Huszonhét országban 78 ezer céget kérdezett meg átfogó gazdasági körképéhez a kereskedelmi kamarákat tömörítő Eurochambres. A szervezet arra a következtetésre jutott, hogy miközben Dánia bizonyult a legoptimistábbnak, addig a magyar eredmények a legkisebb bizakodást mutatók közé tartoznak. Az összefoglaló alapján a magyarországi cégek közül 2,3 százalékkal több nyilatkozott negatív várakozásokról, mint pozitívakról. Az üzleti bizalom általános mutatója szintén Magyarországon volt a legalacsonyabb, bár tavaly óta a legnagyobb mértékben Szlovákiában hanyatlott.
Az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet korábban hasonló következtetésre jutott. A szóban forgó kutatás szerint az utóbbi két év legalacsonyabb értékére, 44 pontra esett az Ecostat nagyvállalati, Top–100 konjunktúraindexe, míg a kis- és középvállalati az utóbbi két év mélypontjára, 37 pontra csúszott vissza.
De miért is borúlátók a magyarországi vállalkozások? A mérséklődő derűlátást az államháztartási hiány felszámolására hozott kormányzati intézkedések nyilvánosságra hozatala és a pénzügyi megszorítások keresletmérsékelő hatása váltotta ki – legalábbis ez derül ki a megkérdezett cégvezetők válaszaiból. Idetartozik persze az is, hogy a nagyvállalatok 2006 második fél évére szóló borúlátó üzleti várakozásait a romló versenyképesség, a költségnövekedés hátrányos következményei indokolhatják. Bár a külföldi értékesítési feltételek kedvezők, élénkül az exporttevékenység, és a határon túli rendelések állománya magas, a Top–100 több mint kétharmada nemzetgazdasági szinten a negatív tendenciák felerősödésével számol. Leszűrhető tanulság az is, hogy a hazai kis- és középvállalatok többsége negatívan értékelte mind az ország, mind saját cége fejlődési esélyeit a kiigazító intézkedések kihirdetése után. A következő időszakra nemzetgazdasági szinten rosszabbodást feltételez a cégek 72 százaléka.
Szakértőinket megkérdeztük arról is, hogy érzékelhető-e a megszorítások hatása a vállalkozások körében, hiszen a szeptemberben bevezetett adó- és járulékemelések „eredményéről” két hónap alatt még nem születtek kimutatások. Elbocsátási és csődhullámról egyelőre nincs szó, ám a szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy jó időbe telik, mire a kormányzati lépések „leszivárognak” valamennyi gazdasági szereplőhöz. Ugyanakkor beszédesek a hatósági statisztikák: okmányirodák, cégbíróságok és gazdasági érdekképviseletek arról számolnak be, hogy a mikro- és a kisvállalkozók közül mind többen adják vissza engedélyüket, és „tűnnek” el a szürke- és feketegazdaságban. Gazdaságkutatók vélekedése alapján a kis- és a közepes vállalkozások körében akkor lehet komoly gondokra számítani, amikor az év végén esedékessé válik az utolsó negyedéves vagy az éves adóelőlegek befizetése. Ezt erősíti például az is, hogy a több mint százezer evás vállalkozó például ekkor lesz kénytelen első ízben megfizetni az emelt, immár 25 százalékos adót. Arra, hogy a munkaügyi központok még nem számolnak be tömeges elbocsátásokról, szintén több magyarázat adható: a közszférában nem ritka a féléves felmondási idő, a végkielégítések miatt pedig mind a köz-, mind a magánszférában csak fokozatosan válnak meg a dolgozóktól. Aki megteheti, nyilván nyugdíjba vonul, az önkormányzatoknál pedig valószínűleg most, a választások után kerül sor a végleges személyi döntésekre. Az Ipartestületek Országos Szövetségének egyik illetékese úgy tartja: a kisvállalkozások döntő része nem lesz képes megfizetni a növekvő közterheket, különösen nem úgy, hogy a megszorítások miatt a következő egy-két évben a fizetőképes kereslet csökkenése várható. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szerint az adó- és járulékemelések arra kényszerítik a hazai vállalkozókat, hogy elbocsássák vagy feketén foglalkoztassák tovább a munkavállalókat, s a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége is borús helyzetképet vázolt fel.
Uniós plusz? Miközben a 2007–2013-as európai uniós költségvetésből elméletileg hazánk nyolcezermilliárd forintot lehívhat pályázatok révén, addig szakértők ezzel szemben állítják: a magyarországi hálózat képtelen a nagy összegű kiírások elnyerésére. Sőt gazdasági szervezetek sérelmezik, hogy a jövőre induló II. Nemzeti fejlesztési tervben az uniós forrásoknak csupán a 12–15 százaléka jut a vállalkozások támogatására. Csalódás az is, hogy a 2007-es költségvetés tervezetében nagyítóval kell keresni a reformokra legalább távolról hasonlító elemeket, miközben a gazdasági szereplők már tavasszal azt követelték: a kormány ne csak adóemelésekkel, hanem mélyreható reformok segítségével tegye rendbe az állami pénzügyeket.
origo.hu
Irak, Afganisztán, Koszovó – három poklot járt meg, most új kihívás várja a magyar alezredest
