Ami a Kárpát-medencei magyarság számára Csíksomlyó, az a világ globalizációkritikus csoportjai számára az úgynevezett G8-államok találkozója, illetve a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) évi ülései. Ilyenkor a föld négy sarkából minden évben összesereglenek azok a civil szervezetek, amelyek úgy vélik: a dolgok nem jó irányba tartanak, a föld és az emberek lelkiismeretlen, felelőtlen kizsákmányolását, a jövő felélését be kell fejezni. A saját eszközeikkel igyekeznek nyomást gyakorolni a nagyhatalmak vezetőire, felhívni a közvélemény figyelmét a romboló igazságtalanságokra. A demonstrálók ideológiai palettája meglehetősen színes – magában foglalja a szélsőségeket is –, a médiumokból azonban jellemzően csak „az jön le”, hogy símaszkos anarchista fiatalok randalíroznak, verekszenek a rendőrökkel. És a legtöbb ember – felelős állampolgár – számára mit sem mond a WTO neve vagy éppen a G8. Pedig ezekben a körökben olyan államközi megállapodások, döntések születnek, amelyek nemzedékekre meghatározzák sorsunkat.
Tárgyalások titkosítva
A tájékozatlanságban tartás mélységére jellemző adalék: a Védegylet például hiába kérte a kormánytól, hozza nyilvánosságra, milyen vállalásokat tett az ország nevében a WTO-nak a közszolgáltatások piacosítása ügyében. Az adatok csak 1995-ig hozzáférhetők. Ahogy Scheiring Gábor közgazdász, a Védegylet munkatársa elmondta, ezek szerint az ország az egészségügy és az oktatás liberalizációja terén tett korlátozott vállalásokat. Hogy azóta, illetve jelenleg miről folynak a tárgyalások az állampolgárok feje fölött, az nem tudható. (A Védegylet egyébként fontolgatja, milyen jogi lépéseket tehet az ügyben.)
A globalizációval kapcsolatos gondok eredője természetesen kereskedelmi. Tegnap nemcsak a fővárosi Vörösmarty téren, de az egész világon több ezer helyszínen demonstráltak azért, hogy felhívják a figyelmet a világkereskedelem tisztességtelen működésére. Budapesten a „varrógépes tüntetés” résztvevői, a bámészkodók sokkoló adatokkal szembesülhettek például a textil-, a sportszer-, illetve a divatipar visszásságaival kapcsolatban. Gyakran embertelen, megalázó körülmények között dolgoztatnak nemcsak felnőtteket, de gyermekeket is a minél nagyobb haszon érdekében.
A demonstráción kiderült: mind a textilipari alapanyag, a gyapot termesztői, mind pedig a késztermékek előállítói sokszor töredékét sem kapják meg a végzett munkájuk értékének, és ez ma már nem csak a fejlődő világban érvényes, a rabszolgamunka térségünkben, sőt Magyarországon is jelen van. Az unióhoz frissen csatlakozott, „rendszerváltó” államokban ugyanis súlytalanok a szakszervezetek, nincs komoly érdekvédelem, és a globális szabad kereskedelem viszonyai védtelenül, felkészületlenül érték a társadalom széles tömegeit. Ugyanakkor megkerülhetetlen a közös felelősségünk, hiszen mi döntjük el, mit vásárolunk: az olcsó, mások megnyomorítása árán termelt árut vagy a drágább, de tisztességes úton előállítottat – mondta el Linder Bálint, a Védegylet munkatársa. A méltányos kereskedelem kapcsán legtöbbször a kávé-, a tea- és gyapotültetvényeken dolgozók sorsa jön szóba, számunkra távolinak tűnik, pedig a probléma a miénk is. Például a magyar gazdákat, a kisvállalkozókat ugyanez teszi tönkre. A jóval olcsóbb, ellenőrizetlen minőségű külföldi áruk elözönlik a piacot, a hazai termelők pedig csődbe mennek – elég itt csak a magyar textilipar kivérzésére gondolni, ami a beáramló távol-keleti filléres áruknak köszönhető.
Milliárdok fegyverre
„Mister Bush, mister Blair, ez így nem
fair” – kezdte a beszédét Frida Balázs, a Globalance-csoport egyik szervezője, aki úgy fogalmazott: a demonstráció célja, hogy felhívják a figyelmet a globális kapitalizmus igazságtalanságaira, tiltakozzanak egy olyan rendszer ellen, amely százmilliókat tart nyomorban, éhínségben. Ezt az emberhez nem méltó rendszert a nagyhatalmak politikusai tartják fenn. 2005-ben ígéretet tettek a G8-államok vezetői, hogy pénzzel, befolyással, minden lehetséges eszközzel igyekeznek felszámolni a globális szegénységet. Ehhez képest 50 milliárd dollárral kevesebb jut az ígértnél erre a célra, miközben fegyverkezésre ezermilliárdot költenek. S a csúcstalálkozón a legfőbb téma most sem a klímakatasztrófa vagy éppen Afrika sorsa, hanem az orosz és az amerikai stratégiai érdekek, hogy milyen új fegyverzeteket telepítsenek – mondta a szónok, aki nyomatékosította azt is: nem azok a „huligánok”, akik mindez ellen felemelik a szavukat, hanem azok a vezető politikusok, akik tehetnének az igazságtalanság ellen, de nem tesznek semmit.
Nagy-Britanniában például az Arcadia-csoport üzleteiben kapható termékeket az úgynevezett sweatshopokban, azaz „izzasztóműhelyekben” gyártják, ahol napi 13 órában dolgoztatják az asszonyokat. A darabonként 30-40 fontért eladott pólók előállításáért a munkások mindössze naponta 25 pennyt kapnak. Pihenőnap nincs. A varróüzemeket azonnal elköltöztetik, ha valamivel olcsóbb munkaerőt találnak más országban. – Mi örülünk az olcsó árunak, de a mi hasznunk más kárát jelenti: embertelen kizsákmányolás árán jön létre – hívta fel a figyelmet Újszászi Györgyi, a Védegylet munkatársa. És akkor még szót sem ejtettünk a környezet lepusztításáról, kizsigereléséről, ami a gyapottermesztéssel rendszerint együtt jár.
A vásárlás döntés
De tehetünk-e ez ellen valamit? A méltányos kereskedelem – fair trade – mozgalom szerint igen: sőt, csak mi tehetünk igazán ellene. Azzal, hogy odafigyelünk, és nem vásárolunk rabszolgamunkával, mások és a környezet lelkiismeretlen kizsákmányolása árán készülő termékeket. Magyarországon például segítsük a kistermelőket, gazdákat azzal, hogy az ő termékeiket vásároljuk. A távol-keleti, a külföldi áruknál pedig figyeljük a címkét, igyekezzünk tudatosan vásárolni.
A Globalance-csoport célja, hogy globális kérdések tekintetében megpróbálja növelni a társadalmi tudatosságot, megismertesse az úgynevezett globális szolidaritás gondolatát és eszközeit. A civil koalíciót 2006-ban alakította meg az Anthropolis egyesület, az Ökotárs Alapítvány, a DemNet Alapítvány, a Védegylet, és a Zöld Fiatalok. De a tegnapi demonstráción megjelent az ATTAC Magyarország elnöke is. A baloldali elkötelezettségű szervezet közgazdász vezetője úgy véli: a világban, de az unióban is arról papolnak, hogy szabad verseny van, és az jó, ugyanakkor valójában az erősek visszaélnek erejükkel, virágzik a protekcionizmus – lásd az uniós agrártámogatási rendszert. A legfőbb gond, hogy nincs szolidaritás, nincs összefogás. A jelenlegi kormány pedig nem ezek megteremtésén dolgozik. Sőt a lehető „legbrutálisabb” módon hajtja végre azokat a piacnyitási és liberalizációs intézkedéseket, amelyeket a Világbank, a WTO, Brüsszel és más nemzetközi szervezetek diktálnak neki – fogalmazott Benyik Mátyás, hozzátéve: rengeteg munka van még hátra, mire összeállhat egy olyan erő, amely valóban ki tudja harcolni a változásokat, hogy emberibb lehessen a világ.
Közben a lányok hozzákezdtek a rögtönzött varroda felszámolásának, lekerültek a maszkok is. Két idős hölgy kíváncsian nézegette a gépeket, valamikor ilyeneken varrták gyerekeik ruháit. – Kizsákmányolás? Abban nekünk volt részünk bőven, elhiheti – válaszolja nevetve egyikük a kérdésemre, hogy mi a véleménye a tüntetésen elhangzottakról. S hogy van-e esély például a vásárlási szokások megváltoztatására? Csak annyit mond: jó lenne. De mindenki pénzből él. Talán majd a fiatalok…
origo.hu
Így győzhet Orbán Viktor Brüsszelben – Menczer Tamás szerint
