Időre játszik az EU

Nem függeszti fel az Európai Bizottság Törökország uniós csatlakozásáról folytatott tárgyalásait, de Ankara feje fölött lebegteti a fenyegetést: véget vet a bővítési megbeszéléseknek, ha a török kormány nem teljesíti Ciprussal kapcsolatos ígéretét, vagyis nem nyitja meg kikötőit a Ciprusról érkező hajók előtt.
A Törökország uniós csatlakozásának haladását vizsgáló uniós ülés végén a bizottság a török haladásról szóló országjelentését kibocsátva úgy döntött, jobban teszi, ha nem ütközik Ankarával, és nem függeszti fel a tavaly októberben a hatalmas, túlnyomó részt muzulmán országgal megkezdett csatlakozási tárgyalásait. Noha Brüsszel nem jelölt meg pontos határidőt ultimátumának, a bizottság nyilvánvalóvá tette: ha Törökország továbbra sem hajlandó a görög ciprióta hajókat kikötőiben fogadni, megteszi a szükséges lépéseket még a december 14–15-i csúcs előtt. Ezzel Ankara gyakorlatilag öt hetet kapott ígéretei betartására.
Ezzel – hangoztatják egyes megfigyelők – José Manuel Barrosóra, az uniós bizottság elnökére jellemző döntés született: azaz a döntés elhalasztása és időre játszás. Elmar Brok, az Európai Parlament külügyi bizottságának néppárti elnöke Barroso döntését támadva nyilatkozatot adott ki, melyben azt állítja: a halogatás gyengíti az unió tárgyalási pozícióját. A liberálisok nevében viszont Andrew Duff, az EU–török közös parlamenti bizottság alelnöke Olli Rehn bővítési biztosnak gratulált a török országjelentéshez, és az EP szocialistái is támogatják azt.
A halogatás nem igazán tesz jót a török csatlakozásnak. Ugyanis Ankara uniós csatlakozásával szembeni ellenérzések növekednek. Nemcsak Európában, hanem Törökországban is. Már most a törökök négyötöde hiszi úgy, hogy az unió nem fair velük szemben, és a megkérdezetteknek csupán töredéke hiszi azt, hogy Ankara tíz éven belül csatlakozhat a huszonötök Európájához. Ami az uniós tagokat illeti, az osztrákok soha nem lelkesedtek a török tagság iránt, ahogyan a franciák sem: Nicolas Sarkozy – lehetséges francia elnök – eleve kizárta Törökország csatlakozását, míg Angela Merkel német kancellár „beleszagolva a levegőbe” már nem mutat annyi lelkesedést a török tagság iránt, attól tartva, hogy népszerűségének az nem tenne jót.
Az amerikai kormány neokonzervatív irányának leghűbb kiszolgálója, az amerikai Wall Street Journal elméletet kreálva abból az egyszerű tényből, hogy Ankara nem tesz eleget kötelezettségének kikötői megnyitásával ciprióta hajók előtt, azonnal kelet–nyugati civilizációs összecsapásként vizionálta az unió húzódozását a törökök – Amerika egyik fő NATO-partnere és stratégiai szövetségese – csatlakozásától.