Nagyjából ugyanolyan mélyreható változás következett be az egykori és mai Freedom House, mint az amerikai népnek az elnökeiről korábban és ma vallott felfogása között. A június elejei felmérés szerint az amerikaiak véleménye szerint legnépszerűbb elnökük Ronald Reagan volt, a legnépszerűtlenebb pedig George W. Bush. Nagyjából ennyi a különbség az egykori antikommunista Freedom House és mai, neokonzervatív változata között, amelynek évente kiadott jelentései szomorú pontossággal jósolhatóak meg.
Csak két név ennek bizonyítására. A mai kuratóriumi elnökség egyik tagja az a Mark Palmer, aki a rendszerváltás idején oly sokat tett azért, hogy budapesti amerikai nagykövetként elérje a néhai, ’56-os tevékenysége miatt hosszú éveken át börtönben ült, megfélemlíthetetlen Krassó György televíziós szereplésének blokkolását. Nehogy Krassó katalizátorként hasson a rendszerváltás folyamatában. Tanácsadója pedig az a Charles Gati, akinek politikai kötődését Magyarországon a nevét ismerők közül kevesen kérdőjelezik meg.
Így azután már előre sejteni lehetett: Magyarországon idén is minden nagyjából rendben lesz, míg Lengyelországban a „demokratikus barométer” bizony rohamosan süllyed. Hogy miért? Mert míg Varsóban egy csontjobboldali konzervatív kormány, addig Budapesten a mai neokonzervatív irányultságú Freedom House-nak oly kedves koalíció kormányoz. Az, hogy az elmarasztalt Lengyelországban ma messze jóval kiegyensúlyozottabb a média, és jóval szabadabb, mint nálunk? Ha ez így van, annál rosszabb a tényeknek.
Azt is előre vártuk – ismerve a jelentéstevőket –, hogy Magyarországon melyek azok a területek, amelyekért a Freedom House aggódni fog. A világért sem a sajtó szabadságáért, amelyben ma ott tartunk, hogy nagyjából az észak-koreai állami televízión való ellenzéki jelenlét esélyével egyenlő például egy olyan közszolgálati – de akár kereskedelmi televíziós – sajtóbeszélgetés Budapesten, amelyen egyaránt megjelenhetnének a két, egymással szögesdróttal elválasztott oldal markánsabb képviselői.
A Freedom House szerint Magyarországon a „romák elleni diszkrimináció továbbra is széles körű”. Vajon melyik európai országban nem az? Mint ahogyan a „faji, etnikai hovatartozáson és a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés különösen erősen beágyazódott a társadalomba, áthatva a munkahelyeket és a közszolgáltatást” – olvasható a Freedom House jelentésének magyar részéről készült washingtoni MTI-tudósítás. A kérdést persze fel kellene tenni: vajon a Freedom House nyilvántartást vezet arról, hogy a médiában megjelenők közül ki horvát, román, cigány, zsidó, kun vagy jász?
Az, hogy a Freedom House Magyarországon a korrupciót is problematikusnak találja, nem igazán meglepetés, hiszen, ismerve a társaság filozófiáját, nekik nem ez az igazán kényes terület. Az viszont feltétlenül figyelemre méltó, hogy világrangsorolásukban szerintük Magyarországon a polgári és politikai jogok éppen olyan tökéletesen biztosítottak – vagyis a lehető legjobb, „1”-es osztályzatot kapták –, mint a skandináv országokban. Az, hogy ott a rendőrség nem ver szét gumibottal, majd tilt be politikai tüntetéseket, nem ver véresre fotóriportereket, és állítja elő, illetve veti zárkába a legálisan tiltakozókat, akiket később a bíróság ment fel, e neokonzervatív társaságot nem érdekli. Ahogyan az sem, hogy a héttől egyig tartó skálán szintén a legjobb eredményt kapta e szervezettől saját országa, az az Egyesült Államok, amely a világ mérhetetlen felháborodására tartja fenn guantánamói fogolytáborát, annak a nyugati igazságügyi normák szerint ártatlan lakóit a legjobb esetben halálba kergetve, ha a most oda siető Nemzetközi Vöröskereszt még ennél kedvezőtlenebb következtetésre nem jut.
A Freedom House értékelése szintén 1-es osztályzatot érdemel, magyar értelemben.

Szikével rabolt ki egy dohányboltot egy férfi Mosonmagyaróváron