Szóló

Vendégágynemű

Lukács Csaba

Szerda délután díszes emléklappal köszöntötte Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója a Munkácsy-kiállítás tízezredik látogatóját. A május ötödikétől július tizenötödikéig nyitva tartó tárlat bizonyította azt, amit eddig csak sejtettünk: ez lesz az év legfontosabb erdélyi kulturális eseménye. Több szempontból is: eddig nem lehetett megcsodálni arrafelé az egyik legnagyobb magyar festő képeit, és emberemlékezet óta nem volt ilyen tömeges érdeklődés képzőművészeti esemény iránt. Pedig a nagy hullám csak most kezdődik – pünkösdkor mindennap (hétfőn is) éjjel egyig tart nyitva a múzeum, hogy a csíksomlyói búcsúra érkező zarándokok a vallásos mellett esztétikai élményben is részesülhessenek.
Tizenhét évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az erdélyi magyarságot is nagykorúnak tekintse a magyar kultúrpolitika, és nyolc anyaországi helyszín után adódjék lehetőség a határon túli bemutatóra is. A hatalmas erdélyi érdeklődés felülírta azok szkepticizmusát, akik attól tartottak: mivel a művész nincs benne a romániai magyar tankönyvekben, az emberek nem lesznek kíváncsiak a képeire.
A Mikó-várban működő múzeum ezzel a nemzetközi színvonalú kiállítóhelyek közé lépett: a megnyitóra ünnepélyes bordóba öltözött a várudvar, megújult a kiállítást fogadó épületszárny. Csíkszereda most a kiállítás lázában ég: a helyiek mellett Erdély minden sarkából érkeznek vendégek, hogy láthassák a nagyszerű képeket. „A vendégágyneműt kivasaltam, jöhetnek az ismerősök” – jelentette ki a Krónikának egy csíki asszony. Lám, ennyi kell ahhoz, hogy egymásra találjon magyar a magyarral.

Retró

Fáy Zoltán

A meglehetősen korlátozott szocialista nyilvánosságnak a hatvanas évektől kezdve volt néhány agyoncsépelt, bármikor előrángatható közhelye. A bürokráciát, az átszervezési mániát, a vezetők irányában megmutatkozó szervilizmust már az ötvenes években is lehetett szidalmazni, hiszen ezek mind-mind kispolgári csökevényeknek számítottak. Tíz–tizenöt évvel később már a közellátás bizonyos diszfunkcionalitásai is célpontba kerülhettek. A tematizálást – élenjáró értelmiségiek vezetésével – már akkor is a sajtó végezte. Az értelmetlenül burjánzó bürokráciára például maga Majakovszkij adta le az első sorozatot Önagyonülésezők című, talán nem a legjelentősebb versével.
A nehezen használható borotvapengék, a közönyös, sokszor kifejezetten ellenséges eladók szidalmazása mögé valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag igen hamar fölzárkóztak az üvegviszszaváltás körüli anomáliák. Az újságok évtizedeken keresztül tele voltak bosszankodó olvasói levelekkel, de találkozhattunk a jelenséget pellengérre állító humoreszkkel és megoldást kínáló mélyebb elemzéssel is. Az illetékes elvtársak azután megmagyarázták a visszásságok okait, megígérték a probléma kijavítását, és elintézték, hogy a felháborodott dolgozók csekély sorban állást követően visszakaphassák a literes kövidinkásüveg néhány filléres árát. Vagy mégsem. Ugyanakkor persze elkeserítő volt a helyzet: vagy egyáltalán nem lehetett visszaváltani az üvegeket, vagy csak hosszas sorban állás után. Ráadásul az üvegvisszaváltó személyzet gyakran tévedett az összeadásban, általában a vevő kárára.
Nem is csoda, hogy hallatlan örömmel fogadtam az első üvegvisszaváltó automaták megjelenését némely hipermarketben: végre itt az egzakt, gyors gépezet, amelyik megoldja a sok évtizedes problémát. Az ember csak odaáll üres üvegekkel zsúfolásig pakolt bevásárlókocsijával a bonyolult és titokzatos automata előtti falhoz, benyomja a kiürült palackot a nyíláson, az alakfelismerő automata pedig szortíroz és beáraz, elfogultságtól mentesen.
Ez persze határtalan naivitás. Az automaták hol működnek, hol nem, sokszor kígyózik előttük a sor, és a bonyolult szerkezetek gyakran jeleznek hibát, elakadást. Hiába, az alakfelismerő szoftver még nem elég tökéletes. Egészen a közelmúltig reménykedtem. A gép elakadása után egy arra csellengő biztonsági őrt kértem meg, hogy szóljon valamelyik műszaki karbantartónak: a gép ismét felmondta a szolgálatot. A jóindulatú biztonsági őr a másik automatához kalauzolt, majd maga is segített az üvegek nyílásba tételében. Ne olyan gyorsan, szólt rám, amikor látta a tempót. A másik oldalon dolgozók nem tudják ilyen gyorsan elvenni az üvegeket. Egy világ omlott össze.