Tizenkét év folyamatos lecsúszás – vélik sokan Franciaországban Jacques Chirac két elnöki periódusáról. Való igaz, a búcsúzó elnök már 2002-ben sem volt igazán népszerű, s a „szuperhazudós” gúnynevet aggatták rá az elnökválasztási kampány során. Akkor csak azért győzhetett, mert a második fordulóban Jean-Marie Le Pen radikális jobboldali politikus volt az ellenfele. Az államfő azonban mégis 12 éven át volt Franciaország elnöke, így mindenképp nyomot hagyott az ország történelmében. Búcsúja is méltóságteljes volt, annak ellenére, hogy az egész választási kampány arról szólt, miként lehet változtatni a Chirac-éra tespedtsége után.
Chirac legnagyobb politikai hibáját alighanem 1997-ben követte el, mikor élve elnöki jogával, feloszlatta a jobboldali többségű nemzetgyűlést, hogy 2002-ig, a következő elnökválasztásig biztos lehessen a parlament segítségében. A szavazók azonban nem váltották be Chirac reményeit, a baloldalt segítették kormányra az előre hozott választásokon, így az elnök öt éven át szembeszélben kényszerült politizálni. Nem volt azonban túl nagy gond ez a társbérlet, a franciák nagy része a nagyhatalmú elnök kiegyensúlyozását látták a baloldali parlamentben. Ettől tarthat most Nicolas Sarkozy is, hogy a ’97-es eseményeket követve – megakadályozandó a jobboldal abszolút győzelmét – ismét a baloldalra adják a franciák a voksaikat.
origo.hu
Fordulat a 16 éves, gyilkossággal gyanúsított lány ügyében
