Szent Lukács védelmében

k ö n y v e s h á z

„Színes, varázslatos, mesés művészeti ágról”, a történelmi Magyarország díszüveges munkáiról adnak teljességre törekvő keresztmetszetet A megfestett fény című, magyar és angol nyelven most megjelent gyönyörű könyvben a téma kutatására 1993-ban megalakult csoport tagjai: építészek és üvegművészek. Valóban a szinte lehetetlennel próbálkoztak, hiszen a háborúk és egyéb pusztítások ezt a nagyon érzékeny és sérülékeny műfajt kímélték a legkevésbé. A kötetben lírai szóhasználattal „megfestett fényről” beszélnek az egyszerűség kedvéért, de a díszítőüvegek mesterei nemcsak festettek, hanem színes üvegekből állítottak össze mozaikokat, savval maratták, homokkal fúvatták az üveget, így hozták létre azt az európai összehasonlításban is magas szintű művészetet, amelynek emlékeit most e könyv lapjain megcsodálhatjuk.
Amint az előszóból megtudjuk, Szűcs Endre több mint huszonöt éve foglalkozik az üvegművészet építészeti vonatkozásaival. Annak idején éppen akkor szűnt meg a Corvina Kiadó Kis iparművészet című sorozata, amikor leadta Színes üvegablakok a századforduló Budapestjén című könyvét. Az anyagból ezek után doktori disszertáció kerekedett, de a szélesebb nyilvánosság előtt ismeretlen maradt. Földényi György kezdeményezésére, valamint Dörgő Miklós, Obreczán György építész, Fűri Judit és Gonzales Gábor üvegművész részvételével alakult meg a kutatócsoport. Megkezdődött a módszeres gyűjtés országon belül megyénként, majd a történelmi Magyarország területén. A kötetben ötszázharmincnégy pompás, színes illusztrációt közölnek templomokban, középületekben, lakóházakban megmaradt üvegekről.
Megismerjük az üvegfestés technikájának több ezer évre visszavezethető történetét, valamint a műfaj magyarországi periódusait. (Plinius nyomán úgy tudjuk, hogy az üveget a föníciaiak találták fel. Az viszont biztos, hogy már Kr. e. 5000–6000 körül készültek „az üveg felé átvezető megüvegesedett fajansztárgyak”. A római kor fejlett üvegművességéről pedig számtalan régészeti lelet tanúskodik.)
Hazánkban valószínűleg a gótikus stílus általánossá válásával terjedt el az üvegfestészet. Az egyik első központ föltehetően Kassa volt. Szabadságjogokat és önkormányzatot 1375-ben Nagy Lajos adott a céheknek, amelyek védőszentje Szent Lukács volt. Noha az „üveggyártó” szó a XV. századtól ismert, írott emlékek a XVI. századtól maradtak fenn a hazai üvegművészetről. Az esztergomi Keresztény Múzeumban még megtalálható néhány XV–XVI. századi üvegfestmény, amely Krisztus levételét ábrázolja a keresztről. Az első emlékek templomokból és a felső-magyarországi bányavárosokban épült üveghutákból származnak. A XVI. századtól egyre több kastélyt díszítenek – olykor templomokból átkerült – színes üvegekkel. A historizmus és a szecesszió idején új fénykorát éli ez a művészet. A könyv a közismert mesterek (Kratzmann Ede, Róth Miksa, Nagy Sándor, Körösfői-Kriesch Aladár, Rippl-Rónai József, Thoroczkay Wigand Ede, Kós Károly) alkotásai mellett bemutatja a kevésbé ismert, ám fontos műhelyek alkotóit is. Az első világháború előtt „tizenöt műhely dolgozott nagy Magyarországon kb. 150 munkással, ma csak hét műhely húsz munkással” – idézi Szűcs Endre Palka József 1928-ból származó följegyzését. Ami azt jelenti, hogy a műfaj virágzását az első világháború megszakította.
Az üvegművészet iránt érdeklődőknek becses adalékkal szolgál a kötetben közölt illusztrációk pontos lelőhelyét és a művészeket felsoroló lista, valamint a bő irodalomjegyzék.
(Szűcs Endre: A megfestett fény. Díszüveges munkák a történelmi Magyarország építészetében 1945-ig. Geobook Könyvkiadó, Budapest, 2005. Ára: 7980 forint)