Állítsátok meg Arturo Uit!

Egyes értelmiségi körök, politikusok ellenszenvkitörései ellenére a Márciusi Charta aláírói folytatják véleményük kifejtését, hogy miért írták alá Csoóri Sándor levelét. Most Pápai Lajos győri püspök, Melocco Miklós szobrász, Gergely István csíksomlyói római katolikus plébános és Gyurkovics Tibor író mondja el, hogy miért aktuális ma különösen a nemzeti öszszefogás a magyarság megmaradása érdekében.

Három magyar gyermek közül egy tíz esztendei iskolalátogatás után sem tud írni, olvasni, s képtelen alapvető számtani műveletek elvégzésére is. 2006 szeptemberében 94 ezer kisdiákot írattak be a magyar általános iskolákba. Közülük legalább 34 ezren 2016-ban ugyanúgy nem fognak tudni írni, olvasni, számolni, mint ma. Magyarország tizenöt évvel ezelőtt a GDP közel 3 százalékát fordította az oktatás fenntartására, 2006-ban 2 százalékát. A középfokú (gimnázium, szakközépiskola, szakmunkásképző) iskolákban tanulók harmada analfabéta, azaz képtelen az olvasott szöveg megértésére, az alapvető matematikai műveletek elvégzésére. Tizenöt évvel ezelőtt a magyar GDP közel 2 százalékát fordította a magyar állam a középfokú oktatás finanszírozására, 2006-ban mindössze 1 százalékát, 190 milliárd forintot. Ez a folyamat önmagáért beszél.
Pápai Lajos győri püspök a Magyar Katolikus Püspöki Karban az egyházi iskolák referense. Már kétszer kényszerültek békés demonstrációra, Alkotmánybírósághoz fordultak iskoláik finanszírozása ügyében. A püspök szerint nem igaz, hogy több pénzt kapnának, mint amennyi jár, sőt az egyházi beadványról az Alkotmánybíróság két év után sem döntött. Így a növekvő pénztelenség miatt az egyházi oktatás színvonala is kárt szenvedhet. Pápai Lajos úgy véli, hogy tudatos nemzetirtás folyik. Példának hozta az abortusszal és a sterilizációval kapcsolatos törvényeket, illetve most az egészségügy szétzilálását. A katolikus püspök veszélyesnek tartja az állami, közszolgálati média tudatos erkölcsrombolását, az egyházak gúnyos lejáratását és azt a mértéktelen cinizmust, amivel az október 23-i véres provokációt elbagatellizálják a kormánypárti politikusok. Úgy látja, hogy csak látszólag van demokrácia, valójában diktatúrában élünk. Pápai Lajos ebben a megváltoztathatatlannak tűnő helyzetben mégis ellenzi a föladást, a letargiát, de az erőszakos cselekedeteket is. A püspök szerint a szellem embereinek az a feladatuk, hogy megszólaljanak, az egyháznak pedig az a prófétai küldetése, hogy leleplezze az igazságtalanságokat.
Melocco Miklós szobrász meggyőződése, hogy vannak hiteles emberek, akik ha valamibe belekezdenek, annak hitelt kell adni. Csoóri Sándor hiteles ember, akit a jó szándék vezérel, és képes arra, hogy a különböző gondolkodású embereket is összefogja. Meloccónak nincsenek illúziói, nem hiszi, hogy minden mai nehézség átmeneti. – Aki ma az egészségügy romlása miatt meghal, az a szépnek ígért 2009-ben nem fog feltámadni – jegyezte meg. A Kossuth-díjas szobrász úgy látja, hogy a rossz korszakok tékozolnak, elfecsérelnek mindent, éppen ezért tenni kell ellenük.
– Meg kell maradnunk, mint 1956. november 4-e után – szögezte le Melocco Miklós. – Tudjuk, hogy szegényebbek leszünk, de nemcsak frakkunkra kell emlékeznünk rongyos ruhában, hanem a züllés idején nem szünetelhet a művelődő szellemi élet sem. Mert a szünet nemcsak szüneteltetést jelent, hanem hiányt is, azoknak a dolgoknak, gondolatoknak a hiányát, amik nem jöttek létre, és már nem is jöhetnek – fejtette ki véleményét a művész. – Azaz – zárta gondolatait Melocco Miklós –, a Márciusi Charta aláíróinak névsora önmagáért beszél. A közös dolgokat rendezni kell, és nem mindegy, hogy kikkel.
Gergely István csíksomlyói római katolikus plébános szerint megnyugtató érzés tudni, hogy volt egy Szent István királyunk. De ha ma körülnéz az ember, akkor sokszor idegen és elidegenedett Magyarországot lát. – Ma az a szó, hogy nemzet, nem jelent egyesek számára semmit, értékét pénzben és piacgazdaságban mérik. Pedig egy nemzetet nem lehet elkótyavetyélni – véli Gergely István. A világhíressé vált erdélyi búcsújáró hely plébánosa úgy érzi, hogy Csoóri Sándor levele egyfajta ébresztő kell, hogy legyen a magyarság számára. Mint megfogalmazta: „Ez a levél azt tudatosítja, hogy az a katasztrófa, amit ez a magyartalan kormány hozott nemzetünkre, lassan leterít bennünket. Titeket odaát iskoláitok, kórházaitok bezárásával, posták, vasúti vonalak megszüntetésével áldoznak fel, minekünk 2004. december 5-én adták meg a kegyelemdöfést. Én úgy hiszem, szégyen, ha mindezt hagyjuk megtörténni, ha elviseljük ezen alávaló, nemzetünk elleni cselekedeteket, akkor nem vehetjük többé szánkra Árpád vezérünk, Szent István király, Szent Imre, Szent Erzsébet, Rákóczi, Deák Ferenc vagy Márton Áron püspök nevét.” Gergely István végül kifejtette, hogy azért írta alá Csoóri levelét, mert minden mondatával egyetért, és a levél Babits Mihály Jónás könyve című versére emlékezteti: „…vétkesek közt cinkos, aki néma.” S ő nem akar néma maradni.
Csoóri Sándor Márciusi kiáltványát a Gyurcsány-kormány megmondóemberei továbbra is elvtelenül támadják. Kétségbe vonják az író demokráciához való hűségét, szélsőséges ideológiával és dilettantizmussal vádolják, szerintük a költő elvesztette realitásérzékét. Gyurkovics Tibor író erről így vélekedik: „Csoóri Sándor a magyar irodalom egyik leghitelesebb egyénisége. Illyés Gyulának egyetlen méltó utóda. Mélyen és pontosan fogalmaz, úgy ír esszét, ahogyan Magyarországon senki. Az elmúlt évtizedekben is minden lépése igaz volt, mindvégig magyar, nemzeti érdekeket képviselt. Feltétlenül hiszek abban, hogy amit Csoóri képvisel, az tisztességes, ő az egyetlen, aki íróként össze tud hozni egy erős, nemzeti érdekeket képviselő tábort.”
Gyurkovics Tibor kitért arra, hogy Magyarországon valóban katasztrofális helyzet alakult ki.
– Mi ezzel a Ferenc keresztnévvel a történelemben nem jártunk jól – folytatta gondolatfűzését az író. – Már Ferenc József sem volt az igazi. A másikat név szerint nem említeném, mert a második világháború végén Magyarországot a végső romlásba taszította. Aki most van hatalomban, annak körömfeketényi köze sincs az országhoz, a magyarsághoz. Ez az ember tönkreteszi most Magyarország minden erkölcsi, gazdasági, politikai és kulturális hitelét. Hogy maguktól ilyenek ezek az emberek, azt nem mondanám meg. De legyen annyi elég a meglátásomhoz, hogy évekig az Országos Elme- és Ideggyógyintézet vezető klinikai pszichológusa voltam. Ott a Lipótmezőn kezeltem olyan embereket, akik este lefeküdtek, majd reggelre két, egész másfajta ötlettel álltak elő, mert nekik ez jelentette a morfiumot.
Az író a hatalom esztelen kapkodásának, mohó anyagiasságnak tartja, hogy vezényszóra bezárták a Lipótot. Szerinte ez az egészségügy állatorvosi lova, és egy kis ága annak az országos rombolásnak, amit Gyurcsány művel. Hiszen a több mint százéves, világszínvonalú magyar pszichiátriát, ideggyógyászati gyógyító centrumot verték szét ezzel a döntéssel. – Akik ezt tették – szögezte le Gyurkovics Tibor –, azok velejéig romlott és beteg emberek. Mint magyar író úgy látja, hogy sajnos számos híres írótársa azért nem rokonszenvezik ezzel az összefogással, mert ezek az írók már nem Magyarországon élnek – főként Németországban –, őket külföldön vagy külföldről fizetik. – Így lehet úgymond függetlenül nem magyarnak lenni. Ezek identitászavaros emberek, igazából nem magyar írók, hiszen külföldön élve, elárulták Magyarországot. Ezek az értelmiségiek támogatják a jelenlegi kormányzatot – mondta Gyurkovics Tibor.
Az író fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a magyar írótársadalomnak az a része, amelyik Illyés Gyula, Németh László, Tamási Áron, Szabó Lőrinc, Kodolányi János és Féja Géza örökségében él, soha nem fog kiegyezni a jelenlegi helyzettel, mert világosan látják, hogy ez a politikai hatalom a magyar nemzetet kiárusítja, tönkreteszi.
– Ez már a végpont, innen nincs tovább. Nincs alku! A jó érzésű szocialistákkal együtt meg kell állítani Arturo Uit! Valóban létre kell jönnie egy társadalmilag szélesebb bázisú szellemi felsőháznak Csoóri vezetésével, amely megmenti a nemzetet – summázta véleményét Gyurkovics Tibor.