Napi sajtószemle

Economist.com
Vlagyimir Putyin ritkán fordított nagy figyelmet a korábbi szovjet csatlósok érzékenységére – kezdődik a globális brit hetilap írása az orosz elnök magyarországi és csehországi látogatásáról. A háború alatt elzabrált vagyonok visszaadására irányuló kérelmeket Moszkvában általában közönnyel szemlélik, akár a történelmi bocsánatkéréseket. De most Putyin másfajta „megközelítést” tartott jónak. Budapesten az 1956-os felkelés áldozatai megemlékezésére koszorút helyezett el, és visszaadta azokat az értékes könyveket, amelyeket a szovjet katonák vittek el Sárospatakról 1945-ben, miután Magyarországnak 400 000 dollárnál is többet kellett fizetnie „megőrzésükért”. Ugyanakkor nem adott vissza több tucat olyan festményt, melyek egykor gazdag zsidó családok tulajdonában voltak. Putyin Prágában egyik legnagyobb csodálójával, Václav Klausszal, a cseh elnökkel találkozott. A háttérben nyilván az húzódik meg, hogy Putyin egyszerűen ki akarja köszörülni azt a csorbát, ami Oroszország hírnevén esett a gázszolgáltatás kétbalkezes kezelése miatt. De ez csak a dolog egyik része. A másik az okos diplomácia, amelynek célja Észtország és Lettország elszigetelése. A két ország azt akarja, hogy az oroszok ratifikálják a háború utáni határok elismerését célzó szerződéseket. A legtöbb nyugat-európai ország a két balti állam Oroszországtól való félelmét „neurotikusnak” tekinti, és ezt az érzésüket csak erősítheti Putyinnak a Magyarországon és Csehországban tett, feltűnően baráti látogatása.


BBC home
Vasárnap délelőtt mutatta be a brit közszolgálati televízió világszolgálata Tim Sebastian vezetésével A Doha-viták (Doha Katar fővárosa – a szerk.) címen azt a műsort, amelyben a Hamászt védő, illetőleg azt ellenző két-két nemzetközi hírű szakértő keresztény, zsidó és muzulmán hallgatóság előtt vitázott arról, hogy a Hamászt el kellene-e ismerni tárgyalópartnereként. A vita végén a hallgatóság 88:12 arányban szavazott amellett, hogy a demokratikusan megválasztott Hamászt a Nyugatnak el kell ismernie tárgyalópartnereként.


The New York Times
Ha Bush elnök így folytatja, Irán nemsokára globális szuperhatalommá válik – írja félig tréfásan szerkesztőségi állásfoglalásában a vezető amerikai lap, amely megállapítja: Amerika Irak- és Irán-politikája révén jelenleg az a helyzet alakult ki, hogy Irakban a síiták jóval nagyobb közösséget éreznek az iráni síitákkal, mint az iraki szunnitákkal, és jóval nagyobb az esélye, hogy Irak olyan teokratikus országgá válik, mint amilyen Irán. Bushnak az Indiával kötött atomenergia-szerződése pedig a legrosszabb jel, amit küldhetett éppen napokkal azelőtt, hogy Washington és európai szövetségesei a Nemzetközi Atomenergia- hivatalt kéri arra, hogy Irán urándúsítási ügyét utalja az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé.