Gyógyíthatatlan sebek

Wittner Mária, Forgács Ferenc, Varró Csaba, Tittmann József halálraítélt, Mansfeld László, a fiatalkorúan kivégzett Mansfeld Péter testvére, Brusznyai Margit, a kivégzett Brusznyai Árpád lánya, Rácz Sándor és Fekete Pál életfogytiglanra ítélt, a tíz-tíz évet börtönben töltött Vanek Béla és Hrabovszky László, valamint a három év börtönt kapott Balás-Piri László 2005 júniusában azért fordultak az Európai Bizottság elnökéhez, hogy megértessék vele, milyen szenvedésen ment keresztül az 1956-os megtorlás néhány ezer még életben lévő túlélője.

2006. 02. 27. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mint levelükben írták, a hazai lehetőségeket a sérelmek, a szenvedések, a hozzátartozók gyásza, a gyógyíthatatlan sebek és megaláztatások orvoslása ügyében már mind kimerítették.
A levél aláírói José Manuel Durao Barrosót arra kérték, segítsen abban, hogy „1956 Európát megrendítő forradalma és szabadságharca méltó helyet kapjon a kommunizmus elleni harc megítélésében, és hogy az unió bizottsága terjesszen elő javaslatot az EU parlamentje elé törvényi határozat reményében”. Kérték, hogy a javaslat tartalmazza „a magyar forradalom és szabadságharc hősi halottainak, kivégzetteinek, börtönviselt résztvevőinek és hozzátartozóinak erkölcsi és anyagi támogatását” mind Magyarországon, mind a magyarok lakta területeken. Az aláírók ismertették, hogy nemcsak a kivégzettek szenvedtek, de gyermekeik is, akiket szüleik miatt nem vettek fel egyetemre, a szülőket pedig elbocsátották állásukból „megalázó ajánlatok kíséretében”.
A levél megemlíti azt is, hogy ’56 után azok kerültek hatalomra, akiknek a szabadságharc „fasiszta ellenforradalom” volt. „Ezek közül is kiemelkedett az ön bizottságának magyar tagja” – olvasható a levélben.
Az alapítvány ajánlva, tértivevénnyel küldte el levelét, és miután több hónapon át nem kaptak választ, megkérték e lap brüsszeli tudósítóját, járjon utána, mi a késedelem oka.
Az Európai Bizottság szóvivője múlt év szeptember 19-én azt kérte, hogy faxon kaphassa meg a levelet, ugyanis azt a beolvasott tértivevény adatai alapján sem tudta megkeresni. Azért, mert – mint mondta – a levelet nem egy, hanem több személy írta alá, és ők egy személy neve alatt iktatnak. Hogy az átfaxolt levél alapján a bizottság miért nem tudott továbblépni, az azonban nem derült ki. Az alapítvány ekkor úgy döntött, hogy a levelet ismét elküldi Brüsszelbe, és azt ezúttal egyetlen személy, Vanek Béla, az alapítvány ügyvezetője írja alá. Miután a másodszorra elküldött levélre sem kaptak választ, e lap tudósítója újból felvette a kapcsolatot Barroso elnök szóvivőivel, illetőleg azok beosztottjaival. Sokadik hívásra Pia Ahrenkilde Hansent, az egyik helyettes szóvivőt jelölték meg mint illetékest az ügyben.
Néhány nappal a brüsszeli Európai Parlament néppárti frakciója magyar delegációjának az 1956– 2006 Magyarország éve címmel rendezett ünnepi évének első rendezvénysorozata előtt a bizottsági szóvivő asszony közölte, hogy az Európai Bizottság igazságügyekben, szabadságjogokban és biztonságban illetékes főigazgatósága immár elküldte a választ az alapítványnak. Az alapítvány a levelet a múlt héten meg is kapta, vagyis azon a héten, amelynek szombatján a kommunizmus áldozataira való emlékezést tartották.
A Francisco Fonseca Morillo által aláírt levél bevezetőjében megemlíti, hogy a bizottság „teljes mértékben tudatában van az 1956-os forradalom jelentőségének. Sajnos azonban – írja a tisztségviselő – nincs olyan uniós program vagy pályázati kiírás, „amelynek keretében az önök kérelmét támogathatnánk”. De azzal biztatja a még életben lévőket: várjanak a 2007–2013-as időszakra, akkor megnyílhat a támogatás „igénylésének lehetősége” egy programban.
Vanek Béla az egész ügyről lapunknak a következőket jelentette ki: „Sejtettük, hogy úgysem lesz semmi, mert sóhivatalnak tartjuk az uniót, amely azt most kézzel foghatóan bebizonyította.” Az EU február 1-jén kiadott fehér könyvében – amely kimondja, hogy a közösségnek hallgatnia kell polgáraira, egyben körvonalazza, hogy a bizottságnak mit kell tennie az unió rendbetétele érdekében – foglalt célkitűzések és az ügyben tapasztaltak közti párhuzamról Vanek azt mondta: „annyi köztük a különbség, mint amennyi volt az ’56-os forradalom valósága és eltaposása után a Kádárék által kiadott fehér könyvben a forradalomról leírtak között”.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.