Etna, pasta és olívabogyó

Az Etna, a pasta, az olívabogyó s nem utolsósorban A keresztapa, Francis Ford Coppola filmje. Első hallásra ez jut eszünkbe, ha a Földközi-tenger legnagyobb szigetét, Szicíliát említik. Festői, sziklás tengerpart, a katolicizmus mindent átható ereje, a Csontváryt is megihlető taorminai görög színház és Itália eleganciája. Szicíliába látogatni nem a maffia miatt veszélyes, hanem azért, mert utána örökké visszakívánkozunk a történelem és a kultúrák e bájosan vonzó keveredésének szenvedélyes világába.

2007. 08. 05. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az olasz csizma lábánál fekvő szigeten legmegkapóbb a déliek kérés nélküli mosolya – a nyomorral pecsételt, ám e csodálatos környezetben mégis boldogan szelíd, büszke vendégszeretete. A nap szigete – ahogy a helyiek nevezik – Olaszország saját parlamenttel rendelkező, autonóm tartománya. Meglepő lehet az első találkozás: a repülőtérről a tenger felé vezető, korszerűtlen autóút mentén tűnik fel először a délolasz szegénység és a természet lenyűgöző kontrasztja. Mediterrán ég, aranyló napsütés, óriási kaktuszok, leanderek, citromligetek lépten-nyomon. De kétségtelenül megérintik az utazót a több ezer éves történelem nyomai: pun, föníciai, görög, római, bizánci emlékek, korok és tradíciók ötvöződnek a szicíliaiak múltjában.
Olyan világ ez, amely az európai nagyvárosok hangulatát idéző főváros, Palermo és a második legnagyobb város, Catania mellett mindmáig megőrizte a filmekből ismert misztikumát. A hegyoldalba épült falvakban éppúgy, ahogy a Riviérán, érezhetők azok a tulajdonságok, amelyek az olaszokat jellemzik: a temperamentum és a pontatlanság. Sürgés-forgás, zaj, morajlás, a zöldségek, a gyümölcsök, a húsok és főként a halak illata – ilyen a cataniai Duomo főtér melletti piac, amely a leghűségesebben láttatja a szicíliai életérzést. A babonás helyiek könnyedén veszik az életet: egy halász cápával a kezében adja elő képzeletbeli gitárszólóját, az emberek igyekeznek egymást túlkiabálni, és kapkodnak, mintha nem akarnának lemaradni valami életbevágóan fontos dologról. Sikátorokban száguldó robogók, utcára teregetett ruha, kapualjból kiszűrődő muzsika. A helyiek többsége a mezőgazdaságból, a halászatból és a turizmusból él. Konyhájukat a nap, a szél és a tenger ihlette: fűszerekben gazdag és dús étkezést nyújt. Amolyan olaszosan ráérős ez is, a vacsora öt fogásból áll, és órákig tart. Mindehhez az Etna lábánál érlelt vörösbor vagy Spumante, az olasz pezsgő illik. A kis ékszerdoboz, Taormina a világ egyik legszebb városa: romantikus és elbűvölő, nem véletlenül népszerűség az olasz felső tízezer köreiben is. Utcáiról felejthetetlen panoráma nyílik az azúrkék tengerre és a háromezer méternél magasabban pipáló Etna hófödte vulkánjára. A látvány méltán ihlette meg Csontváry Kosztka Tivadart, aki megfestette a legfőbb látnivalót: a híres görög színházat.
Szicíliában a hatalom mindig is a hivatalos állami vezetés és a Cosa Nostra (mi ügyünk) nevű titkos szervezet között oszlott meg – ez utóbbi létezését nem igazán ismerik el, nem is szívesen beszélnek róla. A „tiszteletre méltó társaság” turistákra amúgy veszélytelen létezésének hangulata leginkább Savocában, a hegy tetején ásítozó faluban érezhető – itt forgatták A keresztapát. Mintha megállt volna az idő: a Vitelli bár teraszán, Al Pacino és Marlon Brando árnyékában hűsölhet a kíváncsi utazó.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.