Az eltelt tíz-tizenöt év időjárása alapján azt feltételezhetnénk, hogy valóban felmelegedésről beszélünk, de másfél évtized rendkívül rövid idő. A kérdés az, hogy a továbbiakban is folytatódik-e ez a tendencia – mondta lapunknak H. Bóna Márta meteorológus, aki szerint ilyen jellegű felmelegedés nem egyszer volt az emberiség történetében, sokszor előfordultak már szélsőségek. „A tavalyi nyár kifejezetten hűvös volt és igen csapadékos, tehát nem fedi a valóságot az a feltételezés, hogy az előző nyarak mindegyikében rendkívül magasra emelkedett a hőmérséklet. Az azonban biztosan elmondható, hogy a Föld évi középhőmérséklete emelkedett, melegedés tapasztalható sokfelé, nem csak Európában, s a nyarak szárazabbakká és melegebbekké váltak” – tette hozzá.
Egy adott időjárási szituáció nem köthető a globális tendenciákhoz, a globális felmelegedést tehát nem lehet egy-egy jelenségben kimutatni – fejtette ki Gyúró György, a meteorológiai intézet munkatársa. Elmondta, a meteorológusi szakmán belül az a konszenzus született az 1930-as években, hogy az éghajlat tulajdonképpen harminc év átlagos időjárása, amely tartalmaz közép- és szélső értékeket egyaránt. Ezen időszakok között azonban nagy különbségek lehetnek. Gyúró György kifejtette, a szakértők elfogadott vélekedése szerint az üvegházhatású gázok – elsősorban a vízgőz, a szén-dioxid és a metán – játsszák a legnagyobb szerepet az éghajlat kialakulásában, ezek határozzák meg a tendenciákat. A szén-dioxid-kibocsátás megsokszorozódott a légkörben, ez minden bizonnyal az emberi tevékenység következménye, s az ipari forradalom kezdete óta tart.
A globális felmelegedéssel kapcsolatos modellek megalkotói kétfajta előrejelzést készítenek – fogalmazott Gyúró. Az egyikben azt vizsgálják, mi lesz ötven–száz év múlva, ha nem változik semmi a Földön. A másikban pedig arra próbálnak fényt deríteni, mi történik, ha változások következnek be. A kutatók azt állapították meg, hogy száz éven belül körülbelül 1,5–6 Celsius-fokkal növekszik átlagosan a Föld hőmérséklete. Ez maga a globális felmelegedés, amelynek tendenciáját egyébként évekkel ezelőtt kimutatták. A Kárpát-medence éghajlatára külön modellt alkottak Magyarországon, ebből az derül ki, hogy a globális tendenciák nem feltétlenül egyeznek a térségiekkel.
H. Bóna Márta elmondta, a Kárpát-medencében hosszú távon csökkenni fog az évi csapadékmennyiség, és inkább a téli időszakban fordul elő nagyobb mennyiségű csapadék, nyáron a mostanihoz hasonló, heves zivatarok lesznek jellemzők.
33 napos balatoni hőség. Az előző évtized léghőmérsékleti adataihoz viszonyítva június és július hónapokban példátlanul hosszú idejű, 33 napos kánikula nehezítette meg azok életét, akik nem nyaraltak, hanem dolgoztak a Balatonnál. Június 29. és július 30. között a napi csúcshőmérséklet 25 és 30 Celsius-fok között volt – tudtuk meg az Országos Meteorológiai Szolgálat siófoki viharjelző obszervatóriumának vezetőjétől. Bartha Imre elmondta: a Balatont is sújtó legutóbbi aszályos időszakban, 2002 és 2003 júniusában és júliusában is a mostanihoz hasonló volt a helyzet, s akkor a két hónap során a napi maximum hőmérséklet 30 Celsius-fok volt. De olyan koncentrált, 33 napos egybefüggő kánikula, mint a mostani, tíz éve nem volt a tónál. Csúcsot döntött a vízhőmérséklet is. Július 25–29-ig a siófoki obszervatórium előtt egy méter mélyen 30 Celsius-fokot mutatott a vízhőmérő, ezen belül a csúcs július 28-án délután öt órakor volt, amikor is 30,9 fokos volt a Balaton vize. Összehasonlításként: 2002 és 2003 júniusában csak egy-egy napon érte el a tó vize a 30 fokot. Egy még régebbi adat arról árulkodik, hogy 1965. június 27-én néhány órán át – meglehetős riadalmat keltően – 29,8 fokos volt a Balaton vize. Három hete a tó legérzékenyebb részén, a Keszthelyi-öböl néhány szélvédett vízfelületén megjelent a kék alga. A szakemberek szerint ez még nem ad okot aggodalomra.
origo.hu
Fiktívszámla-gyárat számolt fel a NAV
