Napi sajtószemle

Information Clearing House
„Miért? Igen, miért? Minek? De mit mond ez rólad? Mit mond ez országaitokról? Mit mond intézményeitekről? Mit mond kormányaitokról, »kultúrátokról«, »civilizációtokról«, történelmetekről, »haladásotokról«, »értékeitekről«, felfogásaitokról…?” – kezdi Miért él a fél Irak abszolút szegénységben? című cikkét Layla Anwar írói néven egy arab szerzőnő a népszerű amerikai hírportálon, majd így folytatja, idézve a brit Oxfam emberbaráti szervezetet, amelynek felmérése szerint az irakiak több mint 70 százaléka nem jut hozzá tiszta ivóvízhez, ami lényegesen rosszabb arány, mint a felakasztott diktátor és az ország ellen hozott szankciók idején: akkoriban még víz folyt a csapból. Akkoriban még volt ennivaló. Akkoriban az iraki kormány olyan jegyrendszert vezetett be, amelynek hatékonysága előtt még ma is döbbenten állnak az ENSZ vezetői. „Amikor ezt elmondom, azzal vádolnak, hogy dezinformálok, lélektani háborút viselek, és fizetett ügynök vagyok”. Anwar így folytatja: „Figyeljetek ide! Emeljétek fel feneketeket, és olvassatok! A nagy Nyugat fiai, ó, ó, művelődjetek! Néhány éve még meg sem tudtátok találni Irakot a térképen. Ma pedig hirtelen Irak-szakértőkké lettetek. Mielőtt felszabadítottátok, nem haltak éhen emberek Irakban. Mielőtt felszabadítottátok, nem volt mérhetetlen szegénység, mint ami ma van. Mielőtt felszabadítottátok, a gyerekek nem rettegtek. Mielőtt felszabadítottátok, ingyeniskolába jártak, tanultak, épkézláb felnőttekké váltak, diplomával és szaktudással… Ma az iraki gyerekek 99 százalékát élete végéig ható trauma éri. Tehát felteszem a kérdést ismét: miért?! Mit ártottak nektek az irakiak? Megszálltak benneteket? Ellopták otthonotokat? Bebörtönöztek titeket? Megkínoztak benneteket? Megerőszakoltak titeket? Elfoglalták hazátokat?” „Hagyjatok békén elméleteitekkel, amelyek a könyökömön jönnek ki”, írja Layla Anwar, majd így folytatja: „Ismerem az összes elméleteiteket az imperializmusról, a neokonokról, a cionistákról… Tudok mindent tetszetős elméleteitekről az olajról, a kartellekről, a monopóliumokról, a globalizációról. Egyik sem elégséges. Tudni akarom, hogy miért. Miért mi? Miért Irak? Miért ez? Miért most?” Kormányaitok önmagatok tükre, „és mást nem látok csak gyilkos eszméiteket…” Majd felteszi a kérdést: ha a Nyugat minden kérdés nélkül már népirtásnak nevezi azt, ami Ruandában és a holokauszt idején történt, miért áll ellen annak, vagyis népirtásnak nevezni azt, ami Irakban történik? Nincs mentség a nyugati polgár számára. Tömegesen tiltakozhatna a kormányhivatalok előtt. Elé ülhetne, sztrájkolhatna. Aki továbbra sem kel fel ültéből, reménytelen eset, „akitől soha nem kérdezem meg, hogy miért”.