Kilométeres kamionsor kígyózik a Maros menti országúton, Erdély évezredes közlekedési ütőerén: kísérteties és megmagyarázhatatlan, ahogy az esti ködben csigalassúsággal araszolnak a teherautók, akár egy temetési menet – holott előttük tökéletesen tiszta az út. Közelebb érünk, minden nagyon is érthetővé válik. Tartálykocsi fényalagútjában girhes ló küszködik egy fával megrakott szekérrel – inaszakadtából vezeti nyugat felé a keleti teherforgalmat.
Felénk tart.
Románia lassan megpihenhet, rá is fér, mert a többéves násztánc kikezdhette életerejét. Persze minden a legnagyobb rendben, drum bun, jó utat, kedves szomszédok, gyertek csak. Nem történt semmi rendkívüli, a román történelem efféle követhetetlen koreográfiájú magakelletések és elégedett hátradőlések ciklusaiból áll. Sajnálatos, hogy nekünk viszont nincs elég eszünk, és még mindig túl sok bennünk a kárpáti kultúrfölény ahhoz, hogy a hatékonyabbtól tanuljunk. Mert tananyag lehetne, ahogy ez a fiatal és ambiciózus nemzet az éjszakai ködök leple alatt a régió központjává fejlesztheti magát. Ahogy magához édesgeti a nyugati befektetőket, rohamléptekben fejleszti infrastruktúráját, és újra és újra elhomályosít minden tekintetet, mely a valós román viszonyokat fürkészné.
Tananyag lehetne, hogyan kell toleranciát és multikulturalizmust hirdetni ott, ahol felmérések szerint a román egyetemisták ölni tudnának, ha magyar beszédet hallanak a villamoson, és ahol a legalapvetőbb nemzetiségi jogok nem adottak – mintegy nyolcvan éve rendületlenül. És hogy miképpen kell elhitetni az unió környezetvédelmi inspektoraival: minden a legnagyobb rendben a világ legszebb tájain, de csak a vak nem látja mondjuk a gyógyvizeiről nevezetes Hargitafürdőn a kaolinbánya meddőjét, amelyen egy fűszál sem terem évek óta (ki tudja, milyen anyag az, amelyik a legmakacsabb gyomnak sem ad táptalajt, és amely mérgezi a vízbázist?); vagy a Maros folyót, amely olyan halott, mint a Léthe vize, amikor hazánkba ér.
Csak a nagyon nagy hitű ember nem retteg a sok-sok kis Verespatak újabb kataklizmájától. Hogy az eltüntetett vagy ügyesen elkótyavetyélt „más” tömegsírokról, templomokról, kastélyokról, társadalmi osztályokról, értelmiségről és polgárságról már ne is beszéljünk. Úgy tetszik, az Európai Unió ilyen nagyon nagy hitű döntéshozókból áll, ha elhatározta, hogy Románia és Bulgária január 1-jén már e szép egyesülés tagjaként ébredjen. Ám az összeesküvés-elmélet kedvelőiben egyéb is felmerülhet, a nálunk zajló élelmiszerbotrány tükrében különösen: a Nyugat újabb kiváló szemétlerakó helyet talált magának, talán még a magyarokénál, szlovákokénál is jobbat, ismerve a romániai közegészségügyi, higiéniai viszonyokat.
A csatlakozás: elvben megbecsülés. Elismerése annak, hogy a jelölt ország a klasszikus európai értékek hordozója: a humanizmusé, a demokráciáé, a jogtiszteleté és legfőképpen a mindent átható európai arányérzéké. Tudjuk, már régen nem elsősorban erről az értéktiszteletről szól az unió, de kérdés, nem jelent-e túlzott veszélyt az európai értékekkel hagyományosan szembehelyezkedő állam legitimációja, rombolásainak közvetett megdicsőítése. Így többé esélye sem lesz a tökéletesedésre.
Ha nekünk, magyaroknak megadatott volna a történelmi humorérzék, elgondolkodhatnánk azon is, hogyan teljesedik be végre az 1848–49-es szabadságharc 12 pontjának utolsó passzusa, az uniót Erdéllyel. A dél-erdélyi szórványban élethalálharcot vívó lelkész barátaim – akiknek megadatott, hogy egyetlen embernek tartsanak istentiszteletet Árpád-kori templomokban, majd eltemessék egy-egy falu legutolsó magyarját –, nos, ezek a lelkészek mondták már évekkel ezelőtt, hogy Románia csatlakozásával mindennek vége. A szárdokat, frízeket, baszkokat, elzásziakat súly alatt tartó Európától nem lehet elvárni a romániai magyar kisebbség védelmét. A belépés után pedig nekünk sem lesz erős alkupozíciónk, eszközünk e – számunkra, új tagok számára – kontúrtalan masszában, hogy figyelmeztethessük az ellenünk cselekvőket.
Nem tudom, igazuk lesz-e a szórványlelkészeknek. Hogy jobb vagy rosszabb lesz a soruk külső magyarjainknak. Mindenesetre már csak tizenötöt kell aludni, és a lovas szekér ideér.
origo.hu
Mutatjuk, így néz ki VV Fanni gyilkosa - videó
