Elsőből utolsónak lenni

Csak akkor hiszek a statisztikának, ha én készítem – mondta állítólag a szivarjáról is híres néhai angol miniszterelnök. Sajnos mi már nem is reménykedhetünk abban, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Veres János pénzügy- és Kóka János gazdasági miniszter rendre derűlátó értékeléseinek és az általuk ismertetett számoknak hihessünk. Más forrásból kiegészítve ezeket ugyanis jóval árnyaltabb képet kaphatunk a magyar gazdaságról, továbbá annak állapotáról. Itt van négy friss példa: a bécsi gazdaságkutató előrejelzése, illetve a Világbank és az ICEG Európai Központ térségi elemzése, s eközben a Danske Bank újból devizagyengülést emleget.
Nézzük a részleteket. A bécsi WIIW szakértői a magyar gazdaságot térségi szinten a példátlanul lassú GDP-növekedéssel és a meglóduló inflációval jellemzik. Az osztrák gazdaságkutató intézet előrejelzése alapján a gazdaság növekedése az idén 2,7 százalékra fékeződik, ami már alig több, mint fele lesz a térségi átlagnak, és csupán hajszálnyival múlja felül a kibővülő unióban várható értéket. A borúlátás nem az utóbbi hónapok viharos magyarországi eseményeinek tudható be, hiszen a WIIW előző, tavaly júniusban kiadott prognózisa 2007-re rossz növekedési számot tartalmazott. Az infláció terén is hasonló a kép: az erre az esztendőre jósolt adat kiugróan magasnak ígérkezik. A munkanélküliségnél a magas lengyel és szlovák mutató – no és a magyar statisztika vaksága – miatt nem kerülünk szégyenpadra.
A bécsi jelentés mellett a héten két szervezet is tanulmányt jelentetett meg a közép- és kelet-európai uniós országok gazdaságáról, s mindkét jelentés Magyarország leszakadó helyzetét vetíti előre. A prognózisok értelmében az eddig is lanyha magyar felzárkózási ütem az idén és jövőre tovább lassul, így az egy főre jutó bruttó nemzeti össztermék (GDP) tekintetében olyan országok is lehagynak minket, amelyek néhány éve még sokkal fejletlenebbek voltak nálunk. A kimutatások alapján Szlovénia és Csehország után tavaly már Észtország is előttünk járt, Szlovákia jövőre teszi ugyanezt, miközben Litvánia beéri hazánkat. Lengyelországot még megelőzzük, ám az idén és jövőre a lengyel gazdaság is gyorsabb tempóban bővül a magyarnál, így a két ország közötti különbség egyre szűkülni fog. A fenti elemzést a Világbank készítette azzal a számszaki magyarázattal, hogy mindössze 2,2 százalékos GDP-növekedést jósol 2007-re, ez nagyjából harmada az új EU-tagországok átlagának. A magyar államháztartás helyzetével kiemelten foglalkozik a Világbank. A szervezet drámai mértékűnek nevezi a költségvetési egyensúly kibillenését Magyarországon, emlékeztetve arra, hogy a tavalyi hiány a GDP mintegy 10 százalékára rúgott. A költségvetési megszorítások fájó hatását a szervezet szerint majd csak 2008–2009-ben érzi meg igazán a lakosság. Az inflációval kapcsolatban a jelentés emlékeztet, hogy a forint erőteljesen gyengült 2006, május–júniusában, majd a hatósági árak növelése és az adóemelés tovább rontotta a helyzetet.
S mit mond az ICEG Európai Központ független kutatóintézet? A gazdaságkutató vélekedése alapján az idén a 2004-ben csatlakozott közép- és kelet-európai országok gazdasága lendületben lesz: az átlagos növekedési ütem 6,2 százalékos lesz, szemben a hazánkban várt 2,3 százalékkal. A gazdaságok bővülése – Magyarország kivételével – mindenütt munkahelyteremtéssel párosul. Figyelemre méltó, hogy az előrejelzés szerint az idén a munkanélküliség egyedül hazánkban nő, a többi tagállamban csökken. A tagállamok átlagos inflációját illetően az ICEG kutatói 4,2 százalékos ütemet jósolnak az idei évre, amely több mint két százalékponttal haladja meg a várható hazai ütemet. A legnagyobb különbség az államháztartási hiány terén tapasztalható: a nyolc ország átlagos GDP-arányos hiánya kétszázalékos lesz, szemben a hazánkban várható 6,8 százalékos mértékkel. Ugyanakkor tény: a magyar forint viszonylag erős, ám ez a kedvező helyzet nem biztos, hogy sokáig tart. Ennek hátterében az áll, hogy az állampapír-piaci kilátások romlottak, hiába magas az alapkamat. Lényegében ráerősít erre a Danske Bank tegnapi jelentése, amely – régiós szinten – újból devizagyengülést emleget.
Mi is a leszűrhető tanulság a fenti előrejelzésekből? Immár ténykérdés, hogy Magyarország mindenféle mutatók tekintetében a legrosszabbul áll az Európai Unió huszonhét országa közül az államháztartási hiányban, az államadósság alakulásában, ám az infláció legalább dübörög. Hazánk tehát elvesztette korábbi gazdasági és pénzügyi előnyét, ma már a sor végén kullogunk. Nemcsak hogy beleszürkültünk a kelet-európai mezőnybe, hanem annak is a legvégén vagyunk (például gazdasági növekedésben), viszont a lakosság eladósodottságát tekintve az élmezőnyben járunk. Eközben nem árt fejben tartani, hogy igazából 2007-re a költségvetési deficitet tekintve ugyanakkora arányú hiányt tervez az állam, mint 2006-ban.
A múlt évben nem valósult meg a tervezett államháztartási hiány, jóval nagyobb lett a deficit, mint azt a kormány tervezte. Hogyha minden úgy megy, ahogy a parlament elfogadta, akkor ezzel együtt Magyarország az Európai Unióban immáron így is a legnagyobb államháztartási hiánnyal fog szembenézni – az idei esztendőben is. De azért örülni kell annak, hogy nem tíz százalék lesz a deficit nemzeti össztermék arányában, hanem hét százalék… Aki a kicsit nem becsüli, ugyebár a nagyot nem érdemli?
De félre a tréfával! Egyrészt önmagában véve egy hét százalék körüli hiány az nem túl nagy vívmány egy olyan világgazdasági környezetben, ahol afrikai országok között van, aki többlettel zárja a költségvetését. Másik oldalról érdekes kérdés, hogy milyen módon érjük el ezeket az eredményeket. Nos, alapvetően adóemeléssel és inflációval, ennek eredményeként nyilván a hiány lehet kisebb, mint a megelőző évben. Ám ez nem valós, hanem csupán átmeneti javulás. Olyan ez, mint amikor az embernek fáj a feje, és bevesz egy fájdalomcsillapítót. Ám nem szabad azt gondolni, hogy egy kapszula megoldotta a gondot.
Össze lehetne-e foglalni egy szóban a gazdasági problémákat? Igen: hitelességvesztés. Igazából hitelességi deficitje van az országnak, hiszen az elmúlt évek arra adtak példát a nemzetközi pénzpiacok számára, hogy amit mondtunk, az biztos, hogy nem igaz. A legfontosabb kérdés az, hogy amit most a kormány megígért, azt végre tudja-e hajtani, a számokat képes lesz-e teljesíteni. Lényegében csak a társadalmi pressziótól függ, hogy a kabinet által beígért reformok beindulnak-e, és hosszú távú megoldást hoznak-e. Különben csak egy egyszeri intézkedéshalmazról van szó, amely mindannyiunk számára fájdalmasak. Ráadásul ugyanúgy visszakerülhetünk ilyen helyzetbe egy-két év után, amikor újból elkezdődik a szociális kiadásoknak a növelése.
Mit hozott a múlt? Elsőkből utolsók lettünk. Ha ugyanis összevetjük az utolsó „békeév”, 2001 produktumát, a számok azt erősítik, hogy a sokat szidott polgári kormánynak eredményesebb volt a gazdaságpolitikája. A négy százalék körüli gazdasági növekedés az egyensúly romlása nélkül következett be, az export tíz, a belföldi felhasználás három százalékkal nőtt, és bár a bruttó hazai termék (GDP) növekedésében az ipar súlya kisebb, mint korábban, ez pozitívum, mert annak köszönhető, hogy a mezőgazdaság – rácáfolva a pesszimista várakozásokra – hat százalékkal nőtt, és az építőipar is plusz tíz százalékot teljesített.
Mit is kívánhatnánk a magyar gazdaságnak? Soha rosszabb évet, mint a 2001-es volt.