Lelki traumák sújtják a megszállókat

Az Egyesült Államok Irak földjén vívott, három éve tartó háborúja több mint 2300 amerikai katona életébe került, és több tízezren megsebesültek. Keveset hallhatott azonban a közvélemény arról, hogy a fizikai sérüléseket szenvedett katonák számát jóval meghaladja azon veteránok aránya, akik képtelenek megszabadulni a háború okozta lelki traumáktól, feldolgozni a harctéren átélt sokkhatást. Egy tavaly készült amerikai felmérés szerint az egykor Irakban és Afganisztánban szolgált katonák tizenhét százaléka szenved poszttraumás rendellenességben, depresszióban és hasonló pszichológiai betegségekben. Egyesek gyógyszerkezeléssel vagy lelki tanácsadással igyekeznek a gyógyulás útjára lépni, de létezik olyan katona is, aki a rapzenében találta meg a gyógyírt.

Josh Key tűzszerészként nyolc hónapot szolgált Irakban az amerikai hadsereg kötelékében, majd amikor hazatért, kijelentette, többé nem megy vissza, noha ismételt bevetésre küldték volna. Key ekkor úgy döntött, Kanadában kér menedékjogot, így családjával az Egyesült Államokkal szomszédos országba dezertált, ahol eddig mintegy húsz amerikai háborús társa talált már megértésre. A vietnami háború idején – emlékeztet a BBC – több, mint százezer amerikai menekült Kanadába, hogy elkerülje a sorozást. Ám ha Josh Key kérelmét elutasítják, a dezertőrt hazájában bizonyára haditörvényszék elé állítják. „Csak az ártatlan embereket, mármint az ártatlan iraki polgárokat és az ártatlan amerikai katonákat érte bántódás” – nyilatkozta Key az általa erkölcstelennek és illegálisnak vélt iraki háborúról. Josh Keyt elmondása szerint megrázták az Irakban látottak, így könynyen az amerikai veteránok azon tizenhét százaléka közé tartozhat, akiknél – Irakból és Afganisztánból való hazatérésük után – lelki traumát, depressziót vagy szorongást állapítottak meg. Nemrég közzétett felmérések szerint több tízezer amerikai katona, valamint több száz brit harcostársuk szenved úgynevezett poszttraumásstressz-rendellenességben, amelyet az első világháború veteránjai még „harctéri idegsokknak” neveztek, s amelyet a második világháborús nemzedék elmezavarnak tartott.
Ideggyógyászok szerint az úgynevezett háborús stressz az emberiség kezdete óta létező betegség. A háborúban szolgáló katona hiperaktív, természetellenesen éber és összpontosult, hiszen ellenségek veszik körül, így túlélési ösztöne miatt ölni is képes. Az állandó harc drasztikus hatással lehet az ember lelki egészségére, minden olyan érzelem megszűnik, amely nem a túlélést szolgálja. Ilyen például a bánat és a félelem. A düh azonban aktivizálódik, vélik szakorvosok. Az Egyesült Államokban élő mintegy 25 millió veterán szinte mindegyikét érinti valamilyen formában a lelki megbetegedés. Kimutatások szerint az utóbbi időben a válások aránya – főleg emiatt – megháromszorozódott az amerikai tisztek körében. Az országban működő, veteránoknak lelki tanácsadást nyújtó központok mintegy 19 ezer katonának segítettek a gyógyulásban az afganisztáni és iraki háborúk kezdete óta.
A BBC által idézett Steve MacMaster – aki őrmesteri rangban vett részt az iraki háborúban – elmondta, hogy gyógyszerkezelés nélkül képtelen aludni. Saját bevallása szerint MacMaster többek között attól a gondolattól nem tud szabadulni, hogy egy élelemért kolduló kislányon átgázolt egy teherautó. Az eseménynek MacMaster is szemtanúja volt, aki legszívesebben véget vetne gyógyszereztetésének, ám fél annak következményeitől. „Nem akarok ismét abba az állapotba kerülni, amilyen Irakban voltam, amikor (…) abban kezdtem reménykedni, hogy eltalál egy puskagolyó.”
Neal Saunders őrmester a dalíráshoz fordult az iraki háború okozta trauma legyőzése végett. A huszonhét éves férfi 2004 márciusában került az arab országba, egységét már rögtön az elején támadás alá vették. „Az embert örökre megváltoztatja, ha azt látja, hogy a mellette álló katonát puskagolyó találja el” – mondta. Saunders – akit fiatalabb korában is komolyabban foglalkozott a zenével – a bagdadi élmények okozta frusztrációja miatt saját zenei albumának felvételébe kezdett. Az a tény, hogy rapzenével kívánta kifejezni érzelmeit, természetesnek mondható. Ám az, hogy erre egy háborús zóna kellős közepén kerített sort, kissé meglepő. Hanglemezstúdióját abban a nyolcvanegy négyzetméteres teremben állította fel, melyben nyolc katonatársával élt együtt. A zenegyártáshoz szükséges berendezés minden egyes részét az Egyesült Államokból szállították Irakba, a hangfülkét azonban saját maga építette. Saunders – művésznevén Big Neal – a háború borzalmait a Live from Iraq (Élőben Irakból) című nagylemezén írja le. A férfi ma már Texas állam Killeen nevezetű városában él, ahol saját zenei stúdióját működteti. Albumából eddig több mint tízezer példány fogyott el.