarendeződés történt, nemcsak nálunk, hanem a volt szocialista országok mindegyikében, elhatároztuk, hogy ez ellen harcolni fogunk, és dalainkkal próbálunk hatni az emberekre, benzinesüvegek helyett a gitárok szavával, vagyis egyfajta romantikus erőszakkal. Innen az elnevezés – meséli Sziva Balázs.
A Hun és magyar mondák című legutóbbi lemezén az együttes történelmi legendákat dolgozott fel Hunor és Magor történetétől kezdve Koppányig. Nem ez az első eset, hogy a magyar múlt dicsőséges vagy keserű eseményeiről énekelnek, öt éve minden albumukon szerepelt egy-egy monda, mint például a Büszke Botond vagy a fehér ló történetét elmesélő Régi rege című dal. Új vonulat jelent meg az együttes zenei stílusában: a magyar népzene.
– Furcsának tartjuk, ha igazán színvonalas angolszász típusú rockdalt hallunk lengyelül vagy szlovákul. Ugyanígy hat ez egy külföldinek a magyarok előadásában is. Ha azonban a saját népzenénket igazítjuk a mai kor hangzásához, és azt énekeljük magyar nyelven, abban semmi idegen nem lesz. Mi ezért írunk ilyen számokat, de nem is játszanánk szívesen mást, mint ami a magyar nép lelkében gyökerezik – vallja Sziva Balázs.
Történelem címszavakban
A népzenei hangvétel kialakításában jelentős szerepe volt ifjabb Csoóri Sándornak, aki egy ideig együtt is zenélt a csapattal.
– Az öcsém korábban foglalkozott néptánccal, így nem volt számomra ismeretlen az autentikus népzene, de amit Csoóri Sándor játszott annak idején a Muzsikás együttessel, az nem kizárólag autentikus zene volt, hanem újraértelmezés. Éppen ettől lettek világsztárok. Mi is hasonlót szerettünk volna, csak rockosabb, keményebb köntösbe öltöztetve. Bartók Béla írja: „A hagyomány formái változhatnak, de lényege ugyanaz marad, amíg él a nép, amelynek lelkét kifejezi.” Csoóri Sándor nagy tanítónk volt, sokat segített abban, hogy megértsük ezt a gondolkodásmódot – mondja Sziva Balázs.
Csoóri már elhagyta az együttest, azóta azonban új, fiatal népzenészek kerültek a zenekarhoz. A Hun és magyar mondák CD leginkább a jövő nemzedékének szól, részben tanító célzattal írták a dalokat. Úgy látják, a fiatalabb generáció az iskolai oktatás hiányosságai miatt már legfeljebb csak címszavakban ismeri ezeket a történeteket.
A zenekarnak többször meggyűlt a baja a politikával, ezen belül is egy jól körülhatárolható oldallal, a balliberálissal. Hónapokkal ezelőtt például a Fiatal Baloldal szegedi szervezete riogatott az együttessel egy ottani koncertjük ürügyén. Úgy emeltek ki egy-egy sort a szövegkörnyezetből, például a Szent László királyunkról szóló dalból, hogy az egész más értelmet kapott. Így próbálták bizonyítani: az együttes szélsőséges, mint ahogy azok a helyi jobboldali erők is, akik szereplési lehetőséget biztosítanak nekik ahelyett, hogy az MSZP ifjúsági szervezetével vállvetve tiltakoznának a fellépésük ellen.
Az előítéletek és a diszkrimináció mindennapos, mint Sziva mondja, a baloldali sajtó negatív hangulatkeltése elriasztja a koncerthelyszínek tulajdonosait, emiatt nagyon nehéz olyan helyet találni, ahol játszhatnának. Azt különösen elképesztőnek nevezte, hogy egy olyan ifjúsági szervezet szélsőségesezze őket, amelynek anyapártja a Szovjetuniót, majd később az Egyesült Államokat totálisan kiszolgáló csatlóssá tette hazánkat. A koncerthelyszínek tulajdonosai, ha mégis beleegyeznek a fellépésükbe, akkor is sokszor visszaélnek a helyzettel, tudják, hogy a Romantikus Erőszaknak nincs sok választása, ezért a megszokottnál magasabb bérleti díjat, túlzott kauciót kérnek tőlük. A zenekar azt fájlalja a legjobban, hogy a sajtóban napvilágot látott híresztelések, rágalmak alapján ítélik meg őket anélkül, hogy meghallgatnák a számaikat. Az ilyen esetekkel szemben tehetetlenek. Legtöbbször átlátszó kifogásokkal küldik el őket, a konkrét okokat nem mondják a szemükbe.
A zenekar a médiából is kiszorult. Annak idején a Pannon Rádió, illetve a Petőfin Nagy Feró Garázs című műsora foglalkozott velük, most azonban egy-két vidéki adón kívül nincs sok lehetőségük arra, hogy bemutatkozzanak a közönségnek, számaikat nem játsszák sehol. Viszonylag szélesebb réteg G. Kirkovits Istvánnak köszönhetően ismerhette meg az együttes számait a Pannon Rádióból. Ő az, aki a nemzeti rock elnevezést is kitalálta, s nyugodtan nevezhetjük a műfaj „keresztapjának” – állítja Sziva Balázs. A zenész szerint nemcsak ők vannak ilyen helyzetben, hanem általában a magyar zenét méltánytalanul keveset hallani a kereskedelmi adókon.
– Sok nyugati országban konkrét százalékban határozzák meg, milyen arányban kell játszani a külföldi és a hazai zenét, természetesen az utóbbi javára. Ez Magyarországon egyáltalán nem működik. Nálunk a külföldiek a meghatározók, így tulajdonképpen még azt sem mondhatnám, hogy a többi magyar rockzenekar sokkal jobb helyzetben volna ezen a téren – állapítja meg Sziva.
Az elhallgatás másik okát a Romantikus Erőszak frontembere abban látja, hogy visszanyúltak a „tiszta forráshoz”, és sajátosan magyar muzsikát játszanak. Az az igazság, hogy a magyar kultúra erejétől a baloldali hatalom mindig is félt. Az 1970–80-as években a táncházakat ugyanúgy titkos ügynökökkel figyeltették, mint a rockkoncerteket. A kádári Magyarországon nacionalistának bélyegezték a feléledő népi hagyományokat, s bár manapság ez már nem működik ennyire nyíltan, határozottan érződik a szándék: nem is akarják, hogy előtérbe kerüljön – véli a zenekar frontembere, aki már nem is lát arra reményt, hogy ez a tendencia a közeljövőben megváltozzon.
Létezik ugyanakkor néhány durva dalszöveg is, amelyek az együttes honlapján láthatók. A Ferencváros futballcsapatát támogató számok között az egyik refrénje az MTK-t sértegeti. Egy másik, szintén fradista nóta, a „Fradi-drukker” szövege pedig így hangzik:
„Utunkba nem állhat senki,
Csak mi győzhetünk,
Menetel a Ferencváros,
Voltunk, vagyunk, leszünk.
Törjetek, zúzzatok,
Éljen a botrány,
Hazai pálya a Kárpát-medence,
Minden magyar föld,
A lelátókon és kint az utcán
Uraljuk a mezőnyt.”
Sziva Balázs arra vonatkozó felvetésünkre, hogy törni, zúzni s erre felbujtani éppen az anarchisták szoktak, nem pedig a nemzeti érzelmű jobboldali emberek – legyenek akár ferencvárosi szurkolók –, azt válaszolja: náluk minden olyan témáról születhet dal, amely foglalkoztatja őket.
– A Fradi-drukker szövege nem szó szerint értendő. A világnak ezen a felén már nincsenek nagy háborúk, mi, magyarok sem vezetünk hadjáratokat keletre és nyugatra, ahogy vitéz őseink tették hajdanán. A nemzetek ma a sportpályákon csapnak össze. Egy ilyen külföldi meccs hangulatát szerettük volna visszaadni, amikor szurkolók ezrei – nemcsak a fővárosból vagy vidékről, hanem a Kárpát-medencei elszakított területek majd mindegyikéből – útra kelnek, hogy több száz kilométert utazva személyesen biztathassák kedvenceiket, vállalva azt, hogy bizony sok országban nem vagyunk szívesen látott vendégek – vallja az együttes frontembere. Az MTK-rigmusról közli: – Nem a mi találmányunk, ez egy több évtizedes mondóka, ráadásul nem is fradista, az MTK-t kivéve szinte minden csapat drukkere skandálja a mérkőzések alatt. Mi ezzel a dallal reagáltunk arra, amikor pár éve a kék-fehérek tulajdonosa megvásárolta a Fradit. Büszkén vállaljuk, hogy a Fradinak szurkolunk, de természetesen tiszteletben tartottuk mások klubszeretetét, így ezek a felvételeink nem a nagylemezeinken, hanem egy gyűjteményes albumon jelentek meg még 2004 elején.
Majdnem koncert
A Romantikus Erőszak a közelmúltban ötször játszott Erdélyben, több ízben megfordult a Délvidéken is. Hamarosan újra ellátogat a határokon túli magyarlakta területekre, így tehát könnyen elképzelhető: a Székelyföldön vagy a Bácskában előbb-utóbb jóval ismertebbek, népszerűbbek lesznek, mint Budapesten. Ettől függetlenül koncertjeikre egyre többen kíváncsiak minden korosztályból.
Az együttes tagjai persze nem a zenéből élnek, egzisztenciájukat polgári szakmáiknak köszönhetik. Lelkesedésből muzsikálnak ma is. Terveik között szerepel, hogy fellépnek a Trianon Múzeum évadnyitóján, táncházzal egybekötött nagyszabású ünnepi koncertet szerveznek március 14-én a Magyarok Házában, amelynek alcíméül egy Petőfi-sort választottak: „Bizony mondom, hogy győz most a magyar…”, illetve ősszel a művészmozik is műsorukra tűzhetik azt a dokumentumfilmet, amely a nemzeti rockzenekar mindennapi életéről készül. Bemutatják az egész szubkultúrát, a zenekari tagok hétköznapi életét és a koncertek alatt tapasztalható hangulatot. Ez az alkotás hasonló lesz ahhoz, mint amelyet a nyolcvanas években működő antikommunista CPG nevű punkzenekarról forgattak, még a filmet készítő alkotógárda is részben megegyezik.
Petrás János, a Kárpátia zenekar énekese, zeneszerzője és dalszövegírója szerint ők ugyan kisebb ellenállásba ütköznek, mint a Romantikus Erőszak, így is számos kihívással, politikai természetű akadállyal kell megbirkózniuk. A Kárpátia mindössze két éve alakult. Népszerűek, lemezeik jól fogynak, a koncerteken pedig általában telt ház van. A budapesti rádiókban keveset lehet őket hallani, de a vidéki regionális adók gyakran adják a számaikat, és a riportműsorok, interjúk sem ritkák velük. Így aztán nem érzik szükségét a kereskedelmi adókban való szereplésnek, amelyek – ahogy Petrás fogalmaz – istent igyekeznek játszani, és ők szeretnék megmondani, mi kell a magyar kultúrának, legyen szó nemcsak a nemzeti rockról, de bármely más értékes műfajról is.
A Kárpátia novemberben „majdnem” fellépett a fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő Petőfi Csarnokban – amelyet feltehetően meg is töltött volna –, a politika azonban közbeszólt. Az intézmény vezetője félreértések sorozatáról beszélt, s arról, hogy a koncert tervezett időpontja már foglalt, Petrás Jánosnak mégis mást mondott az intézmény koncertszervezője. Utóbbi politikai felhangokkal és a „hierarchia csúcsán lévők” döntésével indokolta a fellépés meghiúsulását, amelyet más megnyilatkozások is igazoltak. Körmendy Ferenc, a városháza kulturális bizottságának SZDSZ-es elnöke például úgy fogalmazott: nem illik a Petőfi Csarnok profiljába a Kárpátia együttes által képviselt műfaj. Rögvest az először tiltakozó MIÉP-pel hozakodott elő, mondván, bérelje ki a radikális párt a csarnokot, akkor azt léptet fel, akit akar. Az előzetesen megszervezett koncert elmaradásának hátterében a fővárosi ellenzék cenzúrát sejtett.
Trianon zászlója
– Elfogadhatatlan, hogy Demszky Gábor rendre cenzorként lép föl a neki nem tetsző kulturális eseményekkel szemben – közölte az ősszel Hegedűs Zoltán (Fidesz), hozzátéve: információik szerint az ügyben maga a főpolgármester adott utasítást. – Az egykori demokratikus ellenzéki a vélemények szabadságát csak akkor támogatja, ha az az ő érdekét szolgálja. A minősíthetetlen színvonalú Budapest Parádét például személyesen népszerűsítette, s a Kiscelli Múzeum botrányos, kereszténygyalázó Nitsch-kiállítása sem csípte a szemét – fogalmazott a fideszes képviselő, míg a MIÉP szociálliberális kultúrterrornak nevezte az esetet.
Petrás János egyébként még a botrány idején hangsúlyozta és most is fenntartja, hogy a Kárpátia nem lép fel pártrendezvényeken. A Magyarok Világszövetségének (MVSZ) 2004. december 3-i kampányzáróján, a kettős állampolgárság ügyében tartott népszavazás előtt az együttes egyébként más zenekarokkal együtt muzsikált már a Petőfi Csarnokban, az MVSZ ugyanis kibérelhette az intézményt. A Kárpátia novemberben elhatározta, hogy mindenképp zenél még a Pecsában. Demszky Gábor ugyanis azt válaszolta Balczó Zoltán fővárosi képviselő interpellációjára, hogy amíg ő a főpolgármester, nem léphetnek fel ilyen zenekarok a budapesti intézményben. Az elmaradt koncert miatt felmerült, hogy a zenekar kiadója pert indít a Pecsa ellen, a magyar jogrendszer szerint azonban le kellett volna tenni a perelt összeg mintegy 20 százalékát. Mivel a per kimenetele kétesélyes volt, elálltak a lépéstől.
Falakba viszont csak Budapesten ütköztek, a fővároson belül is kizárólag az önkormányzati létesítményeknél. A szocialista vezetésű Pécsett korábban soha nem látott tömeg gyűlt össze a művelődési házban tartott Kárpátia-koncertre, amely elé nem gördítettek akadályt, és az intézmény részéről maximálisan elégedettek voltak mind a koncerttel, mind a közönséggel. A székelyudvarhelyi művelődési házban sem voltak problémáik, ahogy egyik erdélyi városban sem kötöttek beléjük soha a román hatóságok.
Az együttes nemrég jelentette meg új lemezét, a Hősi énekek című albumot, amelyen a túlnyomórészt saját dalok mellett felcsendül az első világháborús doberdói harctérről szóló katonadal, Tinódi Summáját írom kezdetű, Eger váráról szóló históriás éneke, Wass Albert Karácsonyi üzenete. Hangvételük, bár keményen rockos, jellegzetesen magyar, a népdalok és a katonaindulók dallamvilága erőteljesen dominál.
A Kárpátia jövőre a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal közös szervezésben a Trianon-kastély előtt tervez koncertet június 4-én, erre az alkalomra szeretnék kivinni azt az eredeti zászlót is, amelyet most a Hadtörténeti Múzeumban őriznek, amely a tragikus békediktátum aláírásakor ott volt a helyszínen. Remélik, hogy a francia hatóságok nem gördítenek majd akadályt eléjük. Éppen ezért azt tervezik, hogy Nicolas Sarkozy magyar származású belügyminisztert kérik fel fővédnöknek.
– A fellépés figyelemfelkeltés lenne, többnyelvű szórólapokkal ismertetnénk a franciákkal, pontosan milyen tragédiát jelentett a magyarok számára a trianoni döntés – mondja Petrás János. – A franciák többsége ugyanis azt sem tudja, mi történt 1920. június 4-én. Megmutatnánk nekik, hogyan nézne ki Franciaország, ha területének kétharmadát elcsatolnák.
Csoóri Sándor, a Muzsikás együttes egykori zenésze, az Ifjú Muzsikás alapítója egy ideig együtt zenélt a Romantikus Erőszakkal, éppen akkoriban, amikor az együttes erőteljesen a népzene irányába fordult. Ő úgy látja, a mostanában sokat hirdetett liberalizmusba minden belefér, a népzene éppúgy, mint Mozart, s nagyon jó ötletnek tartja a Romantikus Erőszak kezdeményezését, amellyel a rockzenét népzenei alapokra helyezi. Kérdésünkre, vajon miért van periférián a nemzeti rock nálunk, amikor a környező országokban, például Romániában éppen az a zenei műfaj számít eladhatatlannak, amely valamely módon nem kapcsolódik az ország folkhagyományaihoz, röviden csak annyit mond: azért, mert nálunk az egész magyar zene periférián van.
– Ha reggel bekapcsolom a rádiót, egy magyar számot sem hallok, még az az elvétve sugárzott egy-két magyar nyelvű nóta is csak külföldi számok fordítása, pedig a helyes identitásunk kialakításához éppen a magyar zenére volna szükség minden műfajban, ahogy erre a környező országok már régen rájöttek – fogalmaz a neves népzenész.
origo.hu
Társasházi lakás ég Budapesten
