Az olasz csizma lábánál fekvő szigeten legmegkapóbb a déliek kérés nélküli mosolya – a nyomorral pecsételt, ám e csodálatos környezetben mégis boldogan szelíd, büszke vendégszeretete. A nap szigete – ahogy a helyiek nevezik – Olaszország saját parlamenttel rendelkező, autonóm tartománya. Meglepő lehet az első találkozás: a repülőtérről a tenger felé vezető, korszerűtlen autóút mentén tűnik fel először a délolasz szegénység és a természet lenyűgöző kontrasztja. Mediterrán ég, aranyló napsütés, óriási kaktuszok, leanderek, citromligetek lépten-nyomon. De kétségtelenül megérintik az utazót a több ezer éves történelem nyomai: pun, föníciai, görög, római, bizánci emlékek, korok és tradíciók ötvöződnek a szicíliaiak múltjában.
Olyan világ ez, amely az európai nagyvárosok hangulatát idéző főváros, Palermo és a második legnagyobb város, Catania mellett mindmáig megőrizte a filmekből ismert misztikumát. A hegyoldalba épült falvakban éppúgy, ahogy a Riviérán, érezhetők azok a tulajdonságok, amelyek az olaszokat jellemzik: a temperamentum és a pontatlanság. Sürgés-forgás, zaj, morajlás, a zöldségek, a gyümölcsök, a húsok és főként a halak illata – ilyen a cataniai Duomo főtér melletti piac, amely a leghűségesebben láttatja a szicíliai életérzést. A babonás helyiek könnyedén veszik az életet: egy halász cápával a kezében adja elő képzeletbeli gitárszólóját, az emberek igyekeznek egymást túlkiabálni, és kapkodnak, mintha nem akarnának lemaradni valami életbevágóan fontos dologról. Sikátorokban száguldó robogók, utcára teregetett ruha, kapualjból kiszűrődő muzsika. A helyiek többsége a mezőgazdaságból, a halászatból és a turizmusból él. Konyhájukat a nap, a szél és a tenger ihlette: fűszerekben gazdag és dús étkezést nyújt. Amolyan olaszosan ráérős ez is, a vacsora öt fogásból áll, és órákig tart. Mindehhez az Etna lábánál érlelt vörösbor vagy Spumante, az olasz pezsgő illik. A kis ékszerdoboz, Taormina a világ egyik legszebb városa: romantikus és elbűvölő, nem véletlenül népszerűség az olasz felső tízezer köreiben is. Utcáiról felejthetetlen panoráma nyílik az azúrkék tengerre és a háromezer méternél magasabban pipáló Etna hófödte vulkánjára. A látvány méltán ihlette meg Csontváry Kosztka Tivadart, aki megfestette a legfőbb látnivalót: a híres görög színházat.
Szicíliában a hatalom mindig is a hivatalos állami vezetés és a Cosa Nostra (mi ügyünk) nevű titkos szervezet között oszlott meg – ez utóbbi létezését nem igazán ismerik el, nem is szívesen beszélnek róla. A „tiszteletre méltó társaság” turistákra amúgy veszélytelen létezésének hangulata leginkább Savocában, a hegy tetején ásítozó faluban érezhető – itt forgatták A keresztapát. Mintha megállt volna az idő: a Vitelli bár teraszán, Al Pacino és Marlon Brando árnyékában hűsölhet a kíváncsi utazó.
origo.hu
Gulyás Gergely: Az Európai Néppárt európai baloldallal és liberálisokkal megkötött paktuma kockázatos egész Európára és Magyarországra nézve is
