Brüsszelben ma már ismerősen cseng a Székelyföld neve, amelyet a nyugat-európai diplomaták nem tévesztenek össze kalappal vagy virággal – újságolta a régió nemzetközi ismertségét a napokban Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke. A tájékoztatás és tájékozottság terén nincs is gond a Székelyföld számára követelt autonómia érdekében folytatott küzdelemben, az SZNT-nek sokkal inkább az önrendelkezés romániai és nemzetközi elfogadtatásával gyűlik meg a baja. A régió autonómiájának kivívása érdekében három évvel ezelőtt, a székely székek mintájára alakult szervezet mindezt az elmúlt időszakban is megtapasztalta, amikor folyamodványaira Bukarestből és Brüsszelből egyaránt elutasító választ kapott. Csapó József SZNT-elnök nemrég a székelységnek az önkormányzatisághoz és a területi önrendelkezéshez való jogát bizonyító vaskos dokumentáció kíséretében arra kérte az Európai Bizottságot (EB), tegye Románia csatlakozásának feltételévé a Székelyföld autonómiájának törvény általi szavatolását. Manuel Barroso EB-elnök és Olli Rehn európai bővítési biztos úgy válaszolt: az európai fórumok nagy fontosságot tulajdonítanak a romániai kisebbségek védelmének, viszont szerintük a székely kisebbség autonómiájának biztosítása a román hatóságok illetékessége.
Az EU-intézményekkel folytatott levelezgetéssel párhuzamosan az SZNT kitartóan torpedózza a bukaresti hatalmat is, egyelőre azonban kevés sikerrel. Monica Macovei román igazságügy-miniszter a minap arra intette az „autonomistákat”, hogy az autonómiaigény kinyilvánítására Romániában nem írhatnak ki népszavazást az önkormányzatok, mivel a területi autonómia nem helyi kérdés, ezért csak országos referendum tárgya lehetne. A tárcavezető egyben leszögezte, egy régió kizárólag etnikai alapú körülhatárolása ellenkezik a román állam nemzeti jellegével. (A disputa előzménye, hogy immár két székely település, Gyergyóditró és Vargyas önkormányzata is a strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz fordult, miután a román igazságszolgáltatás semmisnek nyilvánította az autonómia-népszavazás kiírására vonatkozó határozatukat.) Csapó József erre az érvelésre magvas kritikával illette a román minisztert, aki szerinte megtagadja a magyar közösség Románia területén való létezését, amikor az ország nemzetállam jellegére hivatkozva utasítja el az autonómiát. Hasonló elvi csörtét folytatott az SZNT korábban Traian Basescuval is, amelynek során a román államfő felszólította a szervezetet: ne tévessze öszsze a Székelyföldet Koszovóval.
Hogy ebből a vitából milyen konkrét haszna származik a Székelyföldön élő 600 ezer fős magyarságnak, azt egyelőre nehéz megjósolni, annál is inkább, mert az SZNT-nek egyáltalán nem felhőtlen a viszonya a Tőkés László püspök vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT), a Romániai Magyar Demokrata Szövetségről nem is beszélve. Lényeges különbség azonban, hogy miközben a Markó Béla vezette szövetség szóba sem áll az SZNT-vel, Tőkés László nemrég az EMNT és az SZNT közötti nézetkülönbségek elsimítása mellett foglalt állást. Márpedig a „mosolyszünet” vége különösen nagy jelentőséget kaphat a Csapóék által március 15-én Székelyudvarhelyre meghirdetett székely nagygyűlésen, amelyen az autonómiatörekvéseket támogató szervezetek között az SZNT az EMNT-re is számít.
origo.hu
Újabb osztrák útzár lehetetleníti el a magyar ingázókat
