Egy újabb vereség anatómiája az unióban

Gál Kinga az Európai Parlament néppárti frakciójának tagjaként a legnagyobb szerepet vállalta abban, hogy Romániának az unió által elfogadott csatlakozási szerződésében feltételként szerepeljen a magyar kisebbség helyzetének rendezése. Az Európai Unió bizottsága mai országjelentésében azonban csak a roma kisebbségről esik szó, mint ahogyan azt lapunk szombati számának címoldalán a kiszivárgott jelentés alapján ismertettük. Az ehhez vezető útról beszélgetett brüsszeli tudósítónk a képviselő asszonnyal.

Mikor döntenek végleg arról, hogy Románia és Bulgária mikor csatlakozhat az unióhoz, és számítása szerint a kisebbségi kérdés szerepel-e az Európai Bizottság országjelentésében?
– Románia és Bulgária csatlakozása most jutott végső fázisába. Mára ígérte az Európai Bizottság azt, hogy a csatlakozásra konkrét időpontot ad meg. Másrészt eligazítást ad arra, hogy érvényesíteni kívánja-e a védzáradékokat. A csatlakozási időpontról azonban nem az Európai Bizottság, hanem az Európai Tanács dönt, jobban mondva a tagállamok. A jelenlegi állás szerint júliusban. A csatlakozási szerződést azonban még egy tucatnyi országnak ratifikálnia kell. Ezek az országok meg akarták várni a bizottság mai jelentését, az ezért is értékelődött fel annyira. A nagy kérdés, hogy a jelentés foglalkozik-e a romániai magyar kisebbség helyzetével. Ollie Rehn bővítési biztos viszont igencsak elhatárolódott attól, hogy a magyar kisebbség kérdésébe „belebonyolódjon”. A külügyi bizottságban általunk feltett kérdésekre azt a sablonos választ adta, hogy ameddig az RMDSZ kormányon van, addig ők e kérdésekre meg tudják találni a megoldást, továbbá a kisebbség helyzete nem csatlakozási feltétel. Ezért amikor két és fél hete a parlament teljes ülésén meghallgattuk Rehn biztost, felszólalásomban kértem, hogy ezen országjelentésben szerepeljen az erdélyi magyarság helyzete.
– Magyarország uniós csatlakozása óta azért küzdöttem Brüsszelben, hogy a romániai magyar kisebbség helyzete nagyobb figyelmet kapjon, egyáltalán, de ha lehet, feltételként bekerüljön az egymást követő jelentésekbe. Olyan közegben kellett harcolni ezért, amely e kérdésekre meglehetősen passzív és zárt, nem is szólva arról, hogy e területen semmiféle információnak nem volt birtokában. Két hete, rögtön a parlamenti vita után az Európai Néppárt delegációjával Bukarestbe utaztunk, ahol találkoztunk Basescu elnökkel, Tariceanu miniszterelnökkel is. Basescu a háromnegyed órás találkozóból negyven percet annak szentelt, hogy a kisebbségi kérdést a saját szája íze szerint kifejtse a román politikában szokatlan őszinteséggel. Amikor rákérdeztem egyes konkrétumokra, teljesen egyértelművé tette, hogy a kisebbségi törvény – amelyet az RMDSZ olyannyira vár – jelenlegi formájában, éppen a kulturális autonómia elemei miatt, elfogadhatatlan számukra. Basescu azt is egyértelműen kijelentette, hogy Kolozsvárott nem lesz állami finanszírozású magyar egyetem, mert számára a most létező multikulturális Babes–Bolyai Egyetem a legjobb megoldás. Sőt maga azt is elmondta ezen a beszélgetésen, hogy igazából a különválasztott anyanyelvi iskoláknak sem látja értelmét, és ez sem vezet a megoldás felé, ugyanis azok elválasztanák a közösségeket, és nem pedig integrálnának.
– Tárgyaltak az RMDSZ-szel is?
– Igen, de Markó Béla nem ért rá, hanem Nagy Zsolttal, aki a kisebbségi törvényeket tudakoló kérdésekre azt válaszolta, hogy lehetnek kisebb problémák, de azokat az RMDSZ megoldja, ezeket belügyként kezeli. Visszatérve Rehn biztos megjegyzésére, az RMDSZ kormányzati szerepe tehát sajnos önmagában nem megoldása a kisebbségi kérdésnek. Ezt elmondtam a parlamentben is a Románia-vitában. Most már látható, hogy a Brüszszelbe címzett levelek ezreiben is kifejezett, általunk is képviselt vágyak és az RMDSZ mondandója között egyre tátongóbb a szakadék. Az erdélyi közösségnek el kell gondolkodnia, hogy ezt a szakadékot hol és hogyan lehetne áthidalni.
– És a Gyurcsány-kormány?
– Úgy érzem, hogy kihagyott lehetőségek voltak ebben a két évben elsősorban a magyar kormány részéről, ugyanis döntési helyzetben nem az Európai Parlament vagy a magyar Országgyűlés van, hanem a mindenkori budapesti kormány, amely ott hagyott ki helyzeteket, ahol csak tudott. Ha ez a vonat is anélkül megy el, hogy az erdélyi magyarság helyzetét komolyan vegyék Bukarestben és Brüsszelben, akkor ez a vonat sajnos jó időre elmegy.
– Románia integrációja egyébként hosszú folyamat. Ha azt akarjuk, hogy az ország román lakosságával együtt ennek a magyar közösség is nyertese legyen, akkor azt kell elérnünk, hogy e kisebbségben élő társadalom is tudjon élni a csatlakozás lehetőségével. De ehhez kell az intézményrendszer és egy olyan gondolkodás, amelynek révén képes beleszólni az őt érintő kérdésekbe. És ehhez kell az, hogy a fejlesztési pénzek valóban az erdélyi régiókba áramoljanak, mert azoknak különben nyomuk vész. Valamint azért kell az anyanyelvi felsőoktatás, mert ez a közösség nem képes másképp kitermelni azt az értelmiségi elitet, amelyik az otthon maradásra, a versenyképességre és egyáltalában egy megvalósítható jövőkép kialakítására tudja ezt a közösséget buzdítani, és biztosítani azt a hátteret, amely segítségével egy közösség hosszú távon fennmaradhat.
– Mennyiben voltak hatékonyak a Brüsszelben járt erdélyi delegációk?
– Nem voltak könnyű helyzetben azok, akik az erdélyi magyar egyetem, az ingatlan-visszajuttatás vagy az autonómia kérdéseiben igyekeztek teljesebb, valósághű képet festeni. Elsősorban azért, mert az intézményekben egy már kialakított képet kellett átalakítani, amin már nagyon nehéz változtatni.
– Ezt a képet a román diplomácia alakította ki?
– Biztos vagyok benne, hogy nagyrészt a román diplomaták és nagyrészt az RMDSZ – akkor is, amikor lépett, és akkor is, amikor passzív maradt. De e küldöttségek legalább másfajta híreket is hoztak.
– Mindez vagy ennek akár egy kis része le fog csapódni az országjelentésben?
– Már az előző országjelentés, illetve parlamenti jelentés előtt is megmozdult a civil társadalom, és rengeteg levél érkezett a képviselőkhöz és a bizottsághoz. De említhetem a mostani fontos levéláradatot is és a küldöttségi látogatásokat. Ezeket érzékelnie kell az Európai Bizottságnak. Persze könnyebb azt mondania, hogy nincsenek európai normák a kisebbségvédelemre, nem lehet autonómiát megkövetelni, mert ez nem csatlakozási feltétel. Az lehet, hogy az autonómia intézménye nem az, de csatlakozási feltétel a koppenhágai kritériumok teljesítése, és azok között szerepel a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása. Márpedig ezt a bizottságnak figyelembe kell vennie. A jelentés ugyanis arról szól, hogy jelzi, melyek a problémák, és melyek azok a kérdések, amelyekben elmozdulás várható Bukaresttől.
– Ön szerint Románia és Bulgária jövőre vagy 2008-ban csatlakozhat?
– Szerintem a bizottság és az Európai Tanács, de a parlament is 2007-ben gondolkodik. Dátumot nem mondanak, de csak akkor kell mondjanak, ha az komoly ok miatt változna az eredetileg aláírt, 2007-es dátumhoz képest. A tíz állam – köztük a nagyobbak –, amely még nem ratifikálta a csatlakozási szerződést, a mai jelentésre várt. Maga a ratifikáció elhúzódó folyamat lesz.
– A Gyurcsány-kormány jelezhette volna még az első országjelentés előtt, hogy gondja van vele, amiért nincs benne a kisebbségi kérdés?
– A csatlakozási tárgyalások folyamán ügyes diplomáciával feltétlenül. Vagy pedig azzal a feltétellel ratifikálhatta volna a szerződést, hogy adott feltételek teljesülését várja el Bukaresttől.
– Szocialista képviselőtársa, Dobolyi Alexandra mekkora diplomáciai bakot lőtt a múlt hétfői kolozsvári látogatásán?
– Ott járt a Babes–Bolyai Egyetemen, ahol találkozott az egyetemi autonómiát ellenző rektorral és helyettesével, viszont nem találkozott azokkal az oktatókkal, akik az önálló magyar karokat akarták, majd kiadott egy nyilatkozatot, hogy nagyon elégedett azzal, amit tapasztalt. Ezzel nagyon sokuk, sokunk többéves munkáját egy pillanat alatt megkérdőjelezte.