Talicskázók

Harmincéves kereskedelemtörténeti korszak ért véget kedden: porba hullt a gulyáskommunizmus első nyugatias áruházának homlokzatán lévő Skála felirat. Ez egyben a következő korszak kezdete: a Budai Skála Áruház helyén két év múlva új kereskedelmi központ nyílik. A mai plázák 1976-ban épült őse – vele együtt az ismert Kópé figura és a sárga centrumos szatyor legendája – teljesítette küldetését.

Megelőzte korát a leánykori nevén Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház. A harminc évvel ezelőtt a Schönherz Zoltán úti futballpálya helyén emelt monstre épület egy darabka Nyugat volt a szocializmusban – azelőtt sosem látott színvonalon, a legnagyobb méretben: húsz és fél ezer négyzetméteren. Hatalmas áruválasztékkal, mozgólépcsővel, formaruhájukon névtáblát viselő eladókkal, hangszóróból áradó zenével, magyar vásárló számára legfeljebb a bécsi Mariahilferstrasséról ismert bevásárlókocsival. Az Ybl-díjas Kovách István építész tervei alapján felépült Skála tereit mostanra alaposan kibelezték: már csak emlékekből idézhető fel, merre voltak a csillogó-villogó osztályok, a saját márkáktól (S-Modell) roskadozó polcok.
A szövetkezeti áruház számos téren úttörőnek számított: itt hűsölhetett először a harminc osztályon bámészkodni vágyó vevő légkondicionált térben, és itt vezették be elsőként az élelmiszerrészlegen azt az önkiszolgáló rendszert, amelyhez a bécsi Staffa áruházat vette mintául az első vezérigazgató, az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet (ÁFÉSZ) éléről átkerült Demján Sándor. A Skála logóját (az egymásba kulcsolódó mágnespatkók formálta S betűt), amely kedden került le az épületről, Demján meg is tartja emlékbe – ahogy arról az Index internetes portál értesült. A kádári kapitalizmus jelképének tekinthető épület egyik legnépszerűbb lakója volt a Skála Kópé – kinek szíve mindig a vásárlóké. Egy ország emlékszik a reklámfilmben elhangzó szlogenre, amellyel a kék-piros rongyfigura csalogatta a nyolcvanas években a hazai közönséget. Dalolt olyat is a Kópé, hogy „bemegyek, kijövök, de milyen jól kijövök, ha bemegyek!”
Jó fogás volt a korabeli hírek szerint a Budai Skála – a szövetkezetek (amelyek addig mindössze néhány kisebb üzletet üzemeltettek a fővárosban) sorkezdő nagyáruháza már az első héten hatvanötmillió forintot forgalmazott, a nyitás utáni századik napon pedig az ötmilliomodik vásárlót számolták. A csapatszellemet az is javította, hogy az első Skála építésekor a vezetők is beálltak a talicskázók közé – áll A Demján-titok című könyvben. A távirati iroda visszatekintő fotósorozata felidézi, amint például 1976 karácsonyán a vezérigazgató végigkíséri Kádár Jánost, az MSZMP-kb első titkárát a Skála Áruházban. Azt is, ahogy két évvel később a vásárlók banánért állnak sorban az épület előtt.
n
A Skála-történelem 1882-ig vezethető vissza, Magyarország első áruházának, a Guttman Jakabnak a megnyitásáig. Fontos állomásnak tekinthető az 1898-ban megnyílt Párizsi Nagyáruház (későbbi nevén Divatcsarnok), valamint a Corvin Áruház, amely 1926 óta várja a vásárlókat. Az 1948-as államosítástól az áruházak különböző formában működtek, 1966-ban jött létre az Országos Áruházi Vállalat, amely 1967-ben vette fel a Centrum Áruházak nevet. A Skála-Coop (teljes nevén Skála-Coop Országos Szövetkezeti Beszerző és Értékesítő Közös Vállalat) 1979-ben alakult az ÁFÉSZ tulajdonában levő Skála Nagyáruház és a Szöváru Nagykereskedelmi Vállalat fúziójával. A nyolcvanas években valóságos Skála-birodalom jött létre, a vállalat sok nagy- és külkereskedelmi szervezetet olvasztott magába, szinte mindennel foglalkozott a játékautomaták üzemeltetésétől a televíziógyártásig.
Privatizációja 1991-ben kezdődött, amikor az állami vállalatból először Centrum Áruházak Kft., majd rt. lett. A rendszerváltás után az addigra kiterjedt Skála-Coop-láncot a német Tengelmann-csoport vásárolta meg, amely 1997-ben többségi tulajdont szerzett a rivális Centrum Rt.-ben is. Két évvel később a Skála és a Centrum áruházak egybeolvadtak.
A Skála-Coop Rt. néven működő társaság 2001-ben átkerült a Tengelmanntól a Capital Rt.-hez. Jött az új arculat (ekkor szorult háttérbe a Skála Kópé), valamint névváltás is történt: megszületett a Skála Divatház Rt. Az új tulajdonosok 2003-ban el-, illetve bérbe adták az üzletpolitikájukba nem illő, gyengébb műszaki állapotú és kisebb alapterületű áruházakat. Ezek az átalakítások azonban nem váltották valóra az elképzeléseket, ezért 2005-ben a Budai Skála, a Metro, a Luxus és a Campona kivételével egy kínai befektető családi vállalkozásához került az áruházlánc, aki megvette a névhasználati jogot is. Így ma kínai kézben fut tovább a Skála tizennyolc tagja.