Lengyelországban két dolog idézheti elő egy politikus bukását: ha fény derül ügynökmúltjára, vagy ha szexbotrányba keveredik – fejtette ki Lagzi Gábor. A Teleki László Intézet Közép-európai Tanulmányok Központjának tudományos munkatársa szerint a lengyel társadalom nyíltan kezeli a Magyarországon még mindig tabutémának számító ügynökkérdést. A kommunista rendszerben titkosszolgálati tevékenységet végző politikusoknak nincs keresnivalójuk a közéletben. Nem véletlenül mondott le posztjáról 1996-ban a posztkommunista SLD vezette kormány miniszterelnöke, Józef Oleksy, miután kitudódott, hogy együttműködött a szovjet titkosszolgálattal.
Az ügynökkérdés csak az egyike volt azoknak a témáknak, amelyek szóba kerültek a beszélgetésen. Lengyelország elmúlt évszázadát felidézve Tálas Péter kiemelte a lengyel társadalom küzdeni tudását, tudatosságát, valamint azt, hogy történetének nehéz időszakaiban e közösség mindig képes volt az összefogásra. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának vezetője szerint a második világháborút követő években a civil társadalom fokozatosan visszaszerezte a lengyel államot, amelyet a kommunista rendszer vett irányítása alá. Ha a lengyelek nem voltak megelégedve az aktuális rendszerrel, azt megszurkálták, támadás alá vették, mindig megtaláltak a tiltakozási lehetőségek valamilyen formáját. Ebben rendkívüli szerepe volt a katolikus egyháznak, a katolicizmus jelentette az első kapaszkodót – hangsúlyozta Tálas Péter. Lengyelországban sikerült elkerülni azt, hogy a katolikus egyházat az állam alá rendeljék.
A demokratikus szabadságjogok hiánya, az ország politikai elszigeteltsége és a gazdasági válságok több ízben vezettek tömeges megmozdulásokhoz. 1956 júniusában munkástiltakozásokra került sor Poznanban, 1968-ban a diákok és értelmiségiek tüntettek, 1970-ben pedig újra a munkások tiltakozása lángolt fel a Tengermelléken. 1980-ban végre egymásra találtak a társadalom különböző rétegei – emelte ki Tálas Péter –, s 1980 végén megalakult a Szolidaritás, a szovjet blokk országaiban elsőként kibontakozó független társadalmi mozgalom, politikai ellenzék. A Szolidaritást csaknem tízmillió ember képviselte.
A lengyelek szabadságszeretete nem ingott meg akkor sem, amikor több mint 120 éven keresztül Lengyelország maga megszűnt létezni, s eltűnt Európa térképéről. 1795-ben ugyanis a két nagy szomszéd, Oroszország és Poroszország, illetve Ausztria végérvényesen felosztották egymás között a lengyel állam területét. A lengyelek először Napóleon oldalán, majd nemzeti felkelések – többek között az 1830–31-es és az 1863–64-es felkelés – révén harcoltak nemzetük szabadságáért. Lengyelország azon kevés államok közé tartozik, amelyek nyertesei voltak a XX. századnak – fogalmazott Tálas Péter. A lengyel társadalom ugyanis óriási problémával került szembe az elmúlt évszázadokban: míg nyugati társadalomnak tekintették magukat, fokozatosan keletre tolódtak. A 126 éves felosztottság után azonban ismét Európa centrumába került. Az erős katolikus hagyományokból eredően Lengyelország a nyugat-európai katolikus országokhoz tartozónak tekinti magát, nyelvrokonsága miatt azonban szoros kapcsolatok fűzik Oroszországhoz és a többi szláv országhoz is.
Lengyelország felosztásáról elmélkedve Tamás Pál szociológus „hosszan tartó geopolitikai frusztrációnak” nevezte az ország történelmének utóbbi szakaszát, hiszen Lengyelország hosszú ideig önálló államként nem is létezhetett. Ráadásul ez a történelem egy olyan korszakában – a XIX. században – történt, amikor Európa népei újra önmaguk és múltjuk felfedezésére törekedtek. A Magyar Tudományos Akadémia szociológiai tanszékének igazgatója Lengyelország eltűnését a térképről azzal indokolta, hogy egyszerre veszett össze két legnagyobb szomszédjával, az oroszokkal és a poroszokkal.
A jelenlegi lengyel külpolitikát Tálas Péter elemzése szerint az jellemzi, hogy Lengyelország középhatalmi státusra törekszik Európán belül. Erre azonban kevés esélylyel pályázik, mert területileg hiába ér fel például Spanyolországgal, gazdaságilag még mindig nem elég fejlett ahhoz, hogy Európában komolyan vegyék. Érdekeiért azonban határozottan fellép – véli Tamás Pál. A magyarok és a csehek külpolitikájukban mindent az Európai Unió érdekeinek vetnek alá, ezzel szemben Lengyelország saját egyéniségét helyezi előtérbe.
origo.hu
„Lepkefing” – Gulyás Gergely reagált Magyar Péter hangfelvételére
