Présben

Nem adja fel a kormány: miközben sorra elbuknak az alkotmányossági vizsgán a tavalyi adócsomag egyes rendelkezései – házipénztáradó, költségvetési céltartalék és elvárt adó –, rendületlenül akasztana újabb és újabb terheket a magyarországi vállalkozások nyakába. Még nem tudni, hogy mindezt adóreform címén teszi-e, vagy inkább gazdasági kényszerűségből. Mi az utóbbira tippelünk. Már csak azért is, mert vannak gyanús, megkérdőjelezhető és teljesíthetetlen tételei az idei költségvetésnek.
Tegnap a pénzügyminiszter – beismerve, hogy az úgynevezett elvárt adó nem illeszthető a honi jogrendbe, így az Országgyűlés visszamenőlegesen január elsejei hatállyal megsemmisíti ezt az intézményt – közölte: júliustól új adó lesz, ami, úgymond, közelebb visz az igazságos közteherviseléshez. A sarc bevezetésének oka költségvetési szempontból persze világos: a kieső, hozzávetőleg hatvanmilliárdra becsült bevételt valahonnan elő kell teremteni. Ennek egyik módja a központi tartalék zárolása, a másik az új adónem kivetése. Amúgy a büdzsé „feltöltésére” napokkal ezelőtt már figyelmeztetett az Állami Számvevőszék. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a Nemzetközi Valutaalap további kiigazításokat sürget, pontosabban a központi kiadások megnyirbálását. Hiszen az állam változatlanul sokat költ, így pedig aligha csökken a kívánt ütemben az államháztartási hiány. Óva int ettől az Európai Bizottság is, amellyel szemben a kormány költségvetési ügyekben már rég nincs alkupozícióban.
Mi sem természetesebb, hogy az új adónemmel kapcsolatos részletek még nem ismertek, ám nagy valószínűséggel idén nyártól a veszteséges cégeket, illetve a nyereséget nem produkáló egyéni vállalkozásokat is plusz fizetési kötelezettség terheli. Tehát az új teher érintettjei azok lesznek, akik eddig nem fizettek társasági adót. Utóbbinak persze megvan a „sajátos” logikája is, hiszen a kormányzati megszorítások hatására – amikor is lassul a gazdasági növekedés, ezáltal pedig csökken a megrendelések száma – a negatív eredményt korábban felmutató cégek és vállalkozók önként és dalolva járulnak majd hozzá a közös kasszához. Amennyiben persze a fenti elképzelés nem csak a kormányzati ötletbörze szintjén marad, valószínűsíthető az újabb alkotmányossági bukta: egy jogállamban ugyanis elképzelhetetlen egy vállalkozástól eleve nyereséges gazdálkodást feltételezni. Pontosabban azt, ha már nem nyereséges, akkor legalább „ezért” valamit fizessen be a büdzsébe. Ám a kiszemelt réteg éppenséggel nem önszántából nem fizet. Természetesen nem akarjuk mentegetni az adóelkerülőket, ám számításba kell venni azt is, hogy egy induló vállalkozás esetében az első évek a türelmi időszak kategóriájába tartoznak, hiszen fel kell futtatni a piacon egy társaságot ahhoz, hogy eredményesen működjön. Egyszemélyes vállalkozásnál még komplikáltabb a helyzet.
Eközben hazánk gazdaságára a legnagyobb jóindulattal sem lehetne ráfogni, hogy fejlődése csúcsára jutott. Sőt, mi lettünk a térség sereghajtói nyugati kutatók, nemzetközi intézetek szerint. Miközben például Szlovénia szép csendben csatlakozott az eurózónához, és teszik ezt belátható időn belül egykori (?!) versenytársaink is, mi nemcsak a közös pénz bevezetésétől távolodtunk el, hanem annak még a gondolatától is. Az euró átvételétől jelzett távolodás is mutatja: óriási problémáink vannak a közpénzügyekkel.
Ám az új adó körüli kormányzati hercehurca arra is rávilágít, hogy a pénzbehajtási roham immár nemcsak a gazdaságot, a piaci szereplőket, hanem az alkotmányosságot is próbára teszi.