Lassulásra felkészülni!

Mértékadó gazdaságkutató intézetek és nyugati, illetve globális elemzések alapján az idén lassuló gazdasági növekedéssel, nagyobb munkanélküliséggel, meglóduló inflációval, kissé fogyatkozó államháztartási hiánnyal, ugyanakkor magasabb államadóssággal számolhatunk. Az Állami Számvevőszék hozzáteszi: olyan költségvetésünk van, amelyről nem tudni, milyen társadalmi hatásokat gerjeszt. Persze nagy általánosságban a szakemberek azt mondják: 2007 lesz a kijózanodás éve. A kérdés persze az, hogy mikor lesz mód újból pezsgőnyitásra. A jelek szerint nagyon későn, sőt egyre inkább távolodunk attól.
De nézzük, ki mit jósol! Az Európai Bizottság például azt, hogy a kormány által tervezettnél magasabb lesz az államháztartási hiány ebben az esztendőben. Ám a tavalyi gazdaságpolitikai „bravúrt” – a csaknem tízszázalékos deficitet – már nem tudjuk produkálni. Mindenesetre az európai uniós testület nem fukarkodott: a kormányzati 6,8 százalékos GDP-arányos hiányszintet jóval magasabbra, 7,4 százalékra lőtte be. Utóbbi ugyancsak rekordszám lesz! A bizottság 2008-ra 5,6 százalékot vár, tudomásul véve, hogy a módosított konvergenciaprogram célja az említett 6,8, illetve 4,3 százalék. Ráadásul az infláció jelentős emelkedésére is számít Magyarországon a gazdasági növekedés mérséklődése mellett a grémium.
Miből adódik a különbség? A statisztikai magyarázatok mellett abból is, hogy a kormány túllőtt néhány tervezési célon. Hiába, miután Brüsszel folytatja a magyar helyzet figyelését. Helyzet van! Idetartozik persze az is, hogy nem vettek figyelembe az előrejelzésben olyan intézkedéseket, amelyeket hivatalosan még nem jelentettek be. „Nem vesszük garantáltnak a még nem közölt intézkedéseket” – mondta a magyar adatokkal kapcsolatban Almunia költségvetési biztos. Ez Brüsszelben általában így szokás.
Az is figyelemre méltó, hogy miközben a gazdasági növekedés 2006-ban az Európai Unióban elérte az átlag 2,8 százalékot, az euróövezetben pedig a 2,6 százalékot, hazánk bővülési üteme csak az utóbbit éri be. Visszafelé ugrik a pannon puma! Nagyon leegyszerűsítve tehát még inkább eltávolodunk attól, hogy belátható időn belül nyugat-európai szintre jussunk, hiszen a fejlett uniós tagállamok és Magyarország között tovább nyílik az olló. Ráadásul akkor sikerül lelassulnunk a jelenlegi szintnek csaknem a felére, amikor is a lendület mozgatói elméletileg és gyakorlatilag is biztosítottak. Tudniillik erőteljes fő exportpiacunkon, az EU-ban a belső kereslet és a világgazdaság is tartósan növekszik. Itthon azonban nem kell ilyen „veszélyektől” tartanunk: a belső fogyasztás visszaesik, aminek kárát és hatását nemcsak a háztartások érzik meg saját bőrükön, hanem a honi kis- és közepes vállalkozások is.
Mindenekelőtt a szolgáltatószektor, az építőipar vagy éppen az idegenforgalom. Ám mérséklődnek a vállalati beruházások is, ami garantálja a munkanélküliség további emelkedését. Kiábrándító évet jósol friss elemzésében a Budapest Analyses is, amely szerint a 2007-es költségvetés tulajdonképpen követi a baloldali kormányok eddigi megszorító politikáját. A kutatók megállapításai szerint a társadalompolitikai cél a középrétegek meggyengítése, a szociálpolitika pedig szegénységpolitikává redukálódik. Eközben a kormány kommunikációjában nagy hangsúlyt kap a legszegényebb rétegek megsegítésének szándéka. Mivel azonban a költségvetés alig tervez gazdasági növekedést, nem szélesedik az állami bevételek növekedését szervesen segítő adóalap, a gazdasági megszorítások a bérből élőket, illetve a kis- és a középvállalkozások sújtják a legjobban. A 2007. évben növekedni fog a munkanélküliség, ezen belül a pályakezdő, fiatal munkanélküliek az utóbbi négy évben amúgy is megduplázódott száma. Tovább növekszik a legfelső és legalsó társadalmi rétegek – a felső és alsó tíz százalék – közötti jövedelemkülönbség, aminek következtében a magyar társadalom egyre távolabb kerül az európai társadalomszerkezeti modelltől. Hasonló következtetésre jutott az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet is új felmérésében, miszerint továbbra is óriási a különbség a lakossági jövedelmek között. A kimutatások alapján csaknem ötszörös a differencia a szegények és a gazdagok között. Az intézet további „megdöbbentő” adatot is közöl: a vizsgálatok alapján az egy főre jutó nettó háztartási jövedelem 65 481 forint. Ezek után nem is csoda, hogy a magyar háztartások mindössze 15 százaléka tartja jónak anyagi viszonyait. S említést érdemel az is: a családok felének anyagi helyzete – saját megítélésük szerint is – tovább romlott. A háztartások túlnyomó többsége tart attól, hogy pénzügyi helyzete egy év múlva rosszabb lesz, mint jelenleg. Aligha szerez meglepetést, hogy az összes felmérés alapján pesszimisták vagyunk. Okkal-joggal lehetünk borúlátóak, hiszen az idén rosszabbul fogunk élni. Ám ez még csak hagyján. A legnagyobb problémát az okozza, hogy nem tudni, mitől pörögne fel végre a magyar gazdaság motorja, és a kormányzati megszorítások milyen eredménnyel járnak majd.
S arról még nem is szóltunk, hogy amikor rápillantunk a kibővített európai uniós térképre, egy – gazdasági értelemben legalábbis – négysebességű közösséget láthatunk. A GDP-arányos fejlettség tekintetében Nyugat-Európa az élen áll, ugyanakkor Szlovéniának és Csehországnak sikerült látványosan felívelnie, mi a harmadik sorban vagyunk – egyelőre legalábbis –, az újonnan csatlakozottak pedig Európa szegényházának számítanak. Ha minden megy tovább a maga útján, hazánk lemaradása még nagyobb lesz, ezért is volna szükség néhány stratégiai lépésre. Mik is ezek? Mindenekelőtt növelni kell a foglalkoztatási szintet és az adózói bázist. Utóbbi azt jelenti, hogy ne csak négymillió ember fizessen egyre magasabb közterheket, vagyis szélesíteni kell azok körét, akik legális jövedelemhez jutnak, így befizetőivé válnak a közös állami kasszának. A foglalkoztatási szint bővítéséhez pedig helyi és állami ösztönzők – főként adó- és illetékkedvezmények – kellenek. Erősíteni szükséges az informatikai és innovációs kultúrát is, a tudásalapú társadalmat. Fel kellene végre számolni a regionális különbségeket, és Budapest mellett a vidéket is fejleszteni szükséges. Eközben az ipari teljesítményhiány helyett ágazati erősítésekre lenne szükség, továbbá az agrárium korszerűsítésére. Pénzügyeink rendbetétele elkerülhetetlen, hiszen nem csak a hiány nagy, bekerültünk az adósságspirálba is. Magyarország a globális gazdaság 65 legnagyobb szereplője körül a tizennegyedik helyen áll a legnagyobb külső adósságú államok rangsorában. A fentiek azt jelzik, hogy a magyar gazdaság lassulása már korábban megkezdődött, hiszen a krónikus jelek – alacsony foglalkoztatottság, kevés adózó, hatalmas regionális különbségek és jelentősen eltérő fizetési szintek – nem új keletűek.
Ám ami talán a legfontosabb: a konvergenciaprogramot el kell felejteni. Úgy, ahogy van. A közvélekedéssel ellentétben az ugyanis nem serkenti a gazdasági folyamatokat, hanem megfékezi vagy leállítja. Olyan konvergenciaprogramra van szükség, amely nemcsak a rövid távú pénzügyi kérdésekre felel, hanem arra is: milyen dinamikájú Magyarországot szeretnénk. Persze hamarosan lehull a lepel: ha ugyanis a kiigazító és reformintézkedések nem a várt hatást hozzák, a magyar gazdaságot továbbra is a jól ismert „húzd meg, ereszd meg” jellegű rángatózás jellemzi majd.
Egyébként már a huszonnegyedik órában vagyunk. S egyre gyorsabban lassulunk.