Mint levelükben írták, a hazai lehetőségeket a sérelmek, a szenvedések, a hozzátartozók gyásza, a gyógyíthatatlan sebek és megaláztatások orvoslása ügyében már mind kimerítették.
A levél aláírói José Manuel Durao Barrosót arra kérték, segítsen abban, hogy „1956 Európát megrendítő forradalma és szabadságharca méltó helyet kapjon a kommunizmus elleni harc megítélésében, és hogy az unió bizottsága terjesszen elő javaslatot az EU parlamentje elé törvényi határozat reményében”. Kérték, hogy a javaslat tartalmazza „a magyar forradalom és szabadságharc hősi halottainak, kivégzetteinek, börtönviselt résztvevőinek és hozzátartozóinak erkölcsi és anyagi támogatását” mind Magyarországon, mind a magyarok lakta területeken. Az aláírók ismertették, hogy nemcsak a kivégzettek szenvedtek, de gyermekeik is, akiket szüleik miatt nem vettek fel egyetemre, a szülőket pedig elbocsátották állásukból „megalázó ajánlatok kíséretében”.
A levél megemlíti azt is, hogy ’56 után azok kerültek hatalomra, akiknek a szabadságharc „fasiszta ellenforradalom” volt. „Ezek közül is kiemelkedett az ön bizottságának magyar tagja” – olvasható a levélben.
Az alapítvány ajánlva, tértivevénnyel küldte el levelét, és miután több hónapon át nem kaptak választ, megkérték e lap brüsszeli tudósítóját, járjon utána, mi a késedelem oka.
Az Európai Bizottság szóvivője múlt év szeptember 19-én azt kérte, hogy faxon kaphassa meg a levelet, ugyanis azt a beolvasott tértivevény adatai alapján sem tudta megkeresni. Azért, mert – mint mondta – a levelet nem egy, hanem több személy írta alá, és ők egy személy neve alatt iktatnak. Hogy az átfaxolt levél alapján a bizottság miért nem tudott továbblépni, az azonban nem derült ki. Az alapítvány ekkor úgy döntött, hogy a levelet ismét elküldi Brüsszelbe, és azt ezúttal egyetlen személy, Vanek Béla, az alapítvány ügyvezetője írja alá. Miután a másodszorra elküldött levélre sem kaptak választ, e lap tudósítója újból felvette a kapcsolatot Barroso elnök szóvivőivel, illetőleg azok beosztottjaival. Sokadik hívásra Pia Ahrenkilde Hansent, az egyik helyettes szóvivőt jelölték meg mint illetékest az ügyben.
Néhány nappal a brüsszeli Európai Parlament néppárti frakciója magyar delegációjának az 1956– 2006 Magyarország éve címmel rendezett ünnepi évének első rendezvénysorozata előtt a bizottsági szóvivő asszony közölte, hogy az Európai Bizottság igazságügyekben, szabadságjogokban és biztonságban illetékes főigazgatósága immár elküldte a választ az alapítványnak. Az alapítvány a levelet a múlt héten meg is kapta, vagyis azon a héten, amelynek szombatján a kommunizmus áldozataira való emlékezést tartották.
A Francisco Fonseca Morillo által aláírt levél bevezetőjében megemlíti, hogy a bizottság „teljes mértékben tudatában van az 1956-os forradalom jelentőségének. Sajnos azonban – írja a tisztségviselő – nincs olyan uniós program vagy pályázati kiírás, „amelynek keretében az önök kérelmét támogathatnánk”. De azzal biztatja a még életben lévőket: várjanak a 2007–2013-as időszakra, akkor megnyílhat a támogatás „igénylésének lehetősége” egy programban.
Vanek Béla az egész ügyről lapunknak a következőket jelentette ki: „Sejtettük, hogy úgysem lesz semmi, mert sóhivatalnak tartjuk az uniót, amely azt most kézzel foghatóan bebizonyította.” Az EU február 1-jén kiadott fehér könyvében – amely kimondja, hogy a közösségnek hallgatnia kell polgáraira, egyben körvonalazza, hogy a bizottságnak mit kell tennie az unió rendbetétele érdekében – foglalt célkitűzések és az ügyben tapasztaltak közti párhuzamról Vanek azt mondta: „annyi köztük a különbség, mint amennyi volt az ’56-os forradalom valósága és eltaposása után a Kádárék által kiadott fehér könyvben a forradalomról leírtak között”.
origo.hu
Magyar Péter félreállította az őt kritizáló alelnökét
