Újabb kihívások előtt áll Irak

Az Irakban állomásozó nyolcezer fős brit kontingens létszáma az év végére ötezerre, a 133 ezres amerikai haderőé 100 ezerre csökkenhet – írta tegnap a Guardian brit napilap. A csapatkivonásokról szóló hírek azt sejtetik, hogy az Irakot megszálló nemzetek bizalmat szavaztak az új iraki egységkormánynak, amelynek elsősorban a fegyveres lázadások megfékezésével, a polgárháborúval fenyegető vallási ellentétek enyhítésével és a gazdaság megmentésével kell foglalkoznia.

Tony Blair „új kezdetként”, George W. Bush „fordulópontként” értelmezte hétfőn az iraki parlament szombati döntését, amellyel jóváhagyta az új kormány összetételéről szóló javaslatot. Az Irakba látogató Blair brit miniszterelnökkel utazó illetékesek bejelentették, hogy a közel-keleti országban állomásozó összes külföldi csapat 2010-ig elhagyhatja az országot. Korábbi kijelentéseiben Bush amerikai elnök is arra utalt, hogy az amerikai csapatok kivonásának folyamata felgyorsulhat, amennyiben új kormány alakul meg a három éve megszállás alatt lévő Irakban.
Az Egyesült Államok akkor fogja hadseregének létszámát csökkenteni, ha látja, hogy szilárd kormánnyal van dolga – mondta lapunknak adott nyilatkozatában Rostoványi Zsolt Közel-Kelet-szakértő. Ehhez az szükségeltetik, hogy az új hatalomnak központi rendfenntartó ereje legyen, s a kormány minden etnikum és felekezet támogatását élvezze. Ha nem így történik, a milíciák megerősödhetnek, s nemsokára polgárháborús helyzet alakulhat ki – utalt Rostoványi a december 15-i parlamenti választások utáni politikai patthelyzetre és az országban eluralkodott fegyveres lázadásokra, valamint az arab vallási felekezetek, a síiták és a szunniták közötti erőszakra.
A tavaly év végi választásokat követően négy hónapba telt, amíg az iraki parlamentnek sikerült megállapodnia az új miniszterelnök kilétét illetően. A kormányfőt ugyan a választásokon győztes, 17 pártból álló Egyesült Iraki Szövetség síita tömörülés jelölhette, azt a szunnita felekezetű politikusoknak és a kurd kisebbség képviselőinek is el kellett fogadniuk. Az irakiaknak arra kellett törekedniük, hogy a Washington és London által szorgalmazott kormányalakítás síita, szunnita és kurd pártok együttműködésével alakuljon meg. A döntéshozásban senki sem érezheti magát kívülállónak – hangoztatta Rostoványi Zsolt.
A választásokon a lehetséges 280 mandátumból az Egyesült Iraki Szövetség – a síiták országos arányának megfelelően – 128-ra tett szert (az iraki lakosság mintegy 75-80 százaléka arab, ebből 60-65 százalékuk síita vallású), a kurd pártokból álló lista, a Kurdisztáni Demokratikus Hazafias Szövetség 53 képviselőt delegálhat a parlamentbe (a lakosság 15-20 százaléka kurd), a szunnita vezetésű Iraki Egyezség Frontja pedig 44-et.
A decemberi voksoláson diadalmas síita szövetség azután döntött Núri al-Máliki miniszterelnök-jelöltsége mellett, hogy Ibráhim al-Dzsafaari addigi kormányfő visszalépett a jelöltségtől. Az új kormányfőjelölt a megbízatás elfogadásakor mondott beszédében elsőként arról szólt, hogy a fegyveres milíciáknak bele kell olvadniuk a kormány fegyveres erőibe. A fegyveresek – akik gyakran hajtanak végre támadásokat az országot megszállók és más felekezetek ellen – a pártokhoz és az etnikai csoportokhoz kötődnek, ezért feloszlatásuk nehéz feladatnak számít. Egyelőre kérdés, hogy Núri al-Máliki kormányának sikerül-e elhárítania ezt az akadályt. A 37 tagú kabinetben mindenesetre éppen a belügyi, a védelmi és a nemzetbiztonsági tárca élére nem találtak eddig megfelelő jelöltet.