Hazánkban csak a múlt évben 18 százalékkal emelkedett a banki adóslistán lévők száma. A Központi Hitelinformációs Rendszer lakossági adatbázisában – az úgynevezett BAR-listán – 2006 decemberében csaknem 370 ezer magánszemély 550 ezer mulasztását tartották nyilván. A nyilvántartás szerint akad olyan adós is, aki egyszerre tizennyolcfelé tartozik. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) statisztikája szerint a lakosság összes tartozása immár eléri a hatezermilliárd forintot. Ebből hozzávetőleg négyezermilliárdot tesz ki az az összeg, amely a pénzintézetek „követelését” jelenti. Nagyjából kétezermilliárd forinttal tartozunk pénzügyi közvetítőknek, lízingcégeknek és az önkormányzatoknak.
Hazánkban nemcsak az eladósodás mértéke és üteme okoz gondot, hanem az is, hogy nincs személyi csődvédelem. Ilyen polgári jogi intézmény egyébként évtizedek óta működik már Nyugat-Európa számos országában, illetve az Egyesült Államokban is. A témával utoljára az Orbán-kormány idején foglalkozott az Igazságügyi Minisztérium (IM) és a Szociális és Családügyi Minisztérium (SZCSM) 2001-ben. Ám a két szaktárca közös előterjesztését a 2002-es országgyűlési választások „elvitték”. Az említett minisztériumnál dolgozó forrásaink elárulták, hogy a polgári kormány jogalkotási munkatervében szerepelt „A magánszemélyek adósságkezeléséről” szóló jogszabály, amely a törvénytervezet fázisáig jutott el, de a 2002-es kormányváltás után a személyi csődvédelem kérdését „lekeverték”. Ez a téma azóta sem szerepel a kabinet menetrendjében.
Nézzük, miről is szólt az utolsó törvénytervezet. Nos, „A magánszemélyek adósságkezeléséről” szóló törvénytervezet alapján a nehéz pénzügyi helyzetbe jutott polgártársunk is kérhetett volna csődvédelmet önmaga ellen, ha nem tud fizetni bankjának, az adóhivatalnak, a közüzemi vállalatnak vagy esetleg a neki hitelező szomszédjának. Méghozzá úgy, hogy az anyagi gondokkal küzdő magánszemély adósságának átütemezését kérhetné az erre kijelölt hatóságnál, amelynek elsődleges dolga az lenne, hogy az érintetteket megegyezésre bírja, ha ez nem jön létre, úgy a hitelezői érdekeket és az adós teljesítőképességét szem előtt tartva döntene arról, hogy az összeget milyen futamidő betartása mellett törleszthetné az illető.
Ugyanakkor a tengerentúli csődjog a jelenlegi formájában két lehetőséget biztosít az anyagiakkal küzdő polgár számára. Az egyik szerint a kérvényező összes adóssága elvileg leírható az Egyesült Államokban, ám ezzel együtt az érintett – tíz évre – elveszíti hitelképességét. A másik verzió szerint a bajba jutott magánember öt éven keresztül havi fix összegekben fizetheti ki adósságának – a bíróságon megállapított – hányadát.
Akárhogyan is – érvelnek szakértőink –, egy teljesen új jogi intézményt bevezetése lenne indokolt. Méghozzá: a személyi csőd, illetve csődvédelem kategóriája, amely, mint azt említettük, különösen az Egyesült Államokban széles körben alkalmazott jogi és pénzügyi konstrukció. Nem árt azt sem fejben tartani, hogy a jogi szabályozás tulajdonképpen csak a jó adósokra hajazhat, hiszen az adósságok átütemezése és bizonyos részének elengedése lényegében a pénzügyi gondokkal küzdő magánember fizetési hajlandóságával számol, ezért a kérvényezőnek teljes és hiteles vagyonleltárt kellene készítenie. Ha az érintett nem a valóságnak megfelelő mérleget készíti el, úgy rögtön kizárható lenne az eljárásból, illetve tíz éven keresztül nem kérhet csődvédelmet magával szemben. Nyugat-Európában például hatóságok foglalkoznak az ügyekkel, ám Magyarországon a települési önkormányzatok, közigazgatási hivatalok feladatköre bővülhetne a csődgondnoksággal.
Szakértőink szerint önálló szervezeti egységet nem biztos, hogy érdemes lenne felállítani. Ugyanakkor bíróságokra is lehetne bízni a személyi csődvédelmet. Mint teszik azt az Egyesült Államokban.
origo.hu
Mutatjuk, hol kell előkészíteni a hólapátot, több centi hó is eshet
